2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Sárba taposom a kódexedet

avagy többpárti kerekasztal szabadkai módra

Soltis Gyula
Sárba taposom a kódexedet

Sportújságíróktól kölcsönvett kifeje­zéssel élve: a papírforma érvényesült a tizennégy szabadkai párt péntek esti összecsapásán.

Ez – hogy a hasonlatnál maradjunk – akár visszavágónak is beil­lett volna, amennyiben az előző szomba­ton, november 9-én, nemcsak afféle bemelegítésre futnak ki a „fiúk” a patinás szabadkai városháza kék szalonjának jobb sorsra érdemes perzsaszőnyegére. A „felállás” nagyjából a szokásos volt: a szemben ülő felek egyre határozottabban kirajzolódó két tábora „harcias békesze­retők” és „defetista békeszeretők” képvi­seltették magukat.

Az egyik csapat összeállítása: Szerbiai Szocialista Párt, Szerb Radikális Párt, Szerb Megújhodási Mozgalom, a knini székhelyű Szerb Demokrata Párt, vala­mint a Bunyevác-Sokác Párt és végül, de nem utolsósorban, a Kommunista Szövetség-Mozgalom Jugoszláviáért helyi szervezetének képviselője. A másik oldalon a Vajdasági Magyarok Demokra­tikus Közössége, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége, továbbá – a kezdőrúgásnál – a Jugoszláv Reformerők Szövetsége, a Népi Parasztpárt és végül, de nem utolsósorban, a Vajdasági/Jugo­szláv Szociáldemokrata Liga tagjai léptek fel. A „labdaszedő gyerekek”-et ezúttal is a Jugoszlávok Pártja és a Demokrata párt soraiból verbuválták. A népi radikáli­sok, méltóságukat megőrizendő most is az „összekötő” szerepében igyekeztek tetszelegni

Az egy héttel ezelőtti, amolyan beme­legítő mérkőzéshez viszonyítva itt most nem csak a menet közbeni erőátcsopor­tosítás volt a szembeötlő, hanem a csa­patokon belüli játékos-csere is. A múltko­rihoz képest lényeges erősítéssel „futott ki” a pályára az SZSZP. Akkor Dušan Stipanović titkár jött. És ment is mind­járt, mert meglehetősen rühellte, hogy egy levegőt szívjon olyanokkal, akik – úgymond – terroristákat rejtegetnek (?), továbbá az ötödik hadoszlop feltámasztá­sára törekszenek, egyenruhák elégetésére és dezertálásra szólítanak fel. Mind­ezen okok miatt pártja aláírását is vissza­vonta a pártközi együttműködés kóde­xéből. Helyette most maga az elnök, Savović Margit várt a mérkőzésvezető hálátlan feladatát mindeddig több mint kevesebb sikerrel ellátó Miloš Bojić síp­szavára. (M. B. egyébként a községi tár­sadalmi-politikai tanács elnöke, bevallása szerint egyszerű vasutas, hovatovább amatőr politikus.) Jelentős erősítéssel, többedmagával jött Miroslav Vojnić Haj­duk, a Bunyevác-Sokác Párt elnöke, aki egy héttel korábban elsőként hagyta el a termet mélységes felháborodásának ad­va hangot, amiért akkor egyáltalán összehívták a pártokat, noha egy héttel korábban maga kérte a gyülekezetet, hogy november 9-ére ne tervezzenek megbe­szélést, mert a BSP-nek bokros teendői lesznek a cárszobor-avató alkalmával: az it­teni szerbek és bunyevácok egységét meg­szilárdítandó felújítják és ismételten aláírják az alapokmányt. (Erre most ne térjünk ki, mert az ilyen aláírások­nak jobb helyeken sem­mi közük sincs a pár­tokhoz!)

Ebben a táborban markáns játékost vetett be a kniniek bajmoki megbízottja, aki mind­eddig nem hallatta hangját az összejövete­len, míg a KSZ-MJ legénységében Olajos Nagy Miklós egé­szítette ki az elvtársi mivoltára igen érzé­keny Aleksandar Simokovićot. Ő leg­utóbb határozottan kikérte magának, hogy Szabó Lajos leuramozta. A csapatösszetételben említést érdemel az SZRP is, amely aláírásra sem méltatta a kódexet, a múltkori bemelegítésről pedig szintén kivonult, most viszont három jó kiállású vezetőségi tagjával érkezett.

Az „ellentábor” is jócskán felerősítette sorait: játékos-cseréhez nyúlt a JRSZ, a HVDSZ, de még a labdaszedők is. Jólle­het a mérkőzés eleve tét nélküli volt, hiszen Biserka Krpić, a községi küldött­-testület titkára már a bemelegítéskor kö­zölte, hogy testületének statútum adta kötelessége tárgyalni minden petícióról, amelyet legalább ezren aláírtak, esetünkben a békereferendum kiírásáról vagy nem kiírásáról. Ennek ellenére mintegy kétórás kemény (szó)csatának (a futball­ban, azt hiszem, ezt nevezik csontzené­nek) kellett eltelnie, mire Biso labdához jutott. „Szóló”-ja eldöntötte ugyan a mérkőzést, vagyis mindenki előtt (még egyszer) világossá vált (válhatott volna), hogy a petíció az petíció, melynek kap­csán a községi küldött-testület december 3-ai rendes ülésén állást foglal, de az is hétszentség, hogy itt tulajdonképpen olyan kérdésről van szó, amelyben a község nem illetékes dönteni (értsd: honvédelem).

Az ily módon (is) lefu­tott mérkőzés azonban ennek ellenére tovább folyt, mert a „fiúk” annyira belehevültek, hogy még hatvan per­cig ficánkoltak a pályán a maguk és mások szórakoztatására.

Mind a reguláris já­tékidőben, mind pedig a hosszabbításban zá­poroztak a találatok, a játékvezető azonban egyet sem hitelesített. Pontosabban azt igen, hogy a VMDK és HVDSZ képviselői nyúj­tották át a petíciót a városelnöknek. Szerinte más jelek is arra utalnak, hogy az aláírásgyűjtés nem pol­gári kezdeményezésre történt, hanem éppen ez a két párt áll mögötte. Arra már senki se figyelt, hogy Szabó Lajos (VMDK) még egyszer elismételte: ők csak azt vállalták, hogy az aláírásokat bemutatják a polgármesternek, mert a polgárok félnek a megtorlásoktól (lásd: Zenta, Ada, Nenad Čanak stb.).

Érvelése pusztába kiáltott szó maradt, a szabadkai békeoázis felé pedig bot­rányfelhő közeledik Újvidék felől.

1991. november 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább