Ma Borbála, Barbara, János névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
KépviselőNapló
Darázsfészek
Csubela Ferenc
A Budapesti Rádió a nyolc órai hírekben arról tudósít, hogy Vukováron és Eszéken a háború legnagyobb ütközete folyik. Úgy látszik, mindenkinek mellékes, hogy tűzszünet van, amelynek megszegéséért gazdasági blokádot helyezett kilátásba Európa.
1991. október 10. Tíz órakor kezdődik a parlamenti ülés. Tőlünk úgy 600 méterre talán összeül a Szövetségi Képviselőház, amelynek nehezebb dolga lesz: meg kell állapítania, és ki kell mondania az utóbbi idők legnagyobb és legelképesztőbb törvényszegését.
Mi úgy dolgozunk, mintha mi sem történne körülöttünk. Döntenünk kell az állami jelképekről, a zászlóról, a címerről és a himnuszról. Még az ülés kezdete előtt az elnökség asztalához támasztották a címer három javaslatát. Magnetofonról meghallgatjuk a Marš na Drinu és a Bože pravde című himnuszjavaslatokat. Mondhatom, technikailag pocsék felvételek. Amikor felhangzik a Bože pravde, a Megújhodási Mozgalom képviselői felállnak a padsorokban, sőt egy újságírónő is. Az elnöklő azt mondja, a Vostani Serbijo melódiáját haljuk. A tisztelt ház nagyot nevet rajta, hiszen az elnöklőn kívül, akinek mellesleg a felesége világhírű operaénekesnő, mindenki felismeri a dallamot
Bakočević elnök 24 vitázót jelent be. Hét percre korlátozzuk a felszólalás idejét. Csodálatos gondolatok sziporkáznak. Antonije Isaković megállapítja, hogy az ellenzék a Szerbiai Szocialista Pártnak köszönhetően ül a népképviselőházban. A kétfejű sast ábrázoló jelkép mellett kardoskodó képviselők kijelentik: „Mi, szerbek támadó és hadakozó nép vagyunk.” Isaković akadémikus elmondja, hogy Dusán cár területeket hódított. Közbekiáltanák, hogy szerb területeket, mire a vitázó: „Hallgass, te ezt nem tudod?”, Šešelj vajda meggyőző előadást tart arról, hogy azok az államok és népek viselik a sas szimbólumát, amelyek Bizánc hatása alatt voltak. Elmondja, hogy a sas ragadozó madár, azonban az osztrák vagy német sas megtépázott tyúkra hasonlít.
Fél egykor Petrović alelnök, aki közben átvette az elnöklést, még 23 vitázót említ. Délután fél öt körül azt halljuk, hogy a sas vérengző madárka, és különben is Kosovóban már van elég a sasokból.
1991. október 16. Közei három óra hosszat vitázunk a napirendről. Zelenović kormányfő szavaival élve, szórakoztató. Újat nem mondok azzal, hogy Paroški napja ez, hiszen ő még mindig a ház főszereplője. Ezúttal megbízható hírforrásokra hivatkozva bejelenti, hogy pénteken (ma szerda van) Hágában elismerik Horvátország és Szlovénia függetlenségét, majd követeli, hogy tűzzük napirendre az általa javasolt napirendi pontot. Nem kap rögtön szót, ezért elindítja a lavinát az ügyrend betartásával kapcsolatban. Mihajlo Marković is tart egy kioktató előadást megállapítva, hogy Milán Paroški közvetlenül veszélyeztetett. Az elnöklő a szópárbajban végső elkeseredésében így fogalmaz: „Ő az az ember, az a képviselő, aki a legtöbbször veszélyezteti az ügyrendet.” A mi köztársaságunkban a veszélyeztetettség fogalma akkora közhely, hogy már észre sem vesszük az egész népet érintő veszélyeztetettséget. Bakočević az egyik pillanatban kikéri magának, hogy Paroški őt veszélyezteti. Aranyköpések és közmondások is helyet kapnak ebben az épületes vitában. Például: „Kosovo Szerbia nyomorfészke”. Megtudjuk – itt az ülésen –, hogy más a törvény és más a gyakorlat meg azt is, hogy Olaszországban minden falunak van tudományos akadémiája. A bölcselkedés teteje, amikor – ki tudja, hányadszor – elmondják, hogy a kisebbségnek nálunk több joga van, mint bárhol a világon. Jugoszláviában a siptároknak több joga van, mint amennyit 1990-ben az európai tanácskozás elismert és meghatározott.
1991. október 17. A mezőgazdasági termékek térítményéről folyik a vita. A törvény előterjesztője egy, a szűkebb Szerbiára vonatkozó előírást indítványoz. Hatalmas vita kerekedik egyrészt elvi okokból, mert eddig azt mesélték, hogy az egész köztársaságra vonatkozó egységes törvényeket hozunk, másrészt mert azért, mert félő, hogy a Vajdaság földművesei elesnek a térítménytől. Megoszlanak a vélemények, a mezőgazdasági miniszter szembe kerül dr. Radoman Božović vajdasági kormányelnökkel, majd többszöri felszólalásának egyikében, az igazságügyminiszter beszéde után kijelenti: „Kljajić igazságügyi miniszter úr nem illetékes, és nincs felhatalmazva az előterjesztés megindoklására.” Meg kell említeni, hogy dr. Radoman Božović nem jött el az ülésre, és éppen a mezőgazdasági miniszter részéről hangzik el, hogy a köztársasági és a vajdasági kormány már két hónapja nem tud közös nevezőre jutni ebben a kérdésben. A megosztottság a szocialisták soraiban is érezhető: a képviselők elfogadják a törvény módosítását, azaz annak az egész köztársaság területén való alkalmazását. Jól esik hallani, ahogyan a Vajdaság kifosztását bírálják, ahogyan dr. Radoman Božović felelősségének megállapítását követelik, s bevallják, hogy hiányzik a pénz. A teljes összeomlás leheletét érezhetjük.
A Šešelj-Paroški szópárbajban az előbbi így értékelte az utóbbit „Neki nem a jogi megoldás a célja, hanem a tisztelt ház megnevettetése.” Elhangzik Šešelj egyik bölcs mondása, hogy a törvényt a leszűkített Szerbia területére kell hozni, hiszen tudjuk, hogy hol vannak Szerbia igazi határai.
1991. október 23. A reggeli vonattal érkezünk Nagy Sanyi és én. Meglepetésemre a Képviselőház bejáratánál Sanyitól elveszik a bicskáját. Egy olyat, amilyet a magyar ember szalonnázásra használ, mégpedig úgy, hogy az egyik kezében a bicskát tartja, a másik kezében a kenyeret, szalonnát, sőt a paprikát, paradicsomot vagy a hagymát. Az ebédszünetben egy dalmát vendéglőbe megyünk. A közös ebédet október 23-a tiszteletére szerveztük, az 1956-os eseményekre emlékezünk. Velem van Kasza Jóska, Szecsei Misi, Nagy Sanyi, Körmendi Feri, Pál Sanyi, Varga Zoli és Várady Tibi.
Tegnap hallottuk, ma meg már az újságokban is olvashattuk, hogy elhunyt Molnar Josip, a Magyarok Jugoszláviáért egyesület elnöke. Az elhunytról és az esetről nem mondok semmit, betartva a jól ismert közmondást.
1991. október 24. Az ülés délutáni munkájában óriási vita kerekedik a muzulmánok referendumáról. Töviről hegyire megismerkedünk a muzulmánok és szerbek közös történelmével, együttélésük körülményeivel és kultúrájukkal. Természetesen ezúttal sem hiányoznak a jelzők és a minősítések: a muzulmánok elárulják hazájukat; szeparatisták; becstelenek; cserbenhagyják felebarátukat, jótevőjüket. Azt is hallhatjuk, hogy Sandžak vidéke és az ottani városok több támogatást kaptak, és jobban fejlődtek, mini Szerbiának sok más része. A három muzulmán képviselő erősen tartja magát a vádaskodó, fenyegető és megalázó vita kereszttüzében. Igen sok megdönthetetlen érvet sorakoztatnak fel. Jól felkészültek. Šešelj vajda – a kollégák többségének nagy megelégedésére – a maga módján nyúl a kérdéshez. Körülbelül így fogalmaz: „Ne felejtsék el, ha sikerül is valamilyen kis muzulmán államocskát létrehozni Boszniában, az önök sorsa attól függ, hogy milyen politikát alkalmaznak ott a szerbekkel szemben. Mert a nemzetközi jogban elterjedt a megtorlások és a bosszú intézménye. És mi úgy bánunk majd az itteni kisebbségekkel, ahogyan az ő anyaországuk a miénkkel.”
A muzulmánok autonómiára vonatkozó követelésének tárgyalásakor Budimir Košutić, a kormány alelnöke is véleményt nyilvánít. Elmondja, hogy a hétvégén személyesen is meggyőződött a Sandžakban élő muzulmán és szerb nép akaratáról. A szélsőséges vitában többen megkérdőjelezik a muzulmánok létét, azt vitatják, hogy nép-e egyáltalán, vagy csak vallás a muzulmán. Szóvá teszik, hogy több évtizeddel ezelőtt törököknek vallották magukat, és így tovább. Pál Sanyi is beleszól, amiért neheztelnek is a padsorokból („Ön, mint magyar, mit kotnyeleskedik bele ebbe a témába? Miért nyúl a darázsfészekbe?”). Sanyi a többi között azt kifogásolja, hogy Košutić alelnök nem várta meg a vita befejezését, pedig kormánya megbízta az ügy kivizsgálásával és rendezésével. Az elnöklő válaszát kuncogás, nevetés kíséri a teremben. Azt válaszolta, hogy Košutić elvtárs pillanatnyilag éppen a törökországi küldöttséget fogadja.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >