2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

KépviselőNapló

Darázsfészek

Csubela Ferenc
Csubela Ferenc
Darázsfészek

A Budapesti Rádió a nyolc órai hírekben arról tudósít, hogy Vukováron és Eszéken a háború legnagyobb ütközete folyik. Úgy látszik, mindenkinek mellékes, hogy tűzszünet van, amelynek megszegéséért gazda­sági blokádot helyezett kilátásba Európa.

1991. október 10. Tíz órakor kezdődik a parlamenti ülés. Tőlünk úgy 600 méterre talán összeül a Szövet­ségi Képviselőház, amelynek nehezebb dolga lesz: meg kell állapítania, és ki kell mondania az utóbbi idők legnagyobb és legelképesztőbb törvényszegését.

Mi úgy dolgozunk, mintha mi sem történne körülöttünk. Döntenünk kell az állami jelké­pekről, a zászlóról, a címerről és a himnuszról. Még az ülés kezdete előtt az elnökség asztalá­hoz támasztották a címer három javaslatát. Magnetofonról meghallgatjuk a Marš na Drinu és a Bože pravde című himnuszjavaslatokat. Mondhatom, technikailag pocsék felvételek. Amikor felhangzik a Bože pravde, a Megújhodá­si Mozgalom képviselői felállnak a padsorokban, sőt egy újságírónő is. Az elnöklő azt mondja, a Vostani Serbijo melódiáját haljuk. A tisztelt ház nagyot nevet rajta, hiszen az elnöklőn kívül, akinek mellesleg a felesége világhírű operaéne­kesnő, mindenki felismeri a dallamot

Bakočević elnök 24 vitázót jelent be. Hét percre korlátozzuk a felszólalás idejét. Csodála­tos gondolatok sziporkáznak. Antonije Isaković megállapítja, hogy az ellenzék a Szerbiai Szocia­lista Pártnak köszönhetően ül a népképvi­selőházban. A kétfejű sast ábrázoló jelkép mel­lett kardoskodó képviselők kijelentik: „Mi, szer­bek támadó és hadakozó nép vagyunk.” Isaković akadémikus elmondja, hogy Dusán cár terü­leteket hódított. Közbekiáltanák, hogy szerb te­rületeket, mire a vitázó: „Hallgass, te ezt nem tudod?”, Šešelj vajda meggyőző előadást tart arról, hogy azok az államok és népek viselik a sas szimbólumát, amelyek Bizánc hatása alatt voltak. Elmondja, hogy a sas ragadozó madár, azonban az osztrák vagy német sas megtépázott tyúkra hasonlít.

Fél egykor Petrović alelnök, aki közben át­vette az elnöklést, még 23 vitázót említ. Délután fél öt körül azt halljuk, hogy a sas vérengző madárka, és különben is Kosovóban már van elég a sasokból.

1991. október 16. Közei három óra hosszat vitázunk a napirendről. Zelenović kormányfő szavaival élve, szórakoztató. Újat nem mondok azzal, hogy Paroški napja ez, hiszen ő még mindig a ház főszereplője. Ezúttal megbíz­ható hírforrásokra hivatkozva bejelenti, hogy pénteken (ma szerda van) Hágában elismerik Horvátország és Szlovénia függetlenségét, majd követeli, hogy tűzzük napirendre az általa java­solt napirendi pontot. Nem kap rögtön szót, ezért elindítja a lavinát az ügyrend betartásával kapcsolatban. Mihajlo Marković is tart egy kiok­tató előadást megállapítva, hogy Milán Paroški közvetlenül veszélyeztetett. Az elnöklő a szópárbajban végső elkeseredésében így fogalmaz: „Ő az az ember, az a képviselő, aki a legtöbbször veszélyezteti az ügyrendet.” A mi köztársasá­gunkban a veszélyeztetettség fogalma akkora közhely, hogy már észre sem vesszük az egész népet érintő veszélyeztetettséget. Bakočević az egyik pillanatban kikéri magának, hogy Paroški őt veszélyezteti. Aranyköpések és közmondások is helyet kapnak ebben az épületes vitában. Például: „Kosovo Szerbia nyomorfészke”. Meg­tudjuk – itt az ülésen –, hogy más a törvény és más a gyakorlat meg azt is, hogy Olaszország­ban minden falunak van tudományos akadémi­ája. A bölcselkedés teteje, amikor – ki tudja, hányadszor – elmondják, hogy a kisebbségnek nálunk több joga van, mint bárhol a világon. Jugoszláviában a siptároknak több joga van, mint amennyit 1990-ben az európai tanácsko­zás elismert és meghatározott.

1991. október 17. A mezőgazdasági ter­mékek térítményéről folyik a vita. A törvény előterjesztője egy, a szűkebb Szerbiára vonatko­zó előírást indítványoz. Hatalmas vita kerekedik egyrészt elvi okokból, mert eddig azt mesélték, hogy az egész köztársaságra vonatkozó egysé­ges törvényeket hozunk, másrészt mert azért, mert félő, hogy a Vajdaság földművesei elesnek a térítménytől. Megoszlanak a vélemények, a mezőgazdasági miniszter szembe kerül dr. Radoman Božović vajdasági kormányelnökkel, majd többszöri felszólalásának egyikében, az igazságügyminiszter beszéde után kijelenti: „Kljajić igazságügyi miniszter úr nem illetékes, és nincs felhatalmazva az előterjesztés megindoklására.” Meg kell említeni, hogy dr. Radoman Božović nem jött el az ülésre, és éppen a mezőgazdasági miniszter részéről hangzik el, hogy a köztársasági és a vajdasági kormány már két hónapja nem tud közös nevezőre jutni ebben a kérdésben. A megosztottság a szocia­listák soraiban is érezhető: a képviselők elfogad­ják a törvény módosítását, azaz annak az egész köztársaság területén való alkalmazását. Jól esik hallani, ahogyan a Vajdaság kifosztását bírálják, ahogyan dr. Radoman Božović felelősségének megállapítását követelik, s bevallják, hogy hi­ányzik a pénz. A teljes összeomlás leheletét érezhetjük.

A Šešelj-Paroški szópárbajban az előbbi így értékelte az utóbbit „Neki nem a jogi megoldás a célja, hanem a tisztelt ház megnevettetése.” Elhangzik Šešelj egyik bölcs mondása, hogy a törvényt a leszűkített Szerbia területére kell hoz­ni, hiszen tudjuk, hogy hol vannak Szerbia igazi határai.

1991. október 23. A reggeli vonattal ér­kezünk Nagy Sanyi és én. Meglepetésemre a Képviselőház bejáratánál Sanyitól elveszik a bicskáját. Egy olyat, amilyet a magyar ember szalonnázásra használ, mégpedig úgy, hogy az egyik kezében a bicskát tartja, a másik kezé­ben a kenyeret, szalonnát, sőt a paprikát, paradicsomot vagy a hagymát. Az ebédszünet­ben egy dalmát vendéglőbe megyünk. A közös ebédet október 23-a tiszteletére szerveztük, az 1956-os eseményekre emlékezünk. Velem van Kasza Jóska, Szecsei Misi, Nagy Sanyi, Körmendi Feri, Pál Sanyi, Varga Zoli és Várady Tibi.

Tegnap hallottuk, ma meg már az újságokban is olvashattuk, hogy elhunyt Molnar Josip, a Magyarok Jugoszláviáért egyesület elnöke. Az elhunytról és az esetről nem mondok semmit, betartva a jól ismert közmondást.

1991. október 24. Az ülés délutáni munká­jában óriási vita kerekedik a muzulmánok refe­rendumáról. Töviről hegyire megismerkedünk a muzulmánok és szerbek közös történelmével, együttélésük körülményeivel és kultúrájukkal. Természetesen ezúttal sem hiányoznak a jelzők és a minősítések: a muzulmánok elárulják hazá­jukat; szeparatisták; becstelenek; cserbenhagy­ják felebarátukat, jótevőjüket. Azt is hallhatjuk, hogy Sandžak vidéke és az ottani városok több támogatást kaptak, és jobban fejlődtek, mini Szerbiának sok más része. A három muzulmán képviselő erősen tartja magát a vádaskodó, fenyegető és megalázó vita kereszttüzében. Igen sok megdönthetetlen érvet sorakoztatnak fel. Jól felkészültek. Šešelj vajda – a kollégák több­ségének nagy megelégedésére – a maga mód­ján nyúl a kérdéshez. Körülbelül így fogalmaz: „Ne felejtsék el, ha sikerül is valamilyen kis muzulmán államocskát létrehozni Boszniában, az önök sorsa attól függ, hogy milyen politikát alkalmaznak ott a szerbekkel szemben. Mert a nemzetközi jogban elterjedt a megtorlások és a bosszú intézménye. És mi úgy bánunk majd az itteni kisebbségekkel, ahogyan az ő anyaorszá­guk a miénkkel.”

A muzulmánok autonómiára vonatkozó kö­vetelésének tárgyalásakor Budimir Košutić, a kormány alelnöke is véleményt nyilvánít. Elmondja, hogy a hétvégén személyesen is meggyőződött a Sandžakban élő muzulmán és szerb nép akaratáról. A szélsőséges vitában többen megkérdőjelezik a muzulmánok létét, azt vitatják, hogy nép-e egyáltalán, vagy csak vallás a muzulmán. Szóvá teszik, hogy több évtizeddel ezelőtt törököknek vallották magukat, és így tovább. Pál Sanyi is beleszól, amiért neheztelnek is a padsorokból („Ön, mint magyar, mit kotnyeleskedik bele ebbe a témába? Miért nyúl a darázsfészekbe?”). Sanyi a többi között azt kifogásolja, hogy Košutić alelnök nem várta meg a vita befejezését, pedig kormánya megbíz­ta az ügy kivizsgálásával és rendezésével. Az elnöklő válaszát kuncogás, nevetés kíséri a teremben. Azt válaszolta, hogy Košutić elvtárs pillanatnyilag éppen a törökországi küldöttséget fogadja.

1991. november 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább

Az OZNA 35 000 embert ölt meg tervszerűen

Likvidálások voltak Magyarországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában is, de közel sem ilyen tömegesek, se nem vezettek nyilvántartást. >

Tovább