Ma Ipoly, Ince, Vitália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Gránátok hullottak a temetőkre. Halottak napja volt.
A rendkívüliség diszkrét bája
Avagy: szomorú történet a sajtószabadságról és az utolsó csatlósokról
Bódis Gábor
Bomba robbant az újvidéki Sportcsarnokban, és gránátok hullottak Barcsra. Gorbacsov a puccs után azt mondta, amit Nyugaton mondtak neki, most meg azt állítja, hogy Jugoszláviát még nem kell leírni.
Miloševićék elvetik a hágai dokumentumot, de a kninieket rá akarják kényszeríteni, hogy aláírják. A NATO egyik főparancsnoka egyszer azt állítja, hogy megvédi a jugoszláv polgárháborútól veszélyeztetett kelet-közép-európai országokat, utána meg hallani sem akar erről. Ki érti ezt? Azt hiszem, maguk a nyilatkozók sem. A „legédesebb” az állítólagos autonomista múltja miatt évek óta zaklatott budapesti nagykövet, aki Barcson látott, amit látott, aztán meg letagadta még azt is, amit nem látott. Őt még valahogy megértem, hiszen ugyanabban a „hadsereg”-ben szolgál.
Neki is az a főparancsnoka, mint annak a több ezer vajdaságinak, akinek más háborúját kell saját életével támogatnia. Csakhogy egyetlenegy emberi élet sokkal többet ér, mint azok a területek, amelyekért – állítólag – ez az értelmetlen háború folyik.
Olvasom a Vajdasági/Jugoszláv Szociáldemokrata Liga közleményét. Azzal kezdődik, hogy a Vajdaságot mindenáron be akarják vonni ebbe a katasztrófába. „A bácskai, bánáti és szerémségi mozgósítás olyan méreteket ölt, hogy az a Vajdaság elpusztításával fenyeget. A Szerbiai Szocialista Pártnak – amelyhez csatlakozott a puccsista államelnökség és a katonai vezetés – éppen ez a célja. Az erőszak uralmának megszüntetése csak akkor érhető el, ha a nemzeti szocialisták és az újsztálinisták távoznak a hatalomból.” Eddig az idézet. Nincs mit hozzátennem. De elvenni se szeretnék belőle egy vesszőt sem.
Még egy idézet „A Jugoszláviából hozzánk menekülők többsége iszonyatos egészségügyi állapotban érkezik, nagy részük alultáplált akad köztük tbc-s, a fele gyerek, mások tolókocsin vágtak neki a határnak, és a személyenként 12 ezer forintba kerülő kötelező egészségvédelmi szűrővizsgálatok során egyeseknél férgeket is találtak.”
Krónikásuknak alkalma volt részt venni egy szegedi illetékességű emberbaráti szervezet alakuló ülésén, amelyen a vajdasági származású magyarországiak igyekeztek megszervezni a több mint tízezer (ideiglenes?) menekült életét. Olyan emberekkel találkoztam, akik egy szál ruhában menekültek el, munkahelyről és állandó szállásról csak álmodozhatnak. Otthon meg a hozzátartozók családfenntartók nélkül maradtak. Európa újabb szégyenfoltja.
Csak sejtem, hogyan számolhat be erről a szerbiai háborús sajtó, amelynek utolsó, renitenskedő tagjait is megrendszabályozzák. Azok, akik a süllyedő hajón nem mentőöveket osztogatnak, hanem a léket verők dicsőítésére adnak parancsot, most az utolsó mohikánok ellen fordulnak. Sajtószabadság felfüggesztve.
Minden, kollektív tébolyra támaszkodó rendszernek voltak „küldetést teljesítő” újságírói. A vihar után a gazdáikkal együtt a szemétdombra kerültek. De nem ők a legveszélyesebbek, hanem azok, akik meghunyászkodva, jobb időket emlegetve, néma cinkosként evickélnek ebben a viharos időben. Hogy utána, a feltámadáskor, már előre összegyűjtött okmányokkal bizonyítsák forradalmi szerepüket. Az Isten mentsen meg bennünket a „barátaink”-tól.
A „barátaink”-ról jut eszembe, hogy néhány mondatot fűzzek a Napló rendkívüliségéhez. Nem azt akarom ecsetelni, hogy miért rendkívüli ez a szám (és lesz minden további), hiszen a napi gyötrelmek állandóan arra emlékeztetnek mindannyiunkat, hogy a normális élet medre kivetett bennünket. Még csak arról sem akarok beszélni, hogy kénytelenek voltunk csökkenteni az oldalak számát, mert az infláció megkezdte háborús vágtáját. Azt meg a legkevésbé sem szeretném boncolgatni, hogy az amúgy is szerény létszámú szerkesztőségből aránytalanul sokat szólítottak a frontokra. Vagyis – mindenkit.
De nem ilyen „apróságok” miatt rendkívüli ez a Napló. A rendkívüliségét a történelmi idők adományozzák.
Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a Napló – eleget téve a szabad sajtó szent törvényeinek – azok sorában áll, akiket a hatalmas túlerő és a szinte reménytelen küzdelem sem hátráltatott meg. Tesszük ezt a továbbiakban is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Morális forradalom
A belorusz nép fölkelt a zsarnokság ellen. Ez a lényeg. Szorongó szívvel, de nagy szeretettel és >
Péterrévei vízgondok
Az ilyen dolgokkal, amelyek ellehetetlenítik a mindennapi élet, a jelek szerint, senki sem törődik. A ház- >
Az orvosok lázadása
A Sajtószabadság Alapítvány kezdeményezésére száznál is több vajdasági magyar újságíró, közíró tiltakozott az Index portáljának kivégzése >
Párbeszéd és petíció
A sajtószabadság ügye a kelet-európai újdemokráciák neuralgikus pontja. Olyan, mint a lázmérő: jelzi, hogy súlyos kór >
Vírus álarcban
Még csak néhány hónapja tart a vírusjárvány, de az már világosan látható, hogy az emberek milyen >
Sztárírók és megtűrtek
Ebben a helyzetben mégis jobb megtűrt írónak, mint sztárírónak lenni. Az is igaz persze, hogy manapság >
Visszaeső Románia
Még a szigorúbb karantén-hónapokban keringett egy fotó az interneten: a román miniszterelnök, miniszterelnök-helyettes asszony és más >
A szelíd lázadók színre lépnek
Elismerem, az új nemzedék mégsem annyira apolitikus, mint ahogy az elmúlt években gondoltam, nem kizárt, hogy >
Vajdaság, a hazafiak vadászterülete
Belgrád az a hely, ahol egy magyarnak nem kell félve rejtezkedni, mint a Vajdaságban, amely „az >
„Beletanult” elnök
Legyünk tisztában, a vajdasági magyarok helyzetének nem az egyedüli fokmérője, hogy magyar-e vagy szerb a Tartományi >
Mi lesz, ha a bársonyos zavargás erőszakossá válik?
Nos, megtörténhet, hogy az eszmény nélküli új nemzedék az erőszakos tiltakozást választja. (…) Ilyesféle közhangulatban járt >
Szirmok és tüskék
Arra gondoltam, hogy miért maradandóbb Sinkó Ervin vagy Herceg János prózája vagy esszéirodalma. Kétségtelen, hogy azért, >