2021. április 19. hétfő
Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Gránátok hullottak a temetőkre. Halottak napja volt.

A rendkívüliség diszkrét bája

Avagy: szomorú történet a sajtószabadságról és az utolsó csatlósokról

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A rendkívüliség diszkrét bája
Ősz

Bomba robbant az újvidéki Sport­csarnokban, és gránátok hullottak Barcsra. Gorbacsov a puccs után azt mondta, amit Nyugaton mondtak ne­ki, most meg azt állítja, hogy Jugo­szláviát még nem kell leírni.

Miloševićék elvetik a hágai dokumentu­mot, de a kninieket rá akarják kény­szeríteni, hogy aláírják. A NATO egyik főparancsnoka egyszer azt állítja, hogy megvédi a jugoszláv polgárháborútól veszélyeztetett kelet-közép-eu­rópai országokat, utána meg hallani sem akar erről. Ki érti ezt? Azt hi­szem, maguk a nyilatkozók sem. A „legédesebb” az állítólagos autonomista múltja miatt évek óta zaklatott budapesti nagykövet, aki Barcson lá­tott, amit látott, aztán meg letagadta még azt is, amit nem látott. Őt még valahogy megértem, hiszen ugyanab­ban a „hadsereg”-ben szolgál.

Neki is az a főparancsnoka, mint annak a több ezer vajdaságinak, aki­nek más háborúját kell saját életével támogatnia. Csakhogy egyetlenegy emberi élet sokkal többet ér, mint azok a területek, amelyekért – állító­lag – ez az értelmetlen háború folyik.

Olvasom a Vajdasági/Jugoszláv Szociáldemokrata Liga közleményét. Azzal kezdődik, hogy a Vajdaságot mindenáron be akarják vonni ebbe a katasztrófába. „A bácskai, bánáti és szerémségi mozgósítás olyan mérete­ket ölt, hogy az a Vajdaság elpusztítá­sával fenyeget. A Szerbiai Szocialista Pártnak – amelyhez csatlakozott a puccsista államelnökség és a katonai vezetés – éppen ez a célja. Az erőszak uralmának megszüntetése csak akkor érhető el, ha a nemzeti szocialisták és az újsztálinisták távoznak a hatalom­ból.” Eddig az idézet. Nincs mit hoz­zátennem. De elvenni se szeretnék belőle egy vesszőt sem.

Még egy idézet „A Jugoszláviából hozzánk menekülők többsége iszo­nyatos egészségügyi állapotban érke­zik, nagy részük alultáplált akad köz­tük tbc-s, a fele gyerek, mások toló­kocsin vágtak neki a határnak, és a személyenként 12 ezer forintba kerülő kötelező egészségvédelmi szűrővizs­gálatok során egyeseknél férgeket is találtak.”

Krónikásuknak alkalma volt részt venni egy szegedi illetékességű ember­baráti szervezet alakuló ülésén, ame­lyen a vajdasági származású magyarországiak igyekeztek megszervezni a több mint tízezer (ideiglenes?) mene­kült életét. Olyan emberekkel találkoz­tam, akik egy szál ruhában menekül­tek el, munkahelyről és állandó szál­lásról csak álmodozhatnak. Otthon meg a hozzátartozók családfenntartók nélkül maradtak. Európa újabb szé­gyenfoltja.

Csak sejtem, hogyan számolhat be erről a szerbiai háborús sajtó, amely­nek utolsó, renitenskedő tagjait is megrendszabályozzák. Azok, akik a süllyedő hajón nem mentőöveket osz­togatnak, hanem a léket verők dicsőítésére adnak parancsot, most az utolsó mohikánok ellen fordulnak. Sajtószabadság felfüggesztve.

Minden, kollektív tébolyra támasz­kodó rendszernek voltak „küldetést teljesítő” újságírói. A vihar után a gazdáikkal együtt a szemétdombra kerültek. De nem ők a legveszélye­sebbek, hanem azok, akik meghu­nyászkodva, jobb időket emlegetve, néma cinkosként evickélnek ebben a viharos időben. Hogy utána, a feltá­madáskor, már előre összegyűjtött okmányokkal bizonyítsák forradalmi szerepüket. Az Isten mentsen meg bennünket a „barátaink”-tól.

A „barátaink”-ról jut eszembe, hogy néhány mondatot fűzzek a Napló rendkívüliségéhez. Nem azt akarom ecsetelni, hogy miért rendkívüli ez a szám (és lesz minden további), hiszen a napi gyötrelmek állandóan arra emlékeztetnek mindannyiunkat, hogy a normális élet medre kivetett bennünket. Még csak arról sem akarok be­szélni, hogy kénytelenek voltunk csökkenteni az oldalak számát, mert az infláció megkezdte háborús vágtá­ját. Azt meg a legkevésbé sem szeret­ném boncolgatni, hogy az amúgy is szerény létszámú szerkesztőségből aránytalanul sokat szólítottak a fron­tokra. Vagyis – mindenkit.

De nem ilyen „apróságok” miatt rendkívüli ez a Napló. A rendkívülisé­gét a történelmi idők adományozzák.

Nyugodt lelkiismerettel mondhat­juk, hogy a Napló – eleget téve a sza­bad sajtó szent törvényeinek – azok sorában áll, akiket a hatalmas túlerő és a szinte reménytelen küzdelem sem hátráltatott meg. Tesszük ezt a továbbiakban is.

1991. november 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Senkiföldjén

Ezért napjaink Jóbjaként csak a senkiföldjén a jelre várakozó Godot sorsát osztom. Elárvultan barangolok a Senkiföldjén. >

Tovább

A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”

Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >

Tovább

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább

„A hatalomnak fontosabbak az EU-alapok, mint a csatlakozás”!

Csonka Áron interjújának elhallgatása csak a legújabb példája, hogy a más, a vémesz hivatalos álláspontjától eltérő >

Tovább