Ma Hajnalka, Lídia, Auguszta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Gránátok hullottak a temetőkre. Halottak napja volt.
A rendkívüliség diszkrét bája
Avagy: szomorú történet a sajtószabadságról és az utolsó csatlósokról
Bódis Gábor
Bomba robbant az újvidéki Sportcsarnokban, és gránátok hullottak Barcsra. Gorbacsov a puccs után azt mondta, amit Nyugaton mondtak neki, most meg azt állítja, hogy Jugoszláviát még nem kell leírni.
Miloševićék elvetik a hágai dokumentumot, de a kninieket rá akarják kényszeríteni, hogy aláírják. A NATO egyik főparancsnoka egyszer azt állítja, hogy megvédi a jugoszláv polgárháborútól veszélyeztetett kelet-közép-európai országokat, utána meg hallani sem akar erről. Ki érti ezt? Azt hiszem, maguk a nyilatkozók sem. A „legédesebb” az állítólagos autonomista múltja miatt évek óta zaklatott budapesti nagykövet, aki Barcson látott, amit látott, aztán meg letagadta még azt is, amit nem látott. Őt még valahogy megértem, hiszen ugyanabban a „hadsereg”-ben szolgál.
Neki is az a főparancsnoka, mint annak a több ezer vajdaságinak, akinek más háborúját kell saját életével támogatnia. Csakhogy egyetlenegy emberi élet sokkal többet ér, mint azok a területek, amelyekért – állítólag – ez az értelmetlen háború folyik.
Olvasom a Vajdasági/Jugoszláv Szociáldemokrata Liga közleményét. Azzal kezdődik, hogy a Vajdaságot mindenáron be akarják vonni ebbe a katasztrófába. „A bácskai, bánáti és szerémségi mozgósítás olyan méreteket ölt, hogy az a Vajdaság elpusztításával fenyeget. A Szerbiai Szocialista Pártnak – amelyhez csatlakozott a puccsista államelnökség és a katonai vezetés – éppen ez a célja. Az erőszak uralmának megszüntetése csak akkor érhető el, ha a nemzeti szocialisták és az újsztálinisták távoznak a hatalomból.” Eddig az idézet. Nincs mit hozzátennem. De elvenni se szeretnék belőle egy vesszőt sem.
Még egy idézet „A Jugoszláviából hozzánk menekülők többsége iszonyatos egészségügyi állapotban érkezik, nagy részük alultáplált akad köztük tbc-s, a fele gyerek, mások tolókocsin vágtak neki a határnak, és a személyenként 12 ezer forintba kerülő kötelező egészségvédelmi szűrővizsgálatok során egyeseknél férgeket is találtak.”
Krónikásuknak alkalma volt részt venni egy szegedi illetékességű emberbaráti szervezet alakuló ülésén, amelyen a vajdasági származású magyarországiak igyekeztek megszervezni a több mint tízezer (ideiglenes?) menekült életét. Olyan emberekkel találkoztam, akik egy szál ruhában menekültek el, munkahelyről és állandó szállásról csak álmodozhatnak. Otthon meg a hozzátartozók családfenntartók nélkül maradtak. Európa újabb szégyenfoltja.
Csak sejtem, hogyan számolhat be erről a szerbiai háborús sajtó, amelynek utolsó, renitenskedő tagjait is megrendszabályozzák. Azok, akik a süllyedő hajón nem mentőöveket osztogatnak, hanem a léket verők dicsőítésére adnak parancsot, most az utolsó mohikánok ellen fordulnak. Sajtószabadság felfüggesztve.
Minden, kollektív tébolyra támaszkodó rendszernek voltak „küldetést teljesítő” újságírói. A vihar után a gazdáikkal együtt a szemétdombra kerültek. De nem ők a legveszélyesebbek, hanem azok, akik meghunyászkodva, jobb időket emlegetve, néma cinkosként evickélnek ebben a viharos időben. Hogy utána, a feltámadáskor, már előre összegyűjtött okmányokkal bizonyítsák forradalmi szerepüket. Az Isten mentsen meg bennünket a „barátaink”-tól.
A „barátaink”-ról jut eszembe, hogy néhány mondatot fűzzek a Napló rendkívüliségéhez. Nem azt akarom ecsetelni, hogy miért rendkívüli ez a szám (és lesz minden további), hiszen a napi gyötrelmek állandóan arra emlékeztetnek mindannyiunkat, hogy a normális élet medre kivetett bennünket. Még csak arról sem akarok beszélni, hogy kénytelenek voltunk csökkenteni az oldalak számát, mert az infláció megkezdte háborús vágtáját. Azt meg a legkevésbé sem szeretném boncolgatni, hogy az amúgy is szerény létszámú szerkesztőségből aránytalanul sokat szólítottak a frontokra. Vagyis – mindenkit.
De nem ilyen „apróságok” miatt rendkívüli ez a Napló. A rendkívüliségét a történelmi idők adományozzák.
Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a Napló – eleget téve a szabad sajtó szent törvényeinek – azok sorában áll, akiket a hatalmas túlerő és a szinte reménytelen küzdelem sem hátráltatott meg. Tesszük ezt a továbbiakban is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >