2021. január 23. szombat
Ma Zelma, Rajmund, Emerencia, Emese névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Gránátok hullottak a temetőkre. Halottak napja volt.

A rendkívüliség diszkrét bája

Avagy: szomorú történet a sajtószabadságról és az utolsó csatlósokról

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A rendkívüliség diszkrét bája
Ősz

Bomba robbant az újvidéki Sport­csarnokban, és gránátok hullottak Barcsra. Gorbacsov a puccs után azt mondta, amit Nyugaton mondtak ne­ki, most meg azt állítja, hogy Jugo­szláviát még nem kell leírni.

Miloševićék elvetik a hágai dokumentu­mot, de a kninieket rá akarják kény­szeríteni, hogy aláírják. A NATO egyik főparancsnoka egyszer azt állítja, hogy megvédi a jugoszláv polgárháborútól veszélyeztetett kelet-közép-eu­rópai országokat, utána meg hallani sem akar erről. Ki érti ezt? Azt hi­szem, maguk a nyilatkozók sem. A „legédesebb” az állítólagos autonomista múltja miatt évek óta zaklatott budapesti nagykövet, aki Barcson lá­tott, amit látott, aztán meg letagadta még azt is, amit nem látott. Őt még valahogy megértem, hiszen ugyanab­ban a „hadsereg”-ben szolgál.

Neki is az a főparancsnoka, mint annak a több ezer vajdaságinak, aki­nek más háborúját kell saját életével támogatnia. Csakhogy egyetlenegy emberi élet sokkal többet ér, mint azok a területek, amelyekért – állító­lag – ez az értelmetlen háború folyik.

Olvasom a Vajdasági/Jugoszláv Szociáldemokrata Liga közleményét. Azzal kezdődik, hogy a Vajdaságot mindenáron be akarják vonni ebbe a katasztrófába. „A bácskai, bánáti és szerémségi mozgósítás olyan mérete­ket ölt, hogy az a Vajdaság elpusztítá­sával fenyeget. A Szerbiai Szocialista Pártnak – amelyhez csatlakozott a puccsista államelnökség és a katonai vezetés – éppen ez a célja. Az erőszak uralmának megszüntetése csak akkor érhető el, ha a nemzeti szocialisták és az újsztálinisták távoznak a hatalom­ból.” Eddig az idézet. Nincs mit hoz­zátennem. De elvenni se szeretnék belőle egy vesszőt sem.

Még egy idézet „A Jugoszláviából hozzánk menekülők többsége iszo­nyatos egészségügyi állapotban érke­zik, nagy részük alultáplált akad köz­tük tbc-s, a fele gyerek, mások toló­kocsin vágtak neki a határnak, és a személyenként 12 ezer forintba kerülő kötelező egészségvédelmi szűrővizs­gálatok során egyeseknél férgeket is találtak.”

Krónikásuknak alkalma volt részt venni egy szegedi illetékességű ember­baráti szervezet alakuló ülésén, ame­lyen a vajdasági származású magyarországiak igyekeztek megszervezni a több mint tízezer (ideiglenes?) mene­kült életét. Olyan emberekkel találkoz­tam, akik egy szál ruhában menekül­tek el, munkahelyről és állandó szál­lásról csak álmodozhatnak. Otthon meg a hozzátartozók családfenntartók nélkül maradtak. Európa újabb szé­gyenfoltja.

Csak sejtem, hogyan számolhat be erről a szerbiai háborús sajtó, amely­nek utolsó, renitenskedő tagjait is megrendszabályozzák. Azok, akik a süllyedő hajón nem mentőöveket osz­togatnak, hanem a léket verők dicsőítésére adnak parancsot, most az utolsó mohikánok ellen fordulnak. Sajtószabadság felfüggesztve.

Minden, kollektív tébolyra támasz­kodó rendszernek voltak „küldetést teljesítő” újságírói. A vihar után a gazdáikkal együtt a szemétdombra kerültek. De nem ők a legveszélye­sebbek, hanem azok, akik meghu­nyászkodva, jobb időket emlegetve, néma cinkosként evickélnek ebben a viharos időben. Hogy utána, a feltá­madáskor, már előre összegyűjtött okmányokkal bizonyítsák forradalmi szerepüket. Az Isten mentsen meg bennünket a „barátaink”-tól.

A „barátaink”-ról jut eszembe, hogy néhány mondatot fűzzek a Napló rendkívüliségéhez. Nem azt akarom ecsetelni, hogy miért rendkívüli ez a szám (és lesz minden további), hiszen a napi gyötrelmek állandóan arra emlékeztetnek mindannyiunkat, hogy a normális élet medre kivetett bennünket. Még csak arról sem akarok be­szélni, hogy kénytelenek voltunk csökkenteni az oldalak számát, mert az infláció megkezdte háborús vágtá­ját. Azt meg a legkevésbé sem szeret­ném boncolgatni, hogy az amúgy is szerény létszámú szerkesztőségből aránytalanul sokat szólítottak a fron­tokra. Vagyis – mindenkit.

De nem ilyen „apróságok” miatt rendkívüli ez a Napló. A rendkívülisé­gét a történelmi idők adományozzák.

Nyugodt lelkiismerettel mondhat­juk, hogy a Napló – eleget téve a sza­bad sajtó szent törvényeinek – azok sorában áll, akiket a hatalmas túlerő és a szinte reménytelen küzdelem sem hátráltatott meg. Tesszük ezt a továbbiakban is.

1991. november 6.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kovács-jelentés: „Van még mit tenni”!?

Mivel a jelentésben, amely egy fontos regionális nemzetközi szervezet elé kerül, a Szerbiában élő magyar közösségről >

Tovább

Fideszes/véemeszes vezetőkből nem lesz hiány…

Deli Andor asszisztensei között néhány ismerős név is van: Abel PASZTOR (Pásztor István fia?), Fanni TERNOVACZ >

Tovább

Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok

Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >

Tovább

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább