Ma Ferenc, Olívia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Napló-bejegyzések
Kasza József
Lényeges változások történtek Szabadkán az elmúlt egy évben olyan értelemben, hogy erősöditek a demokratizálódási folyamatok, megtörtént a többpárti választás.
Szabadka egyértelműen ellenzéki város lett Szerbiában, aminek most is érzi a hatását, ugyanis a régi kommunistáknak vagy az új kommunistáknak, szocialistáknak ez – természetesen – nem tetszik. Minden alkalmat megragadnak, hogy Szabadkát mellékvágányra tegyék, ezt a várost azonban nem lehet egyszerűen törölni Szerbia térképéről, sem Jugoszlávia térképéről, de még Európáéról sem. Az emberek a szorgos munkájukkal és kultúrájukkal teremtett várost, környezetet nem adják egykönnyen. Úgy hiszem, Szabadka ki fog tartani ezen az irányvonalon. A mindennapi fejfájások megmaradtak, a hadakozások magával a végrehajtó tanáccsal úgyszintén. Többet kellene ennek a városnak adni, de ha egy komplett végrehajtó tanács gátolja az ember munkáját, akkor ezt nagyon nehéz elérni.
Az elmúlt egy esztendő során sok minden megoldódott, de maradtak régi gondok is. Ilyen például a Szabadkai Népszínház ügye. Az emberek elkeseredettségükben teljesen hátat fordítottak a színháznak és kultúrigényeiket egy új magyar társulat alakításával akarják kielégíteni. A kezdeményező bizottság megalakult, és bízok abban, hogy az elképzelésnek eredménye is lesz, de nagyon nehéz előbbre jutni ezzel a gondolattal ilyen pénztelen világban. A kultúra nem egy profitot termelő gazdasági ág, úgyhogy a színház egyelőre nem tudja önmagát eltartani. Szóval, nehéz lesz, de a kezdeményezés elhangzott, márpedig ha a szabadkaiak valamit a fejükbe vesznek, akkor annak előbb-utóbb a végére járnak.
A VMDK helyi szervezete egy évvel ezelőtt is működött már Szabadkán, azóta napról napra erősödött; maga a VMDK is kibontakozott teljes egészében: egy erős politikai szervezetté alakult át. Nagy eseménye Szabadkának, hogy itt tartottuk a második kongresszust. Szerintem ez természetes is, hiszen – mint üdvözlő beszédemben mondtam a megnyitón – Szabadka a vajdasági magyarok kulturális központja, a város magyarsága erős, a polgárok támogatják a VMDK elképzeléseit. Persze az extrém megnyilvánulásokkal nem tudunk egyetérteni. Szabadkán az egymás iránti tolerancia eredményeképpen tudjuk értékelni más nemzetek elképzeléseit, magunkévá tesszük, támogatjuk azokat. Ezzel egymás kultúráját gazdagítjuk.
Nagyon nagy esemény volt Tőkés László megjelenése Szabadkán. Az istentiszteleten kifejtett gondolatai és későbbi nyilatkozatai egyértelműen arra utalnak, hogy a magyarságnak tömörítenie kell sorait annak érdekében, hogy meg tudjon maradni azokban az európai országokban, ahol kisebbségben él. Nálunk ez most kimondottan szükséges. Óriási a nyomásgyakorlás a Szerb Köztársaság vezetői részéről. Nem tetszik nekik, hogy a magyarság tudja, mit akar, vannak elképzelései, európai szinten tud politizálni, gondolkodni és megköveteli, hogy a jövőjét európai normák szerint formálják.
Nem lehet pozitív jelenségként elkönyvelni, hogy az értelmiség egy része elhatárolja magát a VMDK-tóI, mert a magyarságnak igenis összefogásra van szüksége. Nem jó az, ha az értelmiség elszakad a szélesebb néprétegtől, önálló politikát folytat. Természetes, hogy ezt nem jó szemmel nézik a szabadkaiak. Hisszük azt, hogy előbb-utóbb egyességre jut a két szárny, és a közös ügy érdekében azonos úton fogunk haladni. Mi, szabadkai értelmiségiek, pótolni igyekszünk azt a hiányt, amit az újvidékiek okoznak.
Jelenleg két nehéz feladatot látok el, hiszen Szabadka polgármestere vagyok és a Szerb Képviselőház tagja. Így együtt különösen nehéz, mert sokszor a napi 24 óra nem elég a problémák megoldására. Sokkal nehezebben tudom elviselni a Képviselőházban ránk nehezedő nyomást, azt, hogy ha pozitív javaslattal állunk elő, egyszerűen nem vesznek figyelembe bennünket nem fogják fel, hogy indítványunk nem ellenséges szándékú. Polgármesternek lenni hálás feladat, mert a polgárok támogatása erőt ad a mindennapi munkához. Igaz, csattannak olykor kisebb-nagyobb pofonok, de úgy vélem, ez természetes: nem várhatom el, hogy mindenkinek szimpatikus legyen mindaz, amit teszek és teszünk. De vannak gáncsoskodók is, vannak, akik rosszallják azt, hogy Szabadka is Európa felé kacsingat, és például nem engedi meg, hogy a kosovói szintre züllesszék le. Hát ebből adódnak nehézségek Ezek a pofonok néha sokáig sajognak, de istenem, ezen túl kell tennem magam, és tovább kell dolgoznom.
Következő cikk: Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (5.)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >