2019. november 19. kedd
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

A számításba hiba csúszott

Gordana Grbić (Zágráb)
A számításba hiba csúszott

1991. május 4. Zágrábban a horvát nemzeti lobogók félárbo­con. Sajnos, nem Josip Broz Tito tizenegy évvel ezelőtti halálára emlékez­nek így, hanem a horvát belügyminisztérium elesett tagjait gyászolják.

Lehet, hogy teljes egészében sosem tudjuk meg, hány áldozata volt a rendőrök és a szerb szélsőségesek összecsapásainak, akiket már nyíltan és, úgy tűnik, joggal neveznek csetnikeknek. Eddig tizenkét elesettről és huszonöt sérültről tudnak Borovo Selóban, egyről pedig Polačában a belügyesek részéről. Hogy hány áldozat volt a másik oldalon, nem tudni. A horvátországi szerb nép „megmentői” nemcsak hogy nem mentettek meg senkit, hanem az itteni szerbeket alázták meg. A foglyul ejtett horvát rendőrök csetnik módszerrel történt „megdolgozása”, a felfoghatatlan brutalitás világosan rámutatott igazi szándékaikra. Minden árat készek megfizetni Nagy Szerbiáért. Minél több horvát életbe kerül ez, annál jobb. A horvátországi szerbek, akiknek van okuk bírálni a hatalmat a nem mindig bölcs intézkedések miatt, „megmentőik” drasztikus lépései követ­keztében olyan helyzetbe jutottak, hogy Tuđmannak támogatásukról biztosító leveleket küldenek. Természetesen mindnyájukat a szerbség árulóinak kiáltják majd ki, hiszen eddig is „becstelen” szerbeknek tartották mindazokat, akik a nagy vezér Milošević és a segédvezér Babić két szép szeméért zágrábi vagy rijekai lakásaikat (itt több szerb él, mint Krajinában) nem kiáltották ki a horvátországi abszurd szerb állam részeivé, és nem csatolták Szerbiához. És ha már így járnak azok a szerbek, akik nem a veszélyeztetettségről szóló lármázással és nem késsel akarnak bizonyítani, világos, hogy a horvátokat kivétel nélkül usztasáknak nyilvánítják.

Ilyen légkörben a horvátországi vagy a jugoszláviai együttélésre vonat­kozó demokratikus párbeszéd mozgástere lényegesen leszűkül. Kinek áll érdekében egy olyan Jugoszlávia, amelyben egyesek jogot formálnak arra, hogy egész nemzeteket és nemzetiségeket neveljenek meg saját belátásuk szerint, akár erőszakkal is, ha más módon nem megy. A szemenszedett hazugságokkal, amelyeket áldemokratikus mezbe öltöztetnek bizonyos magasabb érdekek (ebben az esetben a szerb nemzeti érdekek) miatt, már nem sokáig fogják félrevezetni saját nemzetüket sem. A Szerb Köztársaság kormányának azon állítása, hogy semmi köze nincs a Borovo Selo-i vagy a plitvicei eseményekhez, a legenyhébben szólva is naiv, mert ezeket a vidékeket nemcsak Sešelj csetnikvajda látogatta meg, hanem a szerb kormány minisztere is, aki a Szerbián kívül élő szerbekkel van megbízva. Függetlenül attól, hogy Šešelj vitte-e magával a minisztert, vagy ő volt a miniszter kíséretében, együtt öntötték ki az epét és hintették el a gyűlöletet. Šešelj nyílt csetnikeskedése és a Horvátország iránti hivatalos szerb politika közé így minden kétséget egyenlőségjelet lehet tenni.

Milyen szerepe van mindebben a Jugoszláv Néphadseregnek? Egyes lépései azt mutatják, hogy a szerb politika pártján van, néhány vonat­kozásban pedig úgy tűnik, hogy egységének jelenléte állította meg a még súlyosabb nemze­tiségi összetűzéseket. Vajon a hadsereg kettő vagy több mércéhez tartja magát, esetről esetre másként cselekszik-e, attól függően, hogy kitől kapja rendeleteit, vagy hogy tisztjei éppen ab­ban a bizonyos pillanatban mit határoznak el? Erre a kérdésre az államelnökségnek, mint főpa­rancsnoknak és a vezérkarnak, mint az elnökség akarata végrehajtójának kellene válaszolnia. Egyes lépéseivel ugyanis komolyan megingott tekintélye. Amennyiben tekintélyét meg akarja tartani, nem engedheti meg magának, hogy egyetlen lépésével is jelét adja a Slobodan Milošević nagyszerb elképzeléseivel való szövet­ségvállalásnak. Ha viszont csak a hatalomért harcol, akkor ez a szövetség teljesen logikus.

Miloševićhez közelebb áll még a katonai puccs gondolata is, mint az, hogy a jugoszláv államelnökség élére eddigi fullajtárja helyett Horvátország képviselője kerüljön. A nemzetről és a szabadságról szóló dajkamesék csak a kíméletlen hatalmi harc eszközei. Milošević ügyesen lépett, amikor ráállt a Franjo Tuđmannal való tárgyalásokra és arra, hogy külön ren­dezzék a szerb-horvát kapcsolatokat mert a határkérdések felvetésével viszályt váltott ki Hor­vátország és eddigi természetes szövetségesei, Macedónia és Bosznia-Hercegovina között. A magányos Horvátország az érdektelen Szlovéni­ával és a gyanakvó Macedóniával meg Bosznia-Hercegovinával könnyű prédának ígérkezik Mi­lošević számára. A számításba azonban hiba csúszott. A prédát nem lehet megszerezni hábo­rú nélkül. És minden háború végén ismét tárgyalni kell. Hogy milyen tárgyalóink vannak, erről híven tanúskodik saját történelmünk, amelyben több a gyásznap, mint a győzelmi ünnep. Vajon ez másként lesz-e egy újabb háború után?

Plitvice - A véres Húsvét, 1991 (a polgárháború nem hivatalos kezdete)

1991. május 7.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább