2019. augusztus 25. vasárnap
Ma Lajos, Patrícia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Hallgatva is Beszédes

Beszédes Attila (Artila)
Hallgatva is Beszédes

Most nagyon szépen kérem önöket, egy pillanatra legyenek igazságosak, egy pillanatra nézzenek őszintén MACSKA­SZEMET a valósággal, és őszintén mond­ják meg nekem, hogy tehetek-e én arról, hogy VERBÁLIS, ill. BESZÉDES Attilának hívnak?

Nem tehetek. Éppúgy nem tehetek, ahogy nem tehetett a nevéről pl. a „megboldogult” Mészkink, a német is­merősünk által elnevezett macskánk, aki úgy kapta a nevét, hogy a magyarul nem tudó ismerősünk „Mész ki!”-nek nevezte el a vadonatúj kismacskánkat, hiszen minden magyar helyen, ahol megfordult, „Mész ki!”-t mondtak a macskának, és ő azt hitte, hogy az egy macskanév; ahogy nem tehetett a né­péről a megboldogult (eladott) Moszkvics márkájú autónk, amelyet Gorbacsovnak hívtunk, éppúgy, ahogy senki se tehet a saját, de mástól kapott nevéről.

Mivel magasabb rendű dolgokról van szó, a nevünkre egész nyugodtan úgy tekinthetünk, mint sors diktálta istencsa­pásra vagy istenáldásra. Vannak embe­rek, akiket az Isten névosztáskor, valami különleges, nemesi hangzású névvel áldott meg, olyan névvel, amelyre büszkék lehetnek, ill. kell, hogy legyenek, vannak emberek, akik egyszerű, hétköznapi, sű­rűn előforduló hevet kaptak, de vannak ám olyan emberek is, akik bizony csupa „bajt, gondot okozó” nevet kaptak az Istentől. Talán azoknak az embereknek a legjobb, akik KÖZÖMBÖS nevet kaptak.

A NEM KÖZÖMBÖS NEVŰ emberek­nek azért rosszabb, mert a nevük állandóan befolyásolja, meghatározza életüket, személyiségüket.

Talán mondanom se kell, én a NEM KÖZÖMBÖS NEVŰ emberek közé tarto­zom, vagyis az, hogy VERBÁLIS Attilá­nak hívnak, mindig áthatotta és még mindig áthatja, valami módon determi­nálta és még mindig determinálja az életemet, személyiségemet.

Már egészen kicsi koromban kezdett hatni rám a nevem. Szüleim, akik szintén Beszédesek, szinte közvetlenül a születé­sem után, már 3-4 éves koromban elvárták tőlem, hogy „ne hagyjam őket cser­ben”, hogy eleget tegyek a VELEMSZÜLETETT POTENCIÁLIS KÉPESSÉGEM­NEK, hogy elhárítsam azt az (akkori) logikátlanságot, mely szerint már Beszé­des voltam, de még nem voltam beszé­des, mert még nem tudtam beszélni, elvárták tőlem, hogy megtanuljak beszél­ni.

Hát én, hogy őszinte legyek, eleinte, a nagy elvárások ellenére, vagy lehet épp a nagy elvárások miatt, nemcsak hogy nem voltam hajlandó KORABESZÉLŐ lenni, hanem szüleim mérhetetlen nagy szomorúságára még késtem is a beszéd elsajátításával. Szépen kértek, könyörög­tek (lehet, hogy még bort is itattak velem), csakhogy „VIZET PRÉDIKÁL­JAK”, de én sokáig hajthatatlan voltam. Azonban végül, magától értendően, BE­ADTAM A SZŰZ DEREKAMAT, elkezd­tem beszélni. S nemcsak megtanultam beszélni, hanem, azt hiszem, át is estem a ló másik oldalára. Teljes sebességgel, végtelen szenvedéllyel vágódtam bele a beszédesek világába, ahogy mondják a szüleim: „RÖGTÖN BORT KEZDTEM PRÉDIKÁLNI”, szinte „MUSLINCÁS VOLT A SZÁM” a sok velős szótól, a sok beszédtől; csaptak is nagy mulatságot a házban ennek tiszteletére; Hencidától Boncidáig folyt a bor.

Ez volt tehát a BESZÉDESSÉGEM ELSŐ KORSZAKA, mely a korai gyerekkoromat árnyékolta be. Ekkor öntudatla­nul nagyon sokat beszéltem, nagyon is élveztem ezt. Már ekkor jócskán bepótol­tam azt, amit az első hónapjaimban, éveimben elmulasztottam.

BESZÉDESSÉGEM MÁSODIK KOR­SZAKA az iskolás éveimet öleli fel, és lényegében még a közelmúltban is tar­tott. Ezen korszak elején tudatosodott bennem a beszédességem. Nagy öröm­mel, elég érdekes módon vettem tudo­másul a vezetéknevemet. Tudatalatti formában ugyan, de a bennem addig is létező BESZÉDESSÉGI SZÜKSÉGLE­TEM ekkor kiúszott a felszínre.

Kristálytisztán emlékszem az egész esetre. Zeneóránk volt. A hátsó sorban ültem, s mivel számomra már ismert dologról volt szó, nem figyeltem oda. Beszélgettem. Beszélgettem a padtár­sammal, aztán beszélgettem az egyik szomszédommal, aztán a másikkal; a tanárnő figyelmeztetett egyszer, kétszer, háromszor, aztán az egésznek egy nagy pofon lett a vége. A pofon azonban nem vált be, nem büntetett, nem megbánást, bűnhődést váltott ki, hanem éppen ellen­kezőleg: további hasonló magatartásra buzdított, hiszen nagy szimpátiát váltott ki az osztályban. A pofon után, a beszédességemre, még a tanárnő is viccesen reagált:

– Csak azt nem tudom, hogy a szüle­tésed előtt vagy után kaptad a neved – mondta.

Miután szembesültem a vezetékne­vemmel, lassan kezdtem büszke lenni Beszédességemre, ill. beszédességemre. Az a tény, hogy Beszédességem folytán a beszélgetési igényem, vagyis a beszé­dességem nagyobb lett az átlagosnál, lassan szerves részemé vált; a beszél­getőpartnereim irántam, beszédeim iránt tanúsított nagy érdeklődése pedig állan­dó szükségletemmé vált.

Szép idők voltak ezek, korlátlanul él­veztem az életet, annyit beszéltem, amennyit csak akartam, tiszta boldogság.

Nemrég azonban beállt a BESZÉDES­SÉGEM HARMADIK SZAKASZA, és most olyan szomorú és mérges vagyok! Mert ha nem változnak a dolgok, akkor hamarosan MEG FOGOM INNI A NE­VEM LEVÉT.

Egyes vezető politikusok ugyanis (olyan FŐ EMBEREK, akik annyira felülemelkedettek, beképzeltek, magaszto­sak, hogy csak FŐNEVEKET használ­nak, MELLÉKNEVEKET egyáltalán nem, hiszen szerintük a melléknevek elnevezé­se is utal arra, hogy a melléknevek MELLÉKESEK, vagyis nem méltók hoz­zájuk), ismét bevezették a VERBÁLIS, va­gyis BESZÉDES DELIKTUMOT. Ami, ta­lán mondanom sem kell, engemet, a verbálist érint legjobban a világon.

Kérem szépen, a minap anyukám el­küldött a nagyapámhoz, hogy vigyek a kutyájának egy kis csontot, ebédmaradé­kot. Tudják, hogyan bocsátott utamra? Úgy, hogy mielőtt elmentem, azt mond­ta, a biztonság kedvéért kizárólag állam­nyelven szólítsam meg a magyar, de lényegében internacionális természetű kutyát, mert ki tudja, a FALAKNAK IS VAN FÜLÜK, CSAK NEM AZ EMBER SZÍVÉHEZ. Pedig én ótati kutyájának nem is szoktam politikáról beszélni, nemhogy kutyával szapuljak vezető politi­kust!

És én most mit csináljak? Vonuljak illegalitásba? Én, VERBÁLIS Attila, elégedjek meg pl. a FOGMOSÁS KÖZBENI BESZÉLGETÉSSEL? Olyan beszélgetés­sel, amelynek semmi értelme sincsen, hiszen senkinek se szól, hiszen nem is értené meg senki sem? Vagy tegyek úgy, mint a mesékben, kaparjak egy lyukat az udvarban, és abba kiabáljam a beszéde­met?

Erre most sokan azt mondhatnák, hogy áh, könnyű nekem, hiszen HALLGATVA IS BESZÉDES VAGYOK, hiszen anélkül, hogy egy szót is szólnék, beszé­des, azaz Beszédes vagyok, hiszen ez a nevem, BESZÉDESNEK hívnak. Azon­ban erre én most azt mondom, hogy nem olyan egyszerű a dolog, mert úgy a helyes, hogy EMBER BESZÉL, KUTYA UGAT, nem pedig fordítva: EMBER UGAT, KUTYA BESZÉL

Úgy döntöttem, hogy nem hagyom magam. Remélem, így is lesznek szavaim, melyek BARÁTFÜLEKRE találnak. S remélem, egyszer azért megint meg fog oldódni a nyelvem. Addig pedig tudjuk: a tiltott gyümölcs/szó mindig édesebb.

1991. január 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább