2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Kosovói hisztéria

Shkëlzen Maliqi
Shkëlzen Maliqi
Kosovói hisztéria
Pristina, 1991

Hat és fél éves Agon fiam bizonyítványosztása.

Szombat, december 29.

Minden nagyon ünnepélyes, törek­szünk, hogy az egész „normálisan” hasson, de közben a rendőrség rajtaütésétől rette­günk, kora reggel ugyanis erre már sor került az egészségügyi középiskolában, ahol kidobták a diákokat, a tanárokat, elkobozták a naplókat, az albán nyelvű dokumentációt meg a pecsétet.

Vasárnap, december 30.

Már néhány napja készülök „egy elbo­csátó szép üzenet” megírására szerb bará­taimnak. Nem tagadom meg a tizenhat belgrádi közös évet, de most más időket élünk. A beteges uralkodók kiásatták a hadisáncokat és leigázták a népemet. Ba­rátaim – rendre az oppozíció köréből – felelősek a szerbiai állapotokért. Számukra nyilvánvaló volt ugyanis, hogy hova vezet a kosovói hisztéria, hogy Kosovo lesz a szerb demokrácia sírja, mégsem léptek. Ma is hallgatnak, csak nagyon ködösen látják a kosovói dolgokat. Ide különben egyre-másra érkeznek a külföldi küldöttségek, de szerbiai köztük egy se. Az UJDI független bizottságán kívül egyetlen más szerb füg­getlen fórum sem volt hajlandó arra, hogy felülvizsgálja a huzamosabb ideje tartó megtorló politikának a következményeit. Pedig az SZSZP egyik vezéregyénisége kijelentette, hogy Kosovóban a fél évszázad­dal ezelőtti állapotokat kell visszaállítani, ami szerintünk azt a korszakot jelenti, ami­kor az albánok semmiféle kulturális és politikai jogokkal nem rendelkeztek. És ezért nem akarunk mi, albánok továbbra is Szerbiában maradni. Elegünk volt a Pašićokból, a Karađorđevićekből, a Rankovićokból és a Miloševićekből. Más választá­sunk egyébként sincs. Szerbia hadat üzent nekünk itt, Kosovóban, egészen a kiűzeté­sig. Az egész szerb politika a népirtás jeleit viseli magán: Kosovo újratelepítését tervezi az albánok tömeges kitelepítésével és kiirtásával párhuzamosan annak érdekében, hogy a jelenlegi 90 százalékos albán fö­lényt a fele-fele arányra csökkentsék, és hogy azután az albán lakosságot teljesen háttérbe szorítsák. Ez egyértelműen legke­vesebb egymillió lélek eltörlését, kiűzetését jelenti. Egyúttal ugyanennyi más nemzeti hovatartozású betelepítését is tervezik. Ilyen tervek végrehajtásának elengedhetetlen kelléke a kosovói kérdés militarizálása, az állandó szükségállapot fenntartása. Ezért pedig a szerbeknek és az albánoknak egyaránt hatalmas árat kellene fizetniük. Nemcsak az emberáldozatokat tekintve, hanem az Európához mért lemaradást is.

Hétfő, december 31.

A Veton Surroi által szerkesztett Koha folyóirat munkajellegű megbeszélése vala­hogy magától adódóan alakult át ünnep előtti koccintgatássá. Az eddig megjelent nyolc szám (átlagban negyvenezer pél­dányszámmal) reménykeltő számunkra, és hisszük, hogy hamarosan hetilapként jelen­hetünk meg, feltéve, ha nem lesznek olyan állami beavatkozások, mint például a Rilindja nyomdájának bezárása vagy hasonló, a szabad albán sajtó elfojtását szolgáló intézkedés. A legtöbb szó mégis Albániáról és az albán nép egyesüléséről esett. Ez az opció mindinkább erősödik, különösen az albá­niai demokratikus változások nyomán, a szerb választások után, no meg Jugoszlá­via csöndes elmúlása következményeként. A Koha köré gyűltek az UJDI-sok, a liberá­lisok, a szociáldemokraták. Egészen 1990 tavaszáig mindannyian a kosovói válság demokratikus megoldását, Jugoszlávia megőrzését, a vérontás nélküli opciót szor­galmaztuk. Ma viszont másként gondolko­dunk: ha Jugoszlávia megsemmisítését azok szorgalmazzák, akiknek a legnagyobb szüksége van rá, a szerbek, miért lennénk mi nagyobb katolikusok a pápánál. Ha a szerbek, a horvátok és a szlovének saját nemzetállamot kívánnak létrehozni, miért tiltanánk akkor ezt meg éppen az albánok­nak, akik hat millióan vannak a Balkánon? Visszatérünk 1912-be: az albánok és a macedónok feletti erőszakon enyhíteni kell, új balkáni megállapodást kötni, amely egyenjogúságot javasol minden balkáni nép számára.

Kedd, 1991. január 1.

A szilveszterezés albánok nélkül zajlott. A szállodákat kizárólag szerb zenekarok „szállták meg”. Még egy bizonyíték arra, hogy az albánokat kisemmizték, és hogy számukra csak a magánélet intimitása ma­radt meg. Az év legbolondabb éjszakája úgy istenigazában „balkáni” módra telt el. Húsz percen át tartott az „ünnepi” gépfegy­vertűz. Főleg a tiszti lakások felől hallatszott a fegyverropogás, amely nemcsak az újév köszöntésére szólt, hanem a többiek megfélemlítésére is szolgált, bizonyítandó: a háború közelebb van, mint bármikor.

Szerda, január 2.

Egy külföldi lap belgrádi tudósítója je­lentkezett. Boldog új évet kívánva afelől érdeklődött, hogy ebben az egész szerbiai pozíció-oppozíció megmérettetésben hol vagyunk mi, albánok? El kellett monda­nom, hogy mi, akik tavaly január óta a kosovói válság békés megoldását szorgal­mazzuk, lehet, hogy hamarosan kiesünk a játékból, feltéve, ha tovább folytatódik az albánokkal szembeni kizárólagos politika. A választások utáni újabb kosovói megtoriási hullám egyúttal jelzi a miloševići rezsim kétségbeesett próbálkozását, mert Szerbia gazdasága a teljes összeomlás határán van. Milosević ismét Kosovóra összponto­sít, újra talpra kívánja állítani a szerbeket, szembe kényszeríteni őket az albánokkal, és egyúttal az albánokat lázadásra szeretné ösztönözni, hogy végül is a hadsereg lép­hessen közbe. Általános statáriumot idézve elő, Kosovo megszállásának költségét át­hárítaná a föderációra, ami Miloševićnek és Kadijevićnek is egyaránt megfelel. Remé­lem viszont, hogy az albánok ezúttal sem ülnek fel a provokációnak.

Csütörtök, január 3.

Megérkezett a szerb állam újévi ajándé­ka: a közművelődési közösség finanszírozá­sát január elsejével Szerbia megszüntette. A tartományi könyvtárak megszállása, a művelődési intézmények pénzelésének megszüntetése, az iskolák bezárása világo­san bizonyítják, hogy Szerbia nem szándé­kozik még a kulturális autonómiát sem biztosítani Kosovo számára. A megszálló erők valóban abban a hitben élnek, hogy visszaállíthatják az ötven évvel ezelőtti álla­potokat!

Péntek, január 4.

És most egy anekdota. Egy pristinai járókelőt, aki nem sokkal előbb síléceket vásárolt, leállította a rendőr az utcán és megkérdezte, mennyit fizetett érte. Embe­rünk, úgy látszik, jókedvében lehetett, mert nevetségesen kis összeget vallott be. A rendőr felsóhajtott: „Nálunk, Szerbiában jó­val drágább”. „De hát mi is Szerbiához tartozunk”, volt a válasz. „Ugyan kérem”, intette le a kék ruhás. Ez is bizonyítja, hogy a „kék rapszódiá”-nak egyetlen nagy hibája van, az, hogy akik játsszák, Kosovóban idegennek, sőt megszállóknak érzik magukat. Mindennek van határa, még az erő­szaknak is.

1991. január 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább