2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Erotica classica

(Belpolitikai hírmagyarázat)

Hornyik Miklós
Hornyik Miklós
Erotica classica

Földrajzi értelemben a Balkán-félsziget az európai kontinens egyik nyúlványa, politikai szempontból azonban európai ésszel mindig is kiismerhetetlen terep volt. Kínai negyed, China Town. Itt teljes bizonyossággal azt sem tudhatni: történik-e valami – ha pedig kitudódik, hogy mégis történt valami, nem tudhatjuk meg, hogy mi történt, s milyen okokból. A számlák tisztázhatatlanok.

Így például a mai kormánypárti szerb lapok közleményeinek ismeretében beteljesedettnek látszik Nietzsche borúlátó jövendölé­se: „Csupán száz év múlva derül ki, hogy újsághíreinkből mi volt a fontos”.

Száz év múlva, vagy esetleg akkor sem.

Az igazság kedvéért meg kell mondanom azt is: nemcsak árnyoldalai vannak a balkáni típusú politikai kultúrának. Külellenségekkel szemben a kis lélekszámú balkáni népek mindig is példamutatóan egyértelmű magatartást tanúsítottak. Oskar Potiorek (ejtsd: Oszkár Potyorek) cseh származású osztrák táborszernagy (1853-1933) koronatanú lehetne e vita eldöntésében.

A cs. és kir. táborszernagyot, Bosznia és Hercegovina kormány­zóját egyik bizalmas természetű diplomáciai kiküldetése alkalmával kézhez vették az arnauták (albánok), és előzetes diplomáciai jegyzékváltás nélkül szakavatott módon kiherélték. Ez világos beszéd volt. A politikai akaratnyilvánításnak Nyugat-Európában tán szokatlan, ám félreérthetetlen megfogalmazása.

Később publikált hadtörténeti munkák felróják a táborszernagy­nak az általa irányított szerbiai hadműveletek sikertelenségét; a fenti tény ismeretében számunkra már nem kétséges, miért voltak sikertelenek a szóban forgó hadműveletek. Potiorek (ejtsd: Potyorek) melankolikus hangvételű harcászati memoárjaiból nem szűrhetők ki a mögöttes, ám sorsformáló történeti tények.

Nem lebecsülendő erény, háborúban legalábbis, a balkáni népek tettrekész harciassága. A politikát végül is nem erkölcsi aggályokkal küszködő, álmatag lelkű értelmiségiek, hanem cse­lekvőkész katonák csinálják. Számunkra csak az okozhat gondot, hogy a messze földön híres balkáni tettrekészség és kötekedő kedv nem mindig áll arányban a felvállalt feladatokkal.

1904 februárjában Japán háborúba keveredett a szívósan terjeszkedő cári Oroszországgal. A hír vétele után Montenegró Fejedelemség (másik nevén: Karadagh, Crna Gora) hadat üzent Nippon fiainak.

A japánoknak akkortájt nem tűnt fel, hogy hadban állnak Montenegróval, s ennyiben maradt az egész. Csakhogy ez az ügy még nincs lezárva. Mi lesz akkor, ha egy túlbuzgó japán hadtörté­nész óvatlanul belekotor az 1904. évi diplomáciai iratokba? Ha megtudják a japánok, hogy 1904 óta szakadatlanul hadban állnak Njegoš hős népével? Rágondolni is rossz. Most különben is mindenféle bajunk van – és egyszer csak partra szállnak a Kotori-öbölben a nem túlságosan szívbajos japán fiúk. Már látom is lelki szemeimmel a CNN amerikai tévétársaság műholdas helyszíni közvetítésének szalagcímét: Vesztegzár a Grand Hotel­ben. És a folyamatosan elúszó szöveget a képernyőn: A japánok három anyahajóra fölpakolták és a Shikoku-szigeti hadifogolytáborba szállították Crna Gora népét. A foglyok napi 12 órán át kényszermunkában tranzisztoros rádiókat javí­tanak. Kell ez nekünk?

Nem kell. Mégse feledkezzünk meg arról, hogy: nemcsak árnyoldalai vannak a balkáni politikai kultúrának.

Miloš Obrenović szerb király írástudatlan volt ugyan, ám kiváló­an értett népe kormányzásához. Külföldi diplomaták korabeli feljegyzései szerint Miloš király nem volt híve a köntörfalazásnak; többnyire saját kezűleg pofozta fel a minisztereit, ha valamilyen svihákságon érte őket, vagy ha kiürült az állampénztár. Ennélfogva gyakori pofozkodások színhelye volt a királyi udvar. (Jut eszembe erről: Slobodan elnök vajon miért nyugtatgatja oly béketűrően a dolgos két kezét a szkupstinai zöld asztalon? Feledékenységből?)

Bármennyire hihetetlennek tűnik is, minden jel arra vall, hogy a horvátországi kalasnyikov-botrány gyökerei a versailles-i békeköté­sig nyúlnak vissza. (Trianont most nem említeném, az más tészta.)

Az iskolában úgy tanultuk: Jugoszlávia a délszláv népek sok évszázados álmainak és törekvéseinek az eredményeként jött létre. E megállapítással kár volna vitába szállni, hisz erotikus álmokkal és szerelmi törekvésekkel nem érdemes vitatkozni. A bökkenő nem is ebben, hanem abban van, hogy 1918 előtt a délszláv népek nem ízlelhették meg annak gyümölcsét, amiért oly kitartó­an küzdöttek évszázadokon át. Nem tapasztalhatták meg az egymásra találás gyengéd, de röpke őrömét, s a szoros együttélés fanyar, ám tartós bánatát.

Homályba vesző évszázadokon át mással voltak elfoglalva: Attila hunjaival, Dzsingisz kán tatárjaival, Bajazid szultánnal, Szulejmán pasával, a velencei kalmárokkal és az osztrák-magyar hadse­reg snájdig huszártisztjeivel. E régmúlt korokban meglehetősen duhaj kedvű vendégsereg nyargalászott fel s alá a Balkánon.

Versailles tett pontot e vendégjárások végére, s 1918 decembe­rében, még kikelet előtt beköszöntött a délszláv népek csaknem hiánytalan egyesülésének örömünnepe. (Csupán a bolgárok duz­zogtak egymagukban, ők tudják, miért.) Az egymás testvéri jobbját évszázadokon át kereső délszláv népeknek első ízben most adó­dott alkalmuk közelebbről is szemügyre venni egymást.

Volt mit látniuk.

Elsőül önnön kisebb nyelvjárási különbségeikre figyeltek föl. (A szerbek első benyomása az volt, hogy a macedónok tulajdonkép­pen dél-szerbiai szerbek; e lingvisztikai félrehallásukat a macedó­nok imperialista hódításként értelmezték. S a többi.) Kiderült továbbá, hogy a szerbek, a horvátok és a szlovének tő- és farszomszédságában nem-délszláv etnikumú kisebbségek is ta­nyáznak az új államalakulat egzotikus vidékein: albánok, törökök, németek és magyarok; zsidók, olaszok, cincárok és örmények; szlovákok, románok, ruszinok és cigányok; csehek, románul be­szélő vlachok és orosz emigránsok. (Módosabb belgrádi családok­nál előadódott egy-két francia guvernánt is.) Nevezett népességka­tegóriákban bőven akadt katolikus, pravoszláv, mohamedán és izraelita hitű; olyan polgár, aki falta a svarglit és a töpörtyűt, és olyan is, aki nem szenvedhette a sertéshúst; akadt e forgatagban egynejű gentleman, de többnejű is; lóra termett haragos katona és talajmegmunkálással foglalatoskodó jámbor pór; némasági fogadalmat tett karthauzi szerzetes és lelki elfojtásait kissé szabad­jára engedő üvöltő dervis.

A második világégés után egy Josip Broz nevű szervezett vasmunkás kifundálta a testvériség-egység utópikus eszméjét, és működött a versailles-i államközösség, ám halála után bekövetke­zett a krach. Csak idő kérdése volt a kalasnyikov-géppisztotyok szabadpiaci áron való behozatala. Mert akinek a maga portáján volt fegyvergyára, gondtalanul hajtotta nyugovóra a fejét, akinek nem volt, álmatlanul hallgatta az éj neszeit. És behozott.

Ne higgyünk a szóbeszédnek. Csak felületes szemlélő találhatja úgy, hogy a horvát fegyverügyletnek nemzeti színezete van.

A kommunista szerb államférfiak és a kommunista szerb hadseregtábornokok pikáns vadházassága (lásd: A gyakorló orvos enciklopédiájában: homoerotikus örömök; az angol-magyar szótárban: milltary love; József Attila versében: Az ember végül homokos…*) csak avatatlanokat ért váratlanul. A JKSZ KB mindenkori irányelvei és a JNH mindenkori kaszárnyai napiparan­csai mindig is egyazon metafizikai elmélyültségről tanúskodtak. Arról nevezetesen, hogy az okoskodásra hajlamos, eszmeileg ingatag párttagokat és a szúrós kincstári kelmékbe bújtatott, parancsszóra nem pattanó civileket államérdekből szüntelenül fegyelmezni kell. Párton belül eszmei eszközökkel (demokratikus centralizmus, munkahelyről való kirúgatás), kaszárnyaudvaron testészeti ráhatással (díszőrség, klozettpucolás, áristom). Általános útmutatás: minden hülye civilt, lett légyen párttag, párton kívüli, növényevő vagy énektanár – ha okvetetlenkedik, ha aggályoskodik, s a hatósági közeg második felszólítására sem hajlandó négykézlábra ereszkedve panaszosan bégetni – gumibot igénybe­vételével jobb belátásra kell serkenteni. (Csak a fejit, hogy meg ne sántuljon.)

A Jugoszláv Néphadsereg vezérkarának mai mozgolódása hor­vátországi és szlovéniai kilátókról alátekintve szerb nemzetpolitikai érdekek megnyilatkozásának látszik, ez azonban csupán a vízfel­szín csalóka játéka. A hadsereg vezetősége a bolsevik állammodellt igyekszik restaurálni, s igen éleslátóan a szerb állam irányítói­ban ismerte fel természetes szövetségeseit.

Minden mai bánatunk forrását a versailles-i békekötést fegyver­letétel pecsételte meg. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy újabb hasonló pecsételés esedékes.

A balkáni politikai kultúra kiismerhetetlen játékszabályai szerint.

* József Attila: Reménytelenül

1991. február 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább