2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

Božović hátulról támad

Tóth László
Tóth László
Božović hátulról támad

Ha most arra vállalkozom, hogy össze­gezem, mi is történt az elmúlt szerdán, amikor mintegy száz újságíró a Tartományi Képviselőház előtt békés felvonulást rende­zett, hogy még az ülés előtt felhívja a figyel­met a sajtószervekben uralkodó áldatlan álla­potokra „az igazgatóknak és a főszerkesz­tőknek a történelem folyamán a legdemokra­tikusabb módon történt megválasztása” (Božović) után (szabadon) – akkor sajnálkozva kell megállapítanom, hogy éppen a legérde­kesebb momentumok siklottak el észrevétle­nül.

Például, senki sem látta (kivéve a rend­őrséget), mikor és hol lépett be Božović úr a Képviselőházba. Felmerült egy olyan elképze­lés is, hogy létezik egy földalatti titkos járat, de az olyan szűk, hogy csak kúszva lehet átbújni rajta – így ez a variáns elesett. A titokról a biztonsági szolgálat egyik dolgozója rántotta le a leplet, aki bizalmasan elárulta, hogy a tartományi kormány elnöke, miután a Tito marsall sugárúti főbejáraton kilépett az épületből, autóba ült és lassú vezetéssel megkerülte a Végrehajtó Tanácsot, hátulról megközelítette a Képviselőházat, és egy mel­lékajtón osont be. Különben, az újságírók előre megegyeztek abban, hogy ha Božović megjelenik köztük, figyelemre sem méltatják.

Ennyit erről. Akadt azért még néhány gyöngyszem. Például, mindenki kacagott, amikor Vlaovics úr feltűnt a láthatáron. Még az ő számára is szórakoztató volt, mert ő is nevetett, miközben átevickélt a hahotázó új­ságírók gyűrűjén. Nem mondták, kicsodán nevetnek. Érthető volt. Drámaivá a helyzet akkor vált, amikor befutott a trojka: Balj, Ljubojev, Luks. Keményített ingnyakban, behú­zott fejjel léptek előre harsány „pfuj”-ok és füttykoncert kíséretében. De ők úgy eltűntek, hogy meglehet, nem is hallották a „zenei” aláfestést. Ami pedig a háromtagú újságíró ­küldöttséget illeti, mindenekelőtt a belépési engedélyt kellett felmutatnunk. Ez egy telex volt, amelyen értesítettek bennünket, hogy engedélyezik részvételünket a Képviselőház ülésén. A telex aznap, szerdán hajnalban érkezett meg, három nappal kérésünk kézhez vétele után. A B.-Lj.-L. hármasnak szabad utat engedtek külön engedély nélkül.

Ennyit az ülést megelőző történésekről. Az ülésről pedig a következőket: Milan Lučić, az új tartományi sajtóminiszter ünnepélyes eskü­tétele után Bozóki úr kormánybeli tagságá­nak megszűntéről, illetve a Forum igazga­tójává való kinevezéséről volt szó. Ádám Bok­ros Verona mérsékelt szerb nyelvérzékkel, de meghatóan ecsetelte a procedúrát, miközben az derült ki, hogy angyalok és szférák zenéje, hárfaszó és angolkeringő kísérte ki Bozókit a TVT-ből a Forumba, ahol megtiszteltetésnek érezték jövetelét.

A vérnyomásom egy pillanat alatt 864-re emelkedett fel. Magasba emeltem a kezem. Bokros asszony megütközött, amikor engem meglátott, mert ez egyáltalán nem szerepelt a jegyzetfüzetében, amelyből az ülés forgató­könyvének minden részletét kiolvasta, és szin­te nem is tudta, mit is csináljon egy nem küldöttel, aki most, íme, szót kér. Fair play volt részéről, hogy tanácsot kért a Képvi­selőháztól, majd a küldöttek megengedték hogy beszéljek. Elmondtam, hogy Bozóki úr nem ilyen egyszerűen költözött át a Magyar Szóba, és hogy már egy nappal később lemondott, majd ismét egy nap elteltével – Božović úr erőteljes nyomására – visszavonta lemondását, és elfogadta a feladatot. Folytat­ni akartam azzal, hogy ez is a „legdemokrati­kusabb választások” része, de az elnökasszony ekkorra már határozott volt, és meg­vonta tőlem a szót. Én erre elhagytam a termet.

Így fejeződött be első fellépésem. Nem volt valami óriási teljesítmény, de nem is volt túl rossz. Bozóki úr a szünetben odajött hozzám, és keserűséggel teli szavakkal mondta el, hogy ő abszolúte saját akaratából pályázott, senki sem gyakorolt rá nyomást, és hogy lemondása után is saját maga döntött úgy, hogy marad, mert a kollektíva jól fogad­ta. Mindezek után kötve hiszem, hogy a feleségemet visszaveszi a Magyar Szóba, de úgy jó, ahogy van.

A nagyjelenetre kevés helyem maradt. A finálé természetesen Božović úr felszólalásá­val kezdődött. A szabadságról beszélt, amely legszebben a sajtóban tükröződik. Beszéde tele volt szabadsággal, törvénnyel és alkot­mánnyal. Azt a csekélységet, hogy a Leg­felsőbb Bíróság megsemmisítette a Csorba Zoltán menesztéséről szóló döntést, csak úgy mellékesen jegyezte meg. A Magyar Szóról szóló fehér könyvet a Szerbia-ellenesség és a szeparatizmus bizonyítékának nevezte. Miköz­ben arra figyeltem milyen fennkölten fejezi ki magát, megpróbáltam tárgyilagosan felmér­ni, mi is köti ehhez a témához. A szürrealista ihletettség egy pillanatában arra gondoltam, hogy valamiféle őrlőgép lehetne – nem tu­dom még, milyen fajta és miért, ez valószínű­leg a motortól is függne… Sok mindent át kell ugranom. Mindenekelőtt kihagyom Mile Isakov éles válaszait, vádjait, sőt állítását, hogy Božović úr nem mond igazat a küldöt­teknek, de erre az eufemizmusra, amelyet a hétköznapi nyelvben egyszerűen csak hazug­ságnak mondunk – senki sem reagált.

Áttérek arra a Tanácsra, amelynek a mun­kájában én is részt vettem – nem ezért, hanem mert Koviljko Lovre úr egy szuptilis gondolatot közölt, s alaposan bebugyolálta, nehogy valaki még véletlenül arra gondoljon, amire ő sose mert volna gondolni… De, hogy én se csűrjem-csavarjam tovább: Koviljko úr azt észlelte, hogy a vajdasági sajtószervekben kizárólag a magyar újságírók lázadoznak. Bi­zonyíték erre a Magyar Szóban, a 7 Nap-ban és az Újvidéki Televízió Magyar Szerkesztősé­gében uralkodó állapotok. Ő természetesen mindebből nem kíván semmiféle következte­tést levonni, és nem is akar összefüggéseket keresni a kosovói helyzettel, a Rilindjával meg a Prištinai Televízióval kapcsolatban, de felmerül a kérdés – mondja Koviljko úr –, hová vezeti, mibe sodorja ez Vajdaságot? Ám igazán nem szeretné, ha szavait félreértenék… És folytatta tovább ebben a stílusban, finoman és befolyásolási szándék nélkül.

A pulzusom valószínűleg ezerig emelke­dett, de ez különösebben nem zavart, mert rekreálok, nem iszom, nem dohányzom és eddig mindent egészen jól elviseltem, csupán a hangom reszketett egy kicsit, ami mégis­csak megbocsájtható, különösen, amikor Luks úr lépett a mikrofonhoz. Saját hangjába teátrálisan beleszeretve, belső hévvel tálalja ki többhónapos gyűjtőmunkájának eredményét a tévések bűneiről – a ki kivel, hogyan és mikor stílusában –, egyebek között a Mazdákról: „Kérem szépen, ezek a kocsik ólom­mentes benzinnel közlekednek. Én azt kérdezem tőlük, hol kapnak ilyen benzint; azt válaszolják, hogy ennél meg annál a privátnál – én erre: köszönöm, számomra minden világos”, és ehhez hasonlók. Egészen a Napló megvádolásáig… Hogy használják a televízió telefaxát meg a telefonját, közben meg privát lapot adnak ki. Ljubojev úr a küldötteket beavatja kritikusi-filmrendezői-alkotói-írói opuszába – hadd lássák, nem akárki ült be az igazgatói székbe. Mićunović úr ismertette a küldöttekkel azt az összeesküvést, amelyet a Független Újságírók Egyesülete készít elő a ljubljanai, zágrábi, prištinai, niši és a cetinjei központokkal együttműködve – Szerbia aláásása és Vajdaság destabilizálása érdekében. A küldöttek pedig meghunyászkodva, egy kissé talán félve hallgatják az említett alkotó fantáziájának termékét.

Tovább már tényleg nem folytatom, mert megint érzem, hogy a szívem gépfegyver-sorozatot ad le.

A küldöttekre – next time.

1990. november 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább