2019. december 6. péntek
Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Kosovo nem választ

Azem Vllasi
Azem Vllasi
Kosovo nem választ

A választási lázat, látom, mindnyájan úgy élik át, mint valami történelmi ese­ményt, újjászületést.

Ezen a hatalmas színpadon mindenki lejátssza vagy átéli a szerepét. A hatalomra törők, a pártvezetők agitálnak, harcolnak a választókért, győzelmet ígérnek, várnak. Azok, akik ebben a gazdasági összeomlás­ban a lét peremén tengődnek, félnek és reménykednek – nincsenek túlságosan felajzva a kíváncsiságtól, melyik párt is fog győzni. Ők azt látják, hogy egyetlen gazda­sági reformprogramunkat, Ante Markovićét és a Szövetségi Végrehajtó Tanácsét, a szétesés veszélye fenyegeti. A programot egy kicsit mindenki bomlasztja, de legin­kább a szerbiai kormány. Haragszanak, hogy Ante a Szövetségi Reformerőkbe Szerbiából is tagokat verbuvál. És jó esé­lyei vannak arra, hogy szavazatokat gyűjt­sön a „hallgatag” Szerbia polgáraitól.

Más pártoknak valójában nincs is kidol­gozott gazdasági reformprogramjuk. Ez az, ami a leginkább zavarja a lakosság jelentős részét azokban a köztársaságokban is, ahol a választások most folynak, vagy nemsoká­ra megejtik őket, de abban a kettőben is, amelyekben már régebben megtörténtek.

Kosovóban nincs választási láz.

Kosovo a szerbiai rezsim megtorló intéz­kedéseinek szorításában él, amely már jó előre tett arról, hogy az albánok ne vegyenek részt a szabad választásokon olyan szabadon, mint mások.

Először feloszlatták a kosovói Képvi­selőházat, a kormányt és más szerveket, így aztán nincs is, aki kiírja a választásokat. Ezért Kosovóban sehol sem lehet beje­gyezni a pártokat, mozgalmakat, egyesüle­teket. Szerbiában sem lehet, mert a hivatalos szervek hivatalosan is szeparatistáknak, szakadároknak és ellenségeknek nyilvánították azokat az albánokat, akik a hivatalos hatalom ellenzékeként szer­veződtek. Megszűntek a rádió és a televízió adásai, nem jelenik meg az egyetlen albán nyelvű napilap, a Rilindja, ilyképpen az albánok politikai csoportosulásainak és pártjainak semmilyen lehetőségük sincs programjuk bemutatására.

Ezért aztán nekünk, albánoknak, nem marad más hátra, minthogy minden este 9 órakor a Belgrádi TV első műsorán meg­nézzük, mit kínálnak fel számunkra a szer­biai pártok és ligák. Nagy csata dúl az ajánlatok mezején. Mindegyikük nagyjából megegyezik abban, hogy nemzeti kisebb­ségként kell kezelni bennünket, úgy kép­zelnek el bennünket, mint kisebb, lehet, hogy aprócska etnikai csoportot, amelyik elfér egy vonatszerelvényen. Arról feledkez­nek csak meg, hogy a szerbek és a horvá­tok után, az albánok élnek a legtömegesebben Jugoszláviában, körülbelül annyian, mint a muzulmánok. Úgy van ez, mintha elefántra vadásznának, hunyoríta­nának és közben a nagy állatot piciny egérkének képzelnék el. Egyetértenek ab­ban is, hogy Jugoszláviának szerb irányítás alatt álló föderációnak kell lennie, mivel sok szerb él Szerbia területén kívül – és abban is, hogy Szerbia területét ki kell terjeszteni minden területre, ahol szerbek élnek. Ha ez sem megy, akkor egyes helyeken (Horvátországban) szerb autonó­miát kell létrehozni, de ugyanakkor azt javasolják, hogy Szerbiában töröljék el az autonómiákat. Úgy gondolják, minek az autonómia az albánoknak, a magyaroknak vagy a sandžaki muzulmánoknak? Legyenek boldogok, hogy Szerbiában élnek, különö­sen, ha azt is vállalják, hogy szerbek lesz­nek, de legalábbis „becsületes” albánok, muzulmánok, magyarok stb. Ez a veleje annak, amikor azt mondják, hogy minden­ki egyenjogú, ám ugyanakkor tőlünk elve­szik azt, amit más országrészekben a szerbeknek követelnek (autonómia).

Mivel már régen dédelgetett álmuk az, hogy mintegy félmillió albánt kitoloncolja­nak az országból, a tervet is kieszelték hozzá: azt mondják, hogy azokat kell kito­loncolni, akik 1941. április 6. után jöttek át Albániából. A számok tekintetében az „Emigránsok kifelé” elnevezésű nagygyűlés adataira támaszkodnak, amelyen 360 000, 400 000 vagy félmillió albán „emigránst” emlegettek. Annak idején a szövetségi, a köztársasági és a tartományi belügyi titkár­ság már hivatalos és pontos számadatok­kal bizonyította, hogy körülbelül 1000 emigránsról van szó. Világos, hogy minden más adat puszta kitaláció. Szerbia demo­kratikus akar lenni, de kitoloncolja az „emigránsokat”. És annyit, amennyit kita­lált.

Minden játék arra megy, hogy az albá­nok ne vegyenek részt a választásokon. Átélik ezt valahogy az albánok a következő választásokig. Különben is, „differenciálás” útján, erőszakkal leváltották a gazdasági struktúrák vezetőit, a legális hatalmi szerve­ket feloszlatták, számos dolgozónak fel­mondtak, így két éve már fokozatosan kirekesztették az albánokat a hatalomból és a politikai életből. Azonban az ellenzéki tömörülések szervezésének lehetőségét nem lehet megvonni tőlük, Kosovóban az albánok 90 százaléka van oppozícióban, ami annyit jelent, hogy többen, mint akik a választások útján hatalomra kerülnek.

A 45 év utáni első többpárti választások tulajdonképpen csak előjátékai, próbái az eljövendő, valódi többpárti választásoknak. Mindegy, hogy mikor lesznek. Remélem, hogy akkor az albánok, akárcsak a többi­ek, majd szabadon vehetnek részt és köz­vetlenül választhatják meg saját, legális képviselőiket.

Macedóniában a nacionalista pártok blokkja haragszik, hogy miért vett részt annyi albán a választásokon. Hát, annyian vannak. Úgy tűnik, hogy Szerbiában és Macedóniában a legboldogabbak akkor lennének, ha az albánok nem vennének részt a szabad választásokon.

A múlt évben, éppen novemberben tar­tottak meg a „legdemokratikusabb” válasz­tásokat Szerbiában. Most a demokratikus választásokra készülnek. Mivel azok a „legdemokratikusabbak” nem tudták tartani érvényességüket még egy évig sem, talán a mostaniak kibírnak legalább két évet. És aztán, végre valahára, megtörténnek a va­lódi, szabad választások.

Én az első választásokat a börtöncellá­ból követtem nyomon, onnan védekeztem az ellenforradalmi szervezkedés vádja ellen. A mostani választások közben azokra a fenyegetésekre gondolok, hogy folytatódik majd a perem. Nem kell rám nyomást gyakorolni, nem is gondoltam arra, hogy jelöltessem magam. Mivel a forradalmat azok fejezték le, akiknek a jelenlegi szerbiai választásokon a legnagyobb esélyük van a győzelemre – remélem, hogy a valódi vá­lasztásokat már fenyegetések nélkül várha­tom. Ha közben nem toloncolnak ki engem is, mint „emigránst”. De engem a kitelepítés logikája alapján csak oda toloncolhatnak, ahol őseim éltek – Medveđába, Szerbia déli részébe. Én nem törekszem arra, hogy ez idő alatt Kosovo odáig ter­jeszkedjen. Mint minden albán, én is azt akarom, hogy jogaimat ott érvényesítsem, ahol élek – Kosovóban, Jugoszláviában, amennyiben egyenjogúan veszünk részt az ország jövőjéről folyó megbeszéléseken.

1990. november 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább