2019. szeptember 22. vasárnap
Ma Móric, Tamás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Szubjektív... cikk

(biciklivel)

Balázs Attila
Balázs Attila
Szubjektív... cikk

Ha ezen netalán valaki kissé megütkö­zik, rögtön elmondhatom neki, hogy mitől szubjektív. Attól csupán, hogy én írom, meg attól, hogy csupán én írom.

És csak… cikk, mert a kellemetlen (fül)csengés el­kerülésének (vagy épp ellenkezőleg: az arra való rászolgálása) érdekében teljesen önké­nyesen kihagytam a szokványos vezércikk szóösszetételből az előtagot. Mivel így egy­szerűen abortáltam a vezért, most egy-időben lehetek szomorú és boldog – s ez már nagy szó. Az én… cikkemnek nincs vezére, következésképp én nem is lehetek „objektív”.

Hogy ez itt túl bonyolult? Kérem. Én sem értem egészen. Látószög kérdése. A világ telve összetett jelenségekkel, megmagyarázhatatlanságokkal, fantomokkal és délibábokkal. Hogy egy kézzelfogható pél­dával éljek: én – lám, megint az én (hát nem megmondtam, hogy szubjektív?) –, én például a minap reggelén, lassan köze­ledvén felé – igencsak ferdének találtam a Tartományi Képviselőházat. Szinte mintha el akarna dőlni, el a fenébe, de nem, mégse… Állt a maga helyén. Pillanatra megrettentem, netalán az van, hogy ne­kem az egyik lábam rövidebb. De nem. Még nem. Inkább a látásommal lehet baj! Ködös korai reggeleken gyakorta támad­nak nehézségeim az úgynevezett fókuszá­lással. (Jól mondtam?) Néha egészen furcsán látok, s furcsákat látok. A közeli dolgok szétszóródnak, elmosódnak, a távoliak pedig előtüremkednek, kiéleződnek, új, izgalmas összefüggéseket teremtve. Valószínűleg ennek köszönhetem azt, hogy az említett napkezdet csípős levegőjén át a Báni palota fölé magasodni láttam a kalemegdáni emlékművet. Pár másodpercre csupán, de az is majdnem elég volt ahhoz, hogy az előttem bekanyarodó busz kishíján elüssön. Ha dudált is, nem hallhattam, mert, hogy a hallucináció tökéletes legyen, a látomáshoz ún. hallomás társult, s a tömegszállító jármű keltette zaj helyett fülemben a belgrádi RTV bejelentő és lejelentő, nemes pátoszú zenéje dübörgött.

Lehet, hogy valami rövidzárlat az ide­gekkel? Nekem is. Miért lennék én kivétel? Netalán elvonulnék én is épp most egy kis pihenőre? Hisz előbb vagy utóbb, de bizo­nyára meg kell majd vizsgáltatnom ma­gam.

llymód megnyugodván, boldogan elve­gyültem a Tartományi Képviselőház előtt, azaz a nagy és a kis épület között ácsorgó, fagyoskodó, a vajdasági tömegtájékozta­tásban történt gyors és „demokratikus” változások szerencsétlen kerékkötőiként til­takozni igyekvő független újságíró kollégá­im között. Sajnálattal kellett körülnéznem, hogy tényleg… tényleg mitől függetlenek ezek a kedves emberek? A felének korgott a gyomra, mert nem érkezett reggelizni. Ráadásul engem szorongatni kezdett a reterálhatnék, míg másokat a referálhatnék, így meglehetősen nyomorult helyzetbe ke­rültem. Animálisan. Akár egy macska. Míg társaim enyhén korholó, enyhén szurkáló­dó szavait hallgattam, hogy megint egy kicsit késtem, fokozódó nyugtalansággal pillogtam a kisépület egyik távolabbi szög­lete felé, nem mintha azt gondoltam volna, hogy a nagy ház mögött ez itt az árnyék­szék. Ahhoz túl pazar. De más a ráció, és megint más a szükség. A szükség rációja. Szomorúságomra köztem és a kiszemelt pont között – felelőssége teljes tudatában – egy kisrendőr álldogált, s játszadozott a csicsergő dobozával. No pasaran! Megdöb­bentő volt szőrtelen, kerekded, rózsaszín fiatalsága. Be egyikünk se mehetett, aki­nek nem volt „normál” akkreditívje. B. Gabinak, a Napló szabad(ny)elvű magyar hetilap egyik alapítójának sem találtatott elfogadhatónak a bumáskája. Így hát álltunk odakint. [Bezzeg azok a díszbokrok amarra! Egyszer, még régebben, a régebbi Új Symposion duhaj társaságával bezzeg! De aztán az egész „szarköltészeti társaság” (elnézést a durvaságért, de a kifejezés felsőbb, tapintatosabb és bölcsebb régiók­ból származik!) „megkapta a magáét”. Az össz jelképért, metaforáért, eufóriáért és mindenért. Csak szorongtam és bámultam Rubens uniformizált angyalkájára, közben csikart egy olyan gyanú, hogy a dolgok bolondul vannak már megint. (Mellesleg azt hiszem lemerült a telep a kisrendőr dobozkájában.)]

Körforgás a kloakában. De minek a depresszió?

Kis lazítás, majd megint a szorítás. Jó­kedv létezik-e?

Létezik egy-egy villanásnyi ideig. Amíg egyesek rámenősen osztogatták a „függet­len anyag”-ot a szállingózni kezdő képvi­selőknek, akikről most is azt képzelem, valahol egy kicsikét a mieink (is) kell hogy legyenek, minden undorító befolyásolható­ságuk, határozatlanságuk ellenére, s bána­tos dolog, ha nem így van, elnéztem L. P. kitűnő karikaturistánkat, amint a bejáratnál strázsált VAJDASÁG FŐSZERKESZTŐJÉ-nek kinagyított gúnyrajzával. Vártam a nagy szembesülést. Mi valahányan vártuk a Vajdaság főszerkesztőjét, akiről úgy sejtem, hogy ténylegesen még imponál is neki ez a „császári” karikatúra, de nem lépett se­honnan se elénk. Közben nekem bizsergett a talpam, akárha a Nagy Vezér csodálatos bioenergiáját érezném alatta. Utána egyszer csak valaki mondta, hogy Ő már odabent van: váratlan gyorsasággal, káprá­zatos hirtelenséggel a légből materializáló­dott a küldöttek nagy részének hívó szemei előtt Szinte úgy voltam vele, hogy én is leborulok és megcsókolom ama sajátos templom szent küszöbét!

Mindezek után valakik olyasmit pletykál­tak, hogy az egész építménykomplexum alatt rejtett alagutak vannak, ami egyszerű magyarázattal szolgálna az én talpviszketé­semre, meg netalán a Báni palota süllye­désére, de én még mindig nehezen hi­szem, hogy ezek annyira aláásták volna magukat.

Mit tudom én. Tényleg majd „a törté­nelem megmutatja”.

Leszünk-e még, s miként?

Nos, ez volt november 14-én. A függet­len újságírók nem, de a Pobeda Szerszám­gépgyár dolgozói viszont igen; benyomul­tak a Képviselőházba, mégpedig november 16-án, ahol igen indulatosan követelték a pénzüket. Tehát történnek dolgok. Például megkezdődött a XXIX. Sakkolimpia. Újvi­déken többféle sakkozás folyik. Hál\' Isten­nek, a sok egyéb sakk mellett – van egy kis igazi is. KIÉ LESZ A POBEDA? KI KICSODÁT SUSZTER-MATTOL BE? (Per­sze, ez nem vonatkozik az igazi sakkmeste­rekre, mert ott nincsenek paccerok) (– Ez itt a sport!)

Egyébként a Tartományi Képviselőház­tól nem messze valamelyik este a magyar­országi Szabados György zongorázott. Prí­ma ritmusváltások szédületes energia, har­mónia és diszharmónia – de mindent összevetve nagy kiegyensúlyozottság az egye­temes kiegyensúlyozatlanságban. Szép volt. (- Ez a művelődés!)

Egy… CIKK-nek (CAKK nélkül) talán ennyi is elég. Pár billentés, egy-két tónus, remélhetőleg fals hangok nélkül. A többit olvassák boldogan, akár kerékpározva is. FÖL A FEJJEL! Időnként szabad csönget­ni is. Ezen a barbár Balkánon, melynek talaján oly nehezen sarjad ki a demokrácia. Egy kis rekreációként ajánlom, hogy na­ponta legalább egyszer biciklizzük körül a Tartományi Képviselőházat. Magam sem hiszem, hogy ez segít, de igazából nem is árt. Megfigyeléseinkről vezessünk naplót, amelynek legérdekesebb részeit időnként beküldjük a Naplóba. Ha mást nem, ezzel a megfigyelőképességünket élezzük, stílu­sunkat csiszoljuk, nyelvünket pallérozzuk, agyunkat és izmainkat tornáztatjuk, nem utolsósorban: fokozott jelenlétünket de­monstráljuk. Erre a célra gyárthatunk akár többszemélyes kvatrocikliket is, csak ne felejtsük el bezárni!

Az alkatrészek joghurttal olajozandók!

(Na, igazából, azért küzdeni kell!)

1990. november 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább