2024. december 21. szombat
Ma Tamás, Péter névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Alakul az alakul

A mi az?

Balázs Attila
Balázs Attila

Nos: az újvidéki tévé egyik híradóját én – nem is rég – azzal találtam kezdeni, hogy a demokrácia alakul: „mint a púpos gyerek a prés alatt”.

Aztán akadt ember, aki megkérdezte, hogy tulajdonképpen mit is akartam ezzel mon­dani? Persze, nyomban gondba estem, mint akárki, akinek valamit túl kell magyaráznia. Kel­lemetlen helyzet, mert szeretem a demokráciát, még ha kissé púpos is. Az én demokráciám, a te demokráciád...

A demokrácia fokozódik. Ragozódik vagy mifene... Most már csináljuk minden áldott nap. Demokráciába' tesszük, amit teszünk, mert De­mokráciával fekszünk, Demokráciával kelünk. A kérdés közben: kinek kellünk? Önmagunknak azért még IGEN. Alakul az alakul: alakul az demokrácia. Az enyém meg a tiéd, meg egy kicsit az övé, ha netalán megérdemli. A boldogabb jövőt, amely jő. Jó.

Alakul az alakul. A prés hatása a púpos gyerekre, továbbá a púpos gyerek visszahatása a présre. Külön tanulmányanyag. Lesz ebből még boldogság. Mert akkor végre kiemelhetjük legkisebb szálfaegyenes fiókánkat a nyomaték alól, s vidáman megihatjuk az áldomást, akár a jó „hamvas” bort, mert jó bor is lesz; a préseket nem kell legtehetségesebb gyermekeink nyomorgatására használni. A kapacitás felszabadul. A kín vizelete helyett arany szőlőnedű – nem jobb? Lesz-e ilyen szép, új világ?

Ki tudni? Mindenesetre csináljuk, amit csi­nálhatunk. Csináljuk a demokráciát, s egyre nagyobb hévvel csinálják a tegnapi elvtársurak is, mert álmot láttak az éjszaka: izzadt fejük fölött megjelent a demokrácia angyala, amitől nekik víziójuk támadt, új utakat pillantottak meg, s most megint tudni vélik, melyik lesz nekünk a legjobb. Na, de ez nem is baj, mert tulajdonképpen ők erre szolgálnak. Fsz! Lehet, hogy ez egy kicsit erős kifejezés, de hát az sem rossz, ha végre kiderül, ki mire szolgál, a folyto­nos ki kit szolgál? helyett, ami fontosabbnak mutatkozott ez ideig az általunk így értelmezett létben vagy akár – nemlétben. Mindenképp: ALAKULUNK.

Az elvtársurak újabb alakítása egyébként lé­lektanilag is megalapozott, azaz magyarázható, s nemcsak magyaráztató, magyar áztató. Van itt más tó is. Item: ittam: fejemet lehajtottam. Valamit én is álmopdtam, hajnalban mások már kopácsoltak. Látnom kellett, hogy mások már csinálják. Megint kimaradtam? Mondok én cifrát! De nem hallom a hangom, mert annyira csinál­ják. Bezzeg, elkapott engem is a csinálhatnék, de szóltak, hogy hallgassak már egy kicsit meg­int, legalább míg a dolgok ki nem alakulnak, legalább addig ne ártsak: nekem, neked, neki stb. Aztán majd lehet. Addig viszont vissza kell fogni. Nem kell ilyen gyorsan ragozódni. DE KIBÍROM-E?

Egyesek kétértelműén kacsintottak, hogy az sem baj, ha nem bírom ki. Vállveregetésük –amivel bátorítani igyekeztek – férfiasan, kemé­nyen csattogott a vállamon. Ismerem ezt a baráti megnyilvánulást. Talán nem roskadok össze. A sok ajándék alatt. S ne most roskad­junk össze, amikor az alagút másik végén az áhított DEMOKRÁCIA vár ránk, akiről tudnivaló, hogy gyönyörűséges női lény, az élet lehető legnagyobb ajándéka. Demokrácia, akinek mind a száz csecsbimbóján százával csüngnek az új gondolatalapítók, így megint csak nehéz boldo­gító tejéhez férkőzni (mérkőzni magunkat, ma­gadat.)

Az elvtársurak újabb alakítása egyébként lé­lektanilag is érthető, mint a százszor száz. Nem csupán arról van szó, hogy aki úgy véli, valamit jobban csinál a másikánál, nem nagyon tűri a mellette ügyködőt, hanem az esetek egy részé­ben munkai egy kis bűntudat is. Na már most: minden új nyitásnál a régiek lelkiismeret-furdalásos, piciny, de annál nagyobb csapata helyzeti, sőt: erkölcsi előnyben van. Mert ha tiszta lelküle­tű, rendes emberek vagyunk, meg kell értenünk őket, meg kell adnunk nekik a lehetőséget, hogy helyrehozzák vétkeiket. Ezt jobbára meg is adjuk, mert elv-végre csak így EMELKEDHE­TÜNK FÖL, A DEMOKRATIKUS ISTEN FELÉ.

Vagy nem?

1990. június 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább