2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Ellenzék és erkölcs

Beszélgetés Markó Béla költővel, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Maros megyei szenátorával

Tompa Gábor
Ellenzék és erkölcs

Kedves Béla, talán kezdjük azzal: hogy jutottál arra az elhatározásra, hogy szenátorként jelöltesd magad a választásokon?

– Nézd, ebben a véletlen is közrejátszott valamennyire, noha eléggé logikus volt, hogy miután decemberben kezdeményező szerepet játszottam a RMDSZ marosvásárhelyi szerveze­tének megalakulásában és talpra állításában, s habár kezdettől fogva úgy indultam neki, hogy csak addig vállalom ezt a szerepet, amíg felszín­re kerülnek azok az emberek, akik politikusként tovább tudják vinni, nagyon hamar kiderült, hogy a rengeteg lelkes értelmiségi közül, akik az RMDSZ köré csoportosultak, nagyon kevesen vannak, akik eléggé felkészültek és tájékozottak ahhoz, hogy rögtön politikai szerepet vállalhas­sanak. Ennek ellenére nem akartam jelöltséget vállalni, az RMDSZ marosvásárhelyi szenátorlistáján is csupán a második helyen szerepeltem, Kincses Előd mögött, akit egy eléggé „megmanipulált” óvás nyomán levettek a névsorról, s így kerültem én az első helyre, százszázalékos eséllyel. Mindenképpen eltökéltem azonban, hogy két évnél tovább nem akarok politikusként dolgozni, hanem vissza akarok térni eredeti hivatásomhoz, a szerkesztéshez meg az íráshoz. Gondolom, ez a két év elegendő lesz arra, hogy a fiatalabb nemzedékek átvegyék tőlünk a stafé­tát, hiszen ők azok, akik friss szemlélettel és előítéletek nélkül tudják majd végigvinni azt az átalakulást, amely – sajnos, most már teljesen nyilvánvalóan – nem egy-két évbe, hanem na­gyon hosszú időbe telik.

Legutóbbi drámájában, a Mórokban Szé­kely János azt a gondolatot járja körül, miszerint az ember, hogyha más szerepet vállal, mint amire predesztinált, akkor olyan kompromisszu­mos, illetve belső konfliktuális helyzetbe kerül, amely végzetessé válhat a számára, mint aho­gyan a dráma egyik főhőse, Szabédi László szá­mára azzá is vált. Mit gondolsz: érdemes-e, kötelességed-e szerepet vállalni a romániai poli­tikai életben? Nem fenyeget-e a Szabédi-sors megismétlődésének veszélye? Tartalmazza-e ez a szerepvállalásod a remény mozzanatát, s ha igen, miben reménykedsz?

– Ez a kérdés rendkívül fontos és nagyon elevenbe vág. Úgy hiszem, hogy Székely János­nak igaza van, még ha nem is az a teljes igazság, amit ő mond. Itt visszautalnék egy kicsit az előző kérdésedre is, hogy azt is kiegészítsem. Szó sincs arról, hogy ne tudnám fölmérni a magam képességeit és korlátait, még akkor is, ha valamennyire szubjektíven ítélem meg ezeket. Tudom, hogy milyen tulajdonságok alapján tar­tottak mások alkalmasnak arra, hogy ilyen szerepet vállaljak: egyfajta higgadtság, józanság, döntéshelyzetekben egy nagyon is kívánatos tár­gyilagosság, nyugalom, viszonylag épen megőr­zött ítélőképesség. Ezzel szemben viszont valószínűleg hiányzik belőlem a nagyon gyors reagálóképesség, a nagyon gyors reflexű és dina­mikus politikusok jó néhány tulajdonsága.

Mi a véleményed az első szabad választá­sokról Romániában? Tisztességesen zajlottak-e? Szabadak voltak-e valóban, nem technikai érte­lemben, hanem, hogy mennyire játszhatott pél­dául szerepet a társadalom éretlensége, tudatlansága, tájékozatlansága abban, hogy ennyire fölényesen győzött a Nemzeti Megmentési Front?

– Azt hiszem, hogy a legfontosabb tényező ez volt: a társadalom fölkészületlensége, éretlen­sége, tájékozatlansága; hiszen itt sem történelmi hagyományai, sem pedig közelmúltbeli tapaszta­latai a tömegeknek a demokrácia alapfogalmai­ról nincsenek. Ugyanakkor teljesen világos, hogy a választók nagy tömegeinek szemében a Front képviselte azt a változást, azt az átalakulást, amely ugyan eléggé részleges, és eléggé megkér­dőjelezhető, de az elmúlt hónapokban mégis­csak végbement. Egyszerűen egzisztenciális érveik voltak a választóknak arra, hogy a Front mellett szavazzanak: valamivel több hús, valami­vel több élelem, szabad utazás, és ezt mind Iliescunak és a Frontnak tulajdonítják, semmi­képpen sem érzékelve azt, hogy ez a változás esetleg más, nyitottabb politikai erők segítségé­vel lehetett volna sokkal gyorsabb is. Ehhez hozzájárult az is, hogy a teljes tömegkommuni­kációt a Front uralta, és végül is manipulálhatta. A választási kampányban a különböző pártok nem indulhattak egyenlő eséllyel. Másrészt vi­szont nagyon gyenge, nagyon elmosódott, nem körvonalazott az a program, amellyel a lehetsé­ges ellenzéki pártok vagy szervezetek jelentkez­tek. Sem a történelmi pártok, sem az úgynevezett demokratikus centrum nem muta­tott föl egy olyan határozott programot, amely­hez igazán csatlakozhattak volna a tömegek. Nem mutattak föl egyéniségeket, akik befolyá­solni tudták volna a választókat. Nagyon jól tanúsítja ezt, hogy tulajdonképpen egyetlen szer­vezet tudta nagyjából elérni azt az eredményt, amit el akart érni, az RMDSZ. Ez egy jól meghatározott programmal jelentkező szövetség volt, természetes módon mögötte álltak azok a tömegek, amelyekre számíthatott, és minden le­hetséges hamisítás ellenére az az eredmény, amire számítottunk, bejött. Ez bizonyítja azt is, hogy a választások eredményét nem lehetett igazából meghamisítani, noha voltak vélemé­nyem szerint csúsztatások. Ám ha létezett volna komoly ellenzéki erő, akkor ez sokkal jobb eredményt érhetett volna el.

Milyen mértékben foglalja magában a Front a régi apparátust?

– Ez a Parlament, amelyben nekem is dol­goznom kell, egy nagyon sajátos Parlament lesz, mert végül is megvan az egypártrendszer veszé­lye. A Front kétharmados többséggel győzött, tehát bármely lényeges kérdésben egymaga dönthet, semmilyen más koalíció ezt nem vétóz­hatja meg. Én abban reménykedem, hogy a Front, éppen azért, mert nem igazán egyetlen párt, hanem egy szélesebb és szintén nem körvo­nalazott programú alakulat, belülről válik polari­zálttá. Kétségkívül és egyértelműen magában foglalja a volt kommunista és államapparátust, azért, mert ennek az apparátusnak egyetlen esé­lye önmaga átmentéséhez ez a mindenképpen baloldali programmal rendelkező Front. Olyan kijelentéseket viszont már Iliescu is tett – nem tudom, mennyire gondolja komolyan –, hogy valamiféle szociáldemokráciát szeretne megvaló­sítani. Ez a baloldali formáció tehát rövid időn belül sokszínűvé válhat, polarizálódhat, és egy olyanfajta koalícióvá alakulhat, amelyben tény­leg ott vannak a volt kommunisták, de ott vannak azok a szociáldemokraták is, akik már tolódnak a centrumpártok felé.

Jelenthet-e lépéshátrányt a romániai ma­gyarság számára az a tény, hogy szinte egysége­sen a Nemzeti Liberális Párt elnökjelöltjére, Radu Campeanura szavaztak, hiszen a nemzet­közi sajtóértekezleten Iliescu kissé ironikusan jegyezte meg, hogy a magyaroknak tiszteletbeli elnökük van? Nem volt-e stratégiailag elhamar­kodott Király Károly felhívása a romá­niai ma­gyarság­hoz, hogy ne Ilies­cura, ha­nem a másik két jelölt egyi­kére sza­vazzon? Várható-e vissza­élés ilyen értelem ben Ilies­cu részé­ről?

– Valószínűleg ezzel a döntésünkkel nem ébresztettünk rokonszenvet sem Iliescuban, sem pedig a Frontban. Király Károly valóban fölszó­lította a közvéleményt, hogy ne szavazzanak Iliescura, a mi közleményünk úgy szólt, hogy egyik elnökjelölt mellé sem állhatunk, testületi­leg egyiket sem támogathatjuk, mert valóban egyikük sem viszonyult úgy a programunkhoz, hogy az számunkra szavatolná ennek a program­nak – a kisebbségi jogrendszer kialakításának – a megvalósítását. Az is benne volt ebben a közle­ményben, hogy semmiképpen sem támogatjuk a visszarendeződést és a neokommunizmust, tehát ilyen értelemben szólítottuk fel a választókat, hogy ne Iliescura, hanem inkább Campeanura vagy Ratiura szavazzanak. Ez valószínűleg egy óriási horderejű döntés. Itt a magyarság az eddi­giekben mindig kénytelen volt úgy politizálni, hogy: a hatalmon levőkhöz csatlakozni és a hatalmon belül megpróbálni kivívni, kicsikarni bizonyos engedményeket, bizonyos jogokat. Ab­ban a pillanatban, amikor mi erről lemondtuk, vállaltuk azt is, hogy esetleg a továbbiakban is ellenzékben maradunk, ami azt is jelenti, hogy a romániai magyarság szövetségének, pártjának vagy pártjainak lehetséges külön politikát képvi­selniük, és ezt a politikát nem feltétlenül kell csatolni, hozzáigazítani egy bizonyos, hatalmon levő párthoz vagy hatalmi koalícióhoz. Lehet, hogy pillanatnyilag veszteség ez, hogy szembeke­rültünk a Fronttal és Iliescuval, hosszú távon megtörténhet, hogy épp ellenkezőleg, óriási po­litikai tőkét tudtunk fölhalmozni azzal, hogy nem a pillanatnyi állapotot, hanem egy majdani demokráciát támogattunk ezzel a döntéssel.

Milyen szerepet játszhatnak a magyarság parlamenti képviselői az új Alkotmány kidolgo­zásában?

– Ha azt a százalékot tekintjük, amellyel jelen vagyunk a Parlamentben, akkor önma­gunkban semmilyen vétónk sem lehet érvényes. Esély van azonban arra, hogy a többi kisebbség képviselőivel szövetkezzünk, meg arra, hogy más demokratikus erőkkel lépjünk szövetségre. Re­mélem, hogy annyi józanság lesz ebben a Parla­mentben, hogy az alkotmány kidolgozásánál megpróbálja majd az összes igényeket és szem­pontokat egyeztetni, még akkor is, ha ez komp­romisszumos megoldáshoz vezet.

1990. június 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább

Mindenki ellenség, de ő még a rákot is kigyógyítja (trumpizmusok)

Amerikában szórakoztatóiparrá vált a politika, de ebben a szakmában csak az maradhat fenn sokáig, aki újra >

Tovább