2019. november 19. kedd
Ma Erzsébet, Zsóka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Ellenzék és erkölcs

Beszélgetés Markó Béla költővel, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Maros megyei szenátorával

Tompa Gábor
Ellenzék és erkölcs

Kedves Béla, talán kezdjük azzal: hogy jutottál arra az elhatározásra, hogy szenátorként jelöltesd magad a választásokon?

– Nézd, ebben a véletlen is közrejátszott valamennyire, noha eléggé logikus volt, hogy miután decemberben kezdeményező szerepet játszottam a RMDSZ marosvásárhelyi szerveze­tének megalakulásában és talpra állításában, s habár kezdettől fogva úgy indultam neki, hogy csak addig vállalom ezt a szerepet, amíg felszín­re kerülnek azok az emberek, akik politikusként tovább tudják vinni, nagyon hamar kiderült, hogy a rengeteg lelkes értelmiségi közül, akik az RMDSZ köré csoportosultak, nagyon kevesen vannak, akik eléggé felkészültek és tájékozottak ahhoz, hogy rögtön politikai szerepet vállalhas­sanak. Ennek ellenére nem akartam jelöltséget vállalni, az RMDSZ marosvásárhelyi szenátorlistáján is csupán a második helyen szerepeltem, Kincses Előd mögött, akit egy eléggé „megmanipulált” óvás nyomán levettek a névsorról, s így kerültem én az első helyre, százszázalékos eséllyel. Mindenképpen eltökéltem azonban, hogy két évnél tovább nem akarok politikusként dolgozni, hanem vissza akarok térni eredeti hivatásomhoz, a szerkesztéshez meg az íráshoz. Gondolom, ez a két év elegendő lesz arra, hogy a fiatalabb nemzedékek átvegyék tőlünk a stafé­tát, hiszen ők azok, akik friss szemlélettel és előítéletek nélkül tudják majd végigvinni azt az átalakulást, amely – sajnos, most már teljesen nyilvánvalóan – nem egy-két évbe, hanem na­gyon hosszú időbe telik.

Legutóbbi drámájában, a Mórokban Szé­kely János azt a gondolatot járja körül, miszerint az ember, hogyha más szerepet vállal, mint amire predesztinált, akkor olyan kompromisszu­mos, illetve belső konfliktuális helyzetbe kerül, amely végzetessé válhat a számára, mint aho­gyan a dráma egyik főhőse, Szabédi László szá­mára azzá is vált. Mit gondolsz: érdemes-e, kötelességed-e szerepet vállalni a romániai poli­tikai életben? Nem fenyeget-e a Szabédi-sors megismétlődésének veszélye? Tartalmazza-e ez a szerepvállalásod a remény mozzanatát, s ha igen, miben reménykedsz?

– Ez a kérdés rendkívül fontos és nagyon elevenbe vág. Úgy hiszem, hogy Székely János­nak igaza van, még ha nem is az a teljes igazság, amit ő mond. Itt visszautalnék egy kicsit az előző kérdésedre is, hogy azt is kiegészítsem. Szó sincs arról, hogy ne tudnám fölmérni a magam képességeit és korlátait, még akkor is, ha valamennyire szubjektíven ítélem meg ezeket. Tudom, hogy milyen tulajdonságok alapján tar­tottak mások alkalmasnak arra, hogy ilyen szerepet vállaljak: egyfajta higgadtság, józanság, döntéshelyzetekben egy nagyon is kívánatos tár­gyilagosság, nyugalom, viszonylag épen megőr­zött ítélőképesség. Ezzel szemben viszont valószínűleg hiányzik belőlem a nagyon gyors reagálóképesség, a nagyon gyors reflexű és dina­mikus politikusok jó néhány tulajdonsága.

Mi a véleményed az első szabad választá­sokról Romániában? Tisztességesen zajlottak-e? Szabadak voltak-e valóban, nem technikai érte­lemben, hanem, hogy mennyire játszhatott pél­dául szerepet a társadalom éretlensége, tudatlansága, tájékozatlansága abban, hogy ennyire fölényesen győzött a Nemzeti Megmentési Front?

– Azt hiszem, hogy a legfontosabb tényező ez volt: a társadalom fölkészületlensége, éretlen­sége, tájékozatlansága; hiszen itt sem történelmi hagyományai, sem pedig közelmúltbeli tapaszta­latai a tömegeknek a demokrácia alapfogalmai­ról nincsenek. Ugyanakkor teljesen világos, hogy a választók nagy tömegeinek szemében a Front képviselte azt a változást, azt az átalakulást, amely ugyan eléggé részleges, és eléggé megkér­dőjelezhető, de az elmúlt hónapokban mégis­csak végbement. Egyszerűen egzisztenciális érveik voltak a választóknak arra, hogy a Front mellett szavazzanak: valamivel több hús, valami­vel több élelem, szabad utazás, és ezt mind Iliescunak és a Frontnak tulajdonítják, semmi­képpen sem érzékelve azt, hogy ez a változás esetleg más, nyitottabb politikai erők segítségé­vel lehetett volna sokkal gyorsabb is. Ehhez hozzájárult az is, hogy a teljes tömegkommuni­kációt a Front uralta, és végül is manipulálhatta. A választási kampányban a különböző pártok nem indulhattak egyenlő eséllyel. Másrészt vi­szont nagyon gyenge, nagyon elmosódott, nem körvonalazott az a program, amellyel a lehetsé­ges ellenzéki pártok vagy szervezetek jelentkez­tek. Sem a történelmi pártok, sem az úgynevezett demokratikus centrum nem muta­tott föl egy olyan határozott programot, amely­hez igazán csatlakozhattak volna a tömegek. Nem mutattak föl egyéniségeket, akik befolyá­solni tudták volna a választókat. Nagyon jól tanúsítja ezt, hogy tulajdonképpen egyetlen szer­vezet tudta nagyjából elérni azt az eredményt, amit el akart érni, az RMDSZ. Ez egy jól meghatározott programmal jelentkező szövetség volt, természetes módon mögötte álltak azok a tömegek, amelyekre számíthatott, és minden le­hetséges hamisítás ellenére az az eredmény, amire számítottunk, bejött. Ez bizonyítja azt is, hogy a választások eredményét nem lehetett igazából meghamisítani, noha voltak vélemé­nyem szerint csúsztatások. Ám ha létezett volna komoly ellenzéki erő, akkor ez sokkal jobb eredményt érhetett volna el.

Milyen mértékben foglalja magában a Front a régi apparátust?

– Ez a Parlament, amelyben nekem is dol­goznom kell, egy nagyon sajátos Parlament lesz, mert végül is megvan az egypártrendszer veszé­lye. A Front kétharmados többséggel győzött, tehát bármely lényeges kérdésben egymaga dönthet, semmilyen más koalíció ezt nem vétóz­hatja meg. Én abban reménykedem, hogy a Front, éppen azért, mert nem igazán egyetlen párt, hanem egy szélesebb és szintén nem körvo­nalazott programú alakulat, belülről válik polari­zálttá. Kétségkívül és egyértelműen magában foglalja a volt kommunista és államapparátust, azért, mert ennek az apparátusnak egyetlen esé­lye önmaga átmentéséhez ez a mindenképpen baloldali programmal rendelkező Front. Olyan kijelentéseket viszont már Iliescu is tett – nem tudom, mennyire gondolja komolyan –, hogy valamiféle szociáldemokráciát szeretne megvaló­sítani. Ez a baloldali formáció tehát rövid időn belül sokszínűvé válhat, polarizálódhat, és egy olyanfajta koalícióvá alakulhat, amelyben tény­leg ott vannak a volt kommunisták, de ott vannak azok a szociáldemokraták is, akik már tolódnak a centrumpártok felé.

Jelenthet-e lépéshátrányt a romániai ma­gyarság számára az a tény, hogy szinte egysége­sen a Nemzeti Liberális Párt elnökjelöltjére, Radu Campeanura szavaztak, hiszen a nemzet­közi sajtóértekezleten Iliescu kissé ironikusan jegyezte meg, hogy a magyaroknak tiszteletbeli elnökük van? Nem volt-e stratégiailag elhamar­kodott Király Károly felhívása a romá­niai ma­gyarság­hoz, hogy ne Ilies­cura, ha­nem a másik két jelölt egyi­kére sza­vazzon? Várható-e vissza­élés ilyen értelem ben Ilies­cu részé­ről?

– Valószínűleg ezzel a döntésünkkel nem ébresztettünk rokonszenvet sem Iliescuban, sem pedig a Frontban. Király Károly valóban fölszó­lította a közvéleményt, hogy ne szavazzanak Iliescura, a mi közleményünk úgy szólt, hogy egyik elnökjelölt mellé sem állhatunk, testületi­leg egyiket sem támogathatjuk, mert valóban egyikük sem viszonyult úgy a programunkhoz, hogy az számunkra szavatolná ennek a program­nak – a kisebbségi jogrendszer kialakításának – a megvalósítását. Az is benne volt ebben a közle­ményben, hogy semmiképpen sem támogatjuk a visszarendeződést és a neokommunizmust, tehát ilyen értelemben szólítottuk fel a választókat, hogy ne Iliescura, hanem inkább Campeanura vagy Ratiura szavazzanak. Ez valószínűleg egy óriási horderejű döntés. Itt a magyarság az eddi­giekben mindig kénytelen volt úgy politizálni, hogy: a hatalmon levőkhöz csatlakozni és a hatalmon belül megpróbálni kivívni, kicsikarni bizonyos engedményeket, bizonyos jogokat. Ab­ban a pillanatban, amikor mi erről lemondtuk, vállaltuk azt is, hogy esetleg a továbbiakban is ellenzékben maradunk, ami azt is jelenti, hogy a romániai magyarság szövetségének, pártjának vagy pártjainak lehetséges külön politikát képvi­selniük, és ezt a politikát nem feltétlenül kell csatolni, hozzáigazítani egy bizonyos, hatalmon levő párthoz vagy hatalmi koalícióhoz. Lehet, hogy pillanatnyilag veszteség ez, hogy szembeke­rültünk a Fronttal és Iliescuval, hosszú távon megtörténhet, hogy épp ellenkezőleg, óriási po­litikai tőkét tudtunk fölhalmozni azzal, hogy nem a pillanatnyi állapotot, hanem egy majdani demokráciát támogattunk ezzel a döntéssel.

Milyen szerepet játszhatnak a magyarság parlamenti képviselői az új Alkotmány kidolgo­zásában?

– Ha azt a százalékot tekintjük, amellyel jelen vagyunk a Parlamentben, akkor önma­gunkban semmilyen vétónk sem lehet érvényes. Esély van azonban arra, hogy a többi kisebbség képviselőivel szövetkezzünk, meg arra, hogy más demokratikus erőkkel lépjünk szövetségre. Re­mélem, hogy annyi józanság lesz ebben a Parla­mentben, hogy az alkotmány kidolgozásánál megpróbálja majd az összes igényeket és szem­pontokat egyeztetni, még akkor is, ha ez komp­romisszumos megoldáshoz vezet.

1990. június 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább