2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Egy gombóc mennyország

A minap egy idős hölgy toppant be a mézüzletbe. Nézegette az árut, vásárolt is ezt azt, >

Tovább

O tempora, o mores!

Fülöp Gábor

Amikor e sorokat írom, Újvidéken (és környé­kén) a Zmaj Játékok rendezvényei zajlanak éppen.

Jovan Jovanović (1833-1904), aki az 1864 és 1871 között megjelenő Zmaj (Sárkány) című lapjá­ról kapta közismertebb nevét, maga is sokat fordított, ám ezúttal egy olyan könyvecske előszavát olvasom, mely a saját verseinek (valószínűleg első) magyar nyelvű fordításkötetéhez íródott. A könyv 1875-ben jelent meg Zomborban, „a Kisfaludy-Társaság párt­fogása mellett”, s a Rózsák címet viseli Jovánovits Jován dalai alcímmel (eredetije, a Đulići 1864-ben látott napvilágot). Fordítója Pavlovits Jenő, aki a „magyar-szerb testvériség eszméjének ajánlja” mun­káját, bevezető előszavában (természetesen hajdani helyesírással és stílusban) a következőket írja:

„E munka terjedelme felette csekély azon ma­gasztos végczélhoz képest, melyet vele, a magyar­szerb közeledés eszméjének ajánlva azt, elérni óhajta­nék, s így csekély talán arra is, hogy e czél szóbahozásának indokául szolgálhasson; mindazo­náltal, midőn a kedvelt szerb költő eme dalait a magyar közönségnek bemutatnám, nem mulasztha­tom el az alkalmat - történjék ez bár a fenti tény rovására - a költő életrajzának pár tollvonásban ecsetelése előtt azon indokot felemlíteni, mely kiválólag e fordítás létrejöttét eredményezi, azon czélt, melyet e füzettel ha nem is elérni, de legalább megközelíteni óhajtok, érezvén igen jól, mennyire szükséges hazánkban az ily iránybani irodalmi mű­ködés megkezdése, azon irányú munkálkodásnak len­dületet adni t. i. melynek feladata: ez uton a ma­gyar-szerb közeledés kivívása.

Ugyanis, ha valamely állam belviszonyaira, ugy hazánkra első izben alkalmazhatók Bodenstädt azon jellemző szavai: hogy a különböző fajú és nyelvű népek, ha szellemi kincseik kölcsönös megis­mertetését vennék munkálatba, átérezvén egymás szellemi életét, megismervén egymás jó és rossz tulajdonait, sokkal több okot fognának találni arra, hogy egymást szeressék, mint hogy egymást gyűlöljék. És ez értelemdus szavak, alkalmazva a magyar és szerb nép mai viszonyaira, további magyarázatot, további commentárt nem igényelnek. Azt tartom, ez e szavakkal jelzett utakon munkálkodók hivatva lesznek, biztos siker reményében, egyengetni azon görön­gyöket, miket a gyászos mult s az abból kifolyó mai politika a két nép békés egyetértésének közös útjára gördített; biztos siker reményében, mondom, – a gyakorlati, sociális élet mutatván legjobban, hogy a közeledésben megkívántató szellemi és néptulajdoni rokonság e két népben – egymással szemben állítván őket – nem csak hogy nem hiányzik, de határozott nyomait mutatja annak, hogy a történelem sok nehéz százada, a közös szenvedés egy szellemet, egy érzést oltott be a két nép vérébe.

Az indok tehát, melyből e népszerű dalok fordí­tásánál kiindulék, a czél, melyet e munkánál szem előtt tarték, nem szorítkozik csupán azon tiszta irodalmi szempontra, hogy egyrészt a magyar iroda­lomnak az idegenből átültetett termékei szaportitassanak, vagy viszont, hogy a szerb költészet eme terméke a magyar közönségnek bemutattasék, irányul az másrészt oda: hogy a közeledés eszméjének valósítása ily mód, ily út, ilyen eszköz választása által kisértessék meg, ha már azt - mi sajnos ugyan, de igaz - a politikai szenvedély annyira nehezíti. S hogy oly tér ez, hol az elvetett mag áldásos gyümölcsöket hozand, szolgáljon tanúbizonyságul azon, némileg meglepő tény: mely szerint Jovánovits Jován, a politikában, legalább látszólag, a magyarság ellenzékét képező szerb nép eme legkedveltebb költője, mai nap azon tényező, kinek a szerb nép a magyar irodalom gyöngyeiről ismeretét, tudását köszönheti; ki által Petőfi, Arany, Tompa, Garay s más magyar költők számos szép dala honosult meg a szerb nép ajkán s kit fentjelzett irányú munkál­kodásom eme kezdetével első izben méltattam arra, hogy a magyar népnek bemutassam; ismervén benne oly erőt, mely, mint a magyar irodaiam, a magyar jeles ismerője, saját nemzetinél, reménylem, egyik tényező leend arra nézve, hogy a magyar és szerb nép közt a multak viszályaiból eredt félreértések mentül teljeseb­ben kiirtassanak.”

Ennyit (megcsonkítatlanul, s ezért ilyen hosszú az idézet) a bevezető előszóból, ezután dr. Jovánovits Jován életrajza és munkásságának ismertetése követke­zik (ne feledjük: csupán negyvenkét éves volt akkor).

Elképzelhető, hogy az utóbbi időben hasonló „bevezető előszót” nemigen olvastak errefelé? Elkép­zelhető, hogy ha írtak és olvastak is hasonlót, éppen azok ne tudnának róla, akiknek ezt írniuk és olvasniuk kellett volna? Elképzelhető, hogy Zmaj-fordításokat is visszaküldték a Széchenyi Könyvtár­nak ama famózus könyvcsomagokban?

Sajnos – elképzelhető.

1990. június 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább