2024. december 26. csütörtök
Ma István névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Orosz lejtő

„Még inkább érthetetlennek tűnik a magyar kormány látványos ragaszkodása a Moszkva által hitelezett paksi projekthez.” Sz. Bíró Zoltán (Vasárnapi Hírek):

Rosszul kezdődött az év Oroszországban. A kőolaj világpiaci árának esésével párhuzamosan zuhanni kezdett a rubel árfolyama is. Arra a hírre, hogy a Brent típusú kőolajért hordónként már csak 27 dollárt fizetnek, az orosz nemzeti valuta újra mélyrepülésbe kezdett. Január 21-én reggel egy dollárért már 85, míg egy euróért 92 rubelt kellett adni. Ez a dollár esetében rosszabb átváltási arány, mint volt a rubel árfolyamának 2014. december 16-i emlékezetes beszakadásakor. Akkor ugyanis az árfolyamzuhanás a dollár esetében 80,1 rubelnél állt meg. Most viszont már jócskán túl van ezen.

Az orosz fizetőeszköz az euróval szemben egyelőre még jobban tartja magát, mint 2014 végén, amikor az árfolyam összeomlásakor több mint 100 rubelt kellett fizetni egy euróért. Mindeközben továbbra sem látszik a folyamat vége. A ma is tekintélyes pénzügyi szakember, Putyin egykori pénzügyminisztere, Alekszej Kudrin a napokban már azt nyilatkozta, hogy a kőolaj hordónkénti ára akár 16-18 dollárig ereszkedhet, és a legjobb esetben is legalább két évet kell várni arra, hogy az orosz gazdaság ismét fejlődési pályára állhasson. Mindez azt jelenti, hogy Kudrin szerint a 2015-ös 3,9 százalékos visszaesés után nemcsak 2016- ban folytatódik a recesszió, de ez lesz a helyzet 2017-ben is. Igaz, a visszaesés üteme valószínűleg lassulni fog, ám ez aligha vigasztalja az oroszok többségét.

Tavaly, hosszú idő után meg kellett tapasztalniuk, hogy mit jelent a reálbérek visszaesése. Ilyenre 1999 óta nem volt példa. Most viszont rögtön két számjegyű volt a csökkenés. Ennek következtében immár több mint 20 millió polgárnak 140 dollárnál kevesebb a havi jövedelme. A Kremlhez közelálló közvélemény-kutató intézet, a VCIOM nemrég közreadott felmérése szerint, míg 2014 végén még csak a lakosság 22 százaléka érezte magát a szegények közé tartozónak, vagyis olyannak, akinek problémát okoz a rendszeres élelmiszervásárlás is, addig 2015 decemberében már a megkérdezettek 39 százaléka gondolta magáról ezt. A nyugdíjasok körében ez az arány még ennél is magasabb, 55 százalékos.

Ennek ellenére a putyini rendszernek továbbra sem kell jelentős társadalmi tiltakozással számolnia. Az elégedetlenség apró jelei azonban egyre gyakrabban mutatkoznak meg. Ez részben összefügg azzal, hogy a többségében súlyosan eladósodott régiók kénytelenek egyre inkább takarékoskodni. Több helyen ez a hosszú időn át élvezett kedvezmények visszavonását jelenti. A végrehajtás azonban nem megy könnyen. Néhány városban, ahol a nyugdíjasok kedvezményes közlekedési jogát próbálták visszavonni, az ott élők arra ébredhettek, hogy nyugdíjasok állják el a forgalmasabb utakat, ellehetetlenítve ezzel a helyi közlekedést. Mire a hatóságok kénytelenek voltak visszalépni. Fél év múlva lehet, hogy már nem ezt fogják tenni.

Ha a kőolaj ára tartósan a mai szinten marad vagy még ennél is alacsonyabb lesz, mindenképpen felül kell vizsgálni az idei költségvetést. Azt ugyanis még a kőolaj hordónkénti 50 dolláros éves átlagárán és a dollár 63 rubeles árfolyamán állították össze. Ha tartani akarják a költségvetés GDP-arányos 3 százalékos hiányát, akkor jelentős kiadáscsökkentést kell végrehajtani.

Egyelőre nem látszik az az átfogó stratégia, amelynek jegyében az ország vezetése megpróbálna reagálni a kialakult helyzetre. Mindössze két taktikai elem került szóba. Egyfelől a büdzsé 10 százalékos visszavágása, másfelől pedig egy újabb privatizációs hullám elindítása. Az utóbbi azonban láthatóan megosztja az elitet.

A kormányzat több tagja nem tartaná ezt jó és időszerű döntésnek. A szankciókkal sújtott, politikailag elszigetelt Oroszország ugyanis aligha számíthat arra, hogy kedvező áron tudja majd értékesíteni az állam tulajdonában még megmaradt vagyontárgyakat.

Arról már nem is beszélve, hogy a magánosítás ellenzői egyébként se válnának meg szívesen az állam „portfóliójának” olyan ékköveitől, mint a Rosznyefty vagy a Szberbank. Ebben a helyzetben inkább tűnik valószínűnek, hogy a költségvetés megkurtítása mellett Moszkva a még meglévő tartalékait fogja felélni. Azokat a tartalékokat, amelyeket még a számára nagyon kedvező globális energiakonjunktúra idején tett félre. Ezeket két szuverén alapban őrzi. A Népjóléti és a Tartalék Alap együttes megtakarítása pár éve még, a csúcson az orosz GDP közel 10 százalékát tette ki. Tavaly év végén még úgy tűnt, hogy ha a 2015-ös ütemben éli föl e megtakarításait Oroszország, akkor az idei év végére a Tartalék Alap teljesen kimerül, miközben a másik alaphoz csak kis mértékben kell hozzányúlni. Látva azonban az év elejei fejleményeket, az orosz pénzügyminiszter, Anton Sziluanov a napokban már úgy nyilatkozott, hogy valószínűleg szükség lesz mindkét alap teljes tartalékára. Ez azt jelenti, hogy 2013 végétől, vagyis az ukrajnai válság kezdetétől mintegy 180 milliárd dollárt éltek föl.

És akkor még nem beszéltünk a jegybank ugyancsak megcsappant nemzetközi tartalékairól. Ezek a tartalékok 2013 decemberében – a 2008-as nyári 598 milliárdos történelmi csúcs után – újra magasra emelkedtek. Elérték az 513 milliárdos szintet. Aztán elkezdtek ismét ütemesen csökkenni. Egy évvel később már 100 milliárd dollárral volt kisebb az arany- és valutatartalék. Majd 2015 februárjára 360 milliárdra zuhant. Azóta is ebben a tartományban van. Ez valamivel alacsonyabb, mint volt 2009 márciusában, amikor a globális válság következtében mélypontra értek a jegybank nemzetközi tartalékai.

Kétségtelen, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásában fontos szerepet játszanak külső és konjunkturális okok. Ám hiba lenne nem észrevenni, hogy az újabb válság létrejöttében komoly belső hiányosságok, strukturális okok – az orosz gazdaság alacsony diverzifikáltsága, a magas infláció, a szinte mindent átható korrupció – is közrejátszanak. Látva az orosz gazdaság 2012 elejétől tartó lejtmenetét – a rubel folyamatos gyengülését, az orosz gazdaság globális energiapiacnak való kiszolgáltatottságát –, még inkább érthetetlennek tűnik a magyar kormány látványos ragaszkodása a Moszkva által hitelezett paksi projekthez. A történet eddig is érthetetlennek tűnt, mára azonban egyre inkább abszurddá is válik.

2016. január 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen

Ezt a kérdést teszi fel a Politico  amerikai portál európai kiadásában.  „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >

Tovább

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább