2020. szeptember 25. péntek
Ma Eufrozina, Kende névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kire fogadjunk?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Annyira átlátszó érvelés, hogy az legfeljebb a kóbor apácák megtévesztésére szolgálhat.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Egyáltalán nem vitás, hogy a kormányzó Szerb Haladó Pártnak és vezetőjének, Aleksandar Vučićnak csakis saját jól felfogott érdekében van szüksége a parlamenti választások két évvel való előrehozására, mint ahogy az sem vitás, hogy az országnak és nekünk, választópolgároknak semmi szükségünk nem lett volna erre a tetemes kiadásokat igénylő performanszra. A gazdaságról nem is beszélve.

De mit lehet tenni egy olyan társadalomban, ahol a pártpolitikai érdekek és az egyéni politikai ambíciók határozzák meg az egész ország életét? És ahol ezek a ravasz fondorlatok a mi zsebünkre történnek?

Abban nagyjából minden elemző egyetért, hogy a SNS-vezérkar ki akarja használni a tartományi és a helyi választások nyújtotta alkalmat, hogy a számára pillanatnyilag legkedvezőbb időpontban (és annak ürügyén, hogy így, egy kalap alatt tartva meg a három szavazást, „olcsón” megússza az ország) a parlamenti összetételt is megújítsa, és kibokszoljon magának egy újabb négy éves mandátumot. Ezért arra hivatkozni, hogy „megromlott a közhangulat”, meg hogy „állandósultak a nyomások” és emiatt van szükség az előre hozott választásokra, amit a kormányfőtől hallottunk, annyira átlátszó érvelés, hogy az – mint mondani szokták – legfeljebb a kóbor apácák megtévesztésére szolgálhat.

Vagy ahogyan Đorđe Vukadinović ismert politikai elemző vélekedik: „a rendkívüli választások kiírásának hivatalos indoklása logikátlan, komolytalan és nagymértékben sérti a polgárok józan eszét”, amint a Deutsche Welle hírügynökségnek nyilatkozta. Majd így folytatta: egyenesen nevetséges drámai légkört emlegetni olyan helyzetben, amikor a kormánypártoknak abszolút többségük van a parlamentben, és bármit megszavazhatnak, ami eszükbe jut („azt is, hogy nappal van éjszaka és fordítva”). És amikor nincsenek sem utcai tömegmegmozdulások, sem az országot megbénító sztrájkok, az ellenzék pedig szétmorzsolódott.

Viszont azt, hogy Vučićék jól kalkulálnak - mármint a biztos győzelemre és hatalmi bázisuk kibővítésére, elsősorban a tartományi kormánypozíció megszerzésével –, nemcsak a közvélemény kutatások jelzik, hanem például a fogadóirodák napokban közzétett kvóta listája is. A fogadók ebből tájékozódnak, hogy milyen nyerési esélyekkel fektethetik be pénzüket egy-egy pártra vagy politikusra. Eszerint A. V. győzelmi esélye százszázalékos, erre fogadni nem érdemes, mert ezer dinárra legfeljebb 1.010 dinár lehet a nyeremény. A fogadóirodák szerint a SNS 47,3 százalékot fog szerezni, itt legfeljebb arra lehet fogadni, hogy hány tized százalékkal kapnak többet vagy kevesebbet.

Az olyan kombinációk, mint például az ellenzéki pártok győzelme, vagy az, hogy Bojan Pajtić, a Demokrata Párt vezetője lesz az új kormányfő, számításba se jöhet, ezért az esetleges nyeremény a befektetett összegnek akár a negyvenszerese is lehet. Aki pedig Vuk Drašković miniszterelnökségére kalkulál, ezer dinár után egymilliót kaphat! Hogy milyen eséllyel, ezt nem érdemes feszegetni.

A tartomány kormányelnöki poszt tekintetében a fogadóirodák Igor Mirovićnak, a SNS vajdasági vezetőjének adnak legnagyobb esélyt, ezért esetében a nyerési kvóta mindössze 1,80, viszont aki Pásztor Istvánra fogad, és el is találja az eredményt, az három és félszeresét kapná a befektetett összegnek. (Jó alkalom a meggazdagodásra a VMSZ-vezető rajongóinak…) Arra pedig, hogy Bojan Pajtic marad a tartományi kormányfő, csak azoknak érdemes fogadni, akiknek kidobni való pénzük van, vélik a belgrádi fogadóirodák bukmékerei, viszont a nyeremény tizenötszörös lehet.

A demokraták természetesen másként látják a dolgokat, maga Pajtić úgy véli, ha tömeges lesz a részvétel, és meghaladja a 65 százalékot, akkor Vucic bukik. A tartományi kormányfő szerint a polgároknak elegük van a haladópárti vezetőnek a megfélemlítésre alapozott politikájából, az összeesküvés elméletekből, a fenyegetésekből. (…)

A legutóbbi felmérések csak öt százalék körüli eredményt jósolnak a SRS-nek, vagyis éppen csak annyit, hogy átlépjék a parlamenti küszöböt, maga Seselj azonban ennél sokkal többre számít: legalább 20, vagy akár 22 százalékra! A vajda arról ábrándozik, hogy ők lesznek a második legerősebb párt a haladók után, maguk mögé utasítva a szocialistákat és a többieket. Szerinte a választás Szerbia sorskérdéséről fog szólni, vagyis arról, hogy EU vagy Oroszország? Ők természetesen az utóbbihoz való csatlakozást képviselik, ennek megfelelően Šešelj plakátjain ez a jelmondat olvasható: „Nem akarunk belépni az EU-ba!”. Általános meglepetésre a vajda kijelentette: hajlandó lenne támogatni Vucicot – ha lemond az uniós csatlakozásról.

Arra nem mernék fogadni, hogy Vucic elfogadja volt mentora ajánlatát, bármekkora lenne is a nyeremény. Mint ahogy azt sem képzelhető el, hogy a vajda megszelídül és egykori eszmetársaihoz hasonlóan átvedlik európaivá. Az viszont eléggé valószínű, hogy bejut a szkupstinába.

Szórakoztató produkciókra számíthatunk.

2016. január 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább