Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Oroszország visszatért a Közel-Keletre
„A köztudatban amerikai kudarcként fog rögzülni a mostani orosz lépés.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Az oroszok jelentős erőkkel megjelentek a szír háborús térségben, s ezzel megindult az a folyamat, mely lezárhatja e közel-keleti állam véres polgárháborúját. Teljesen mindegy, hogy később a történészek mit állapítanak majd meg: katonai stratégiai hiba vagy politikai alkalmatlanság áll-e azon döntés mögött, hogy nem a nyugat – s annak fő ereje – fékezte meg a végeláthatatlan konfliktust, a köztudatban amerikai kudarcként fog rögzülni a mostani orosz lépés.
Ma már tudjuk, augusztus 18-i kezdettel jelentékeny diplomáciai egyeztetés indult meg orosz kezdeményezésre és orosz vezetéssel: Mihail Bogdanov, a Közel-Kelet ügyeivel megbízott helyettes külügyminiszter találkozott Abdullah jordán királlyal, a szaúdi koronaherceggel, Mohamed bin Zajed Al Nahjan sejkkel, továbbá az egyiptomi elnökkel, Fattah al-Sziszivel. Hogy nyomatékot adjon a moszkvai kezdeményezésnek, Vlagyimir Putyin fogadta mindhárom arab vezetőt. Másrészt a Kreml állandó kapcsolatban állt Teheránnal is, de Iránnal ekkorra már komoly egyetértés született az együttes fellépésről.
Hogy Washingtont Moszkva megkereste-e, azt nem tudni, de nagyon valószínű. Obama elnök óvott is attól, hogy az oroszok komoly erőkkel jelenjenek meg a térségben, de ezt olyan óvatosan tette, hogy az felért egy biztatással. Tény viszont, hogy az első, fegyvereket szállító tesztjáratot igen határozott amerikai kérésre nem engedték be az európai (bolgár, görög, ciprusi), illetve a NATO-tag Törökország légterébe, így az AN-124-Kondor óriásszállítók a Kaszpi-tengeren, Észak-Iránon és Irakon át, vagyis egy 2900 kilométeres kerülőúton érkeznek azóta is a damaszkuszi repülőtér katonai szárnyára, és az újonnan kialakított orosz katonai és légibázisra, a Latakia kikötője melletti Dzsablahba.
Bár eddig is voltak orosz egységek az országban, ezek száma elenyésző volt, és speciális feladatokat láttak el. Például a szír vezetők személyi biztonságát védték, vagy azokét az orosz felderítőkét, akik a damaszkuszi vezetés harcoló csapataival együtt mozogtak. Ám ottlétüket Moszkva következetesen tagadta. Most ez teljesen megváltozott, s a kialakult helyzet átrajzolta az egész térség geopolitikai térképét. Milyen következményekkel jár ez máris?
1. Oroszország visszatért a Közel-Keletre, ráadásul egy olyan konszolidáló szerepkörben, melyre a nyugati erők látványosan nem voltak alkalmasak.
2. Minthogy Oroszország korábban kénytelen volt kiüríteni a tartuszi orosz katonai támaszpontot, elveszítette az egyetlen külföldi bázisát, ráadásul egy olyan övezetben, mely világpolitikailag rendkívül fontos szereppel bírt. Most nemcsak visszaszerzett egy támaszpontot, hanem a térségben olyan meghatározó erővé vált, mint hajdan az Egyesült Államok.
3. Ezt követően már szinte biztosra vehető, hogy Basára al-Aszad rendszere konszolidálódni fog. Kérdés, hogy Szíria egész területén vagy annak csak egy részén, de a stabil államiság egészen biztos helyreállítható lesz, lévén, hogy ez mindenkinek az érdeke. Érdeke Szíria menekülő népének, érdeke a környező államoknak – még akkor is, ha nem szívlelték Aszadot és rendszerét –, és érdeke a tágabb térségnek is (tekintettel a menekültekre), beleértve Európát. Egy ezzel szembemenő politikát meghirdetni katonailag eleve kudarcos, morálisan pedig vállalhatatlan lépés lenne.
Alaposan megváltoztak a geopolitikai viszonyok is:
1. Létrejött egy harci szövetség, mely könnyen elhitetheti magáról, hogy nem támadó politikát folytat, hanem konszolidáción munkálkodik. Ennek tagja az Aszad-kormány mellett Oroszország, Irán és Egyiptom. (Alexandriából napok óta hajókonvojok indulnak, s szállítanak modern fegyvereket – főleg rakétákat – Aszad hadseregének. A cehet Moszkva állja, a hajókat pedig Egyiptom – a nagyobb politikai pikantéria kedvéért – Ukrajnától bérli.) Ez az alkalmi katonai szövetség nem csak a korábbi szembenálló frontokat változtatta meg, de ad hoc módon felülírta az eddig minden szempontot megelőző síita (Irán) és szunnita (Egyiptom) szembenállást is.
2. Egyelőre nem világos, milyen szerep jut a konfliktus rendezésében Szaúd-Arábiának és Jordániának, de a két ország a legfelső szinten folytatott tárgyalásokat Moszkvával, ezen túl Jordániát már hónapok óta konkrét ISIS fenyegetés tartja rettegésben, a szaúdiakat pedig az amerikaiak már rég rábírták, hogy ne támogassa az ISIS-t.
3. Feltűnő, de logikus, hogy Törökországot Moszkva kihagyta abból a körből, mellyel előzőleg terveit megosztotta, s az is tapasztalható, hogy Ankarát a szír háború rá nehezedő nagy nyomása, kiújuló konfliktusa a kurdokkal, s kényszerű szembefordulása az általa (is) korábban igencsak támogatott ISIS-szel nagy óvatosságra intette. A török kormány helyzete belpolitikailag inog, a jelek szerint Ankara visszahúzódott abba a pozícióba, melyet a NATO és az amerikai szövetség már évtizedek óta biztosított a számára. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az Aszad-rezsim potenciális stabilizálódásával és az oroszok megjelenésével létrejött új geopolitikai szövetség Törökországot elszigeteli. Volt már ilyen helyzet, de akkor a törökök még szoros szövetségben működtek Izraellel, Recep Tayyip Erdoğan elnök azonban felmondta ezt a szövetséget a titkosszolgálata (MIT) által szervezet Mavi Marmara-incidensre hivatkozva (2010. május 31.). Ezek után, bár az érdekek sok mindent képesek felülírni, egy újabb megegyezéshez megbízhatóbb szereplőt várhat el a zsidó állam, mint a maga iszlamizmusával – otthon is és a geopolitikai térben is – most magára maradt Erdoğan.
4. Izrael számára is többesélyes a helyzet. Az orosz csapatok nyomán a múlt héten a térségben megjelent az Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) mintegy 1000 jól képzett fegyverese. Latakia kikötőjében szálltak partra, s a közeli apró katonai támaszponton, Ghorinban állították fel főhadiszállásukat, majd azonnal csatlakoztak a Dzsablahba érkező orosz csapatokhoz. Kérdés, mekkora bátorítást adhat ez az Aszad oldalán harcoló, Iránbarát Hezbollah-egységeknek, melyek fő célpontja a háború kitörése előtt Izrael volt. Jeruzsálemből viszont olyan hírek érkeznek, hogy az izraeli vezetést is megnyugtatta az oroszok jelenléte, hisz azok természetes ellensúlyt képeznek az irániakkal szemben. Minél erőteljesebb az orosz katonai erő, annál valószínűtlenebb, hogy az irániak külön kalandba kezdenek Izraellel szemben.
A következmények jól láthatók: az oroszok mesteri módon ragadták meg a kínálkozó lehetőséget, s nem csak a szír partokon és Szíriában vetették meg lábukat, hanem a Földközi-tenger keleti medencéjében is. Jelenlétüket a háború sújtotta milliók szenvedései, majd most reményei is legitimálják. Meglehet, az orosz stratégák már egy másik megoldás körvonalait rajzolják fel a kulisszák mögött, mely Líbiában konszolidálná a helyzetet, ott is létrehozva egy erőskezű, de működő rendszert. Ha ez sikerül, úgy az Európára nehezedő migrációs nyomás alól megint csak az oroszok mentik fel a kontinenst.
Nem lesz egyszerű az európai demokráciáknak ezzel a tudattal együtt élniük.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >