Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Magyaricák
Tóth Lívia
Azt mondják – és én már egy kicsit közhelynek érzem –, nyelvében él a nemzet. Vagyis iskoláiban, sajtójában, népművészetében, színházaiban. És bizonyára sorolhatnám, vagy inkább részletezhetném tovább. Közhellyé viszont azért vált, mert mindenki emlegeti, mondja, felhasználja írásaiban, aztán egyszerűen megfeledkezik róla.
Mert mit is gondolhatnék mást, amikor egy neves és fontos művelődési intézményünk újonnan kinevezett igazgatója így kezdi a szövegét: „Először bemutatkoznák...”, és hasonító nyelvhelyességgel folytatja, hibát hibára halmozva a néhány üdvözlő mondatban. Felháborodásom hallatán ismerőseim megjegyezték, hogy mit vagyok annyira oda, hiszen a minket képviselő politikusok többsége is így beszél. És ezzel kész? Belenyugodhatunk?
Akkor feleslegesen dühöngünk azon is, hogy fiataljaink többsége nem tud két épkézláb mondatot összerakni és kimondani. Gondolataik ugyan vannak, de nem képesek kifejezni magukat. Izzadnak, pirulnak, jön a sok „hát”, „izé”, meg „hogy is fejezzem ki magamat”. Mint ahogyan azt gimnáziumi meg középiskolai riportjaim során tapasztaltam. Ilyenkor hajlamosak vagyunk mindenért az oktatási rendszert okolni, ami mellesleg eléggé ludas is a dologban. A bőre szabott tananyag miatt keveset beszélnek; csak a sok írásbeli felmérés, ahol a szókincsükre nem nagy szükség van. Általában igennel vagy nemmel kell válaszolni, esetleg a megadottak közül kiválasztani a helyeset, netán kéthárom szóval felsorolni valamit. Beszédkészségük hiánya fel sem tűnhet nekik, ha környezetükben, otthon, de még a rádióban és a tévében meg a művelődési intézményekben is hasonlóan hallják.
A színházban is, ha egyáltalán eljárnak oda. Mert az utóbbi pár évben nem is igyekeznek becsalogatni őket. Olyan a műsorterv. Zenés, táncos vígjátékokkal, silány komédiákkal nem lehet megnyerni a fiatalokat. Az egyetemi hallgatók már bizonyára tudják, a középiskolásokkal, azokkal, akik gyermekelőadások híján most válnának nézővé, sem kellene elhitetni, hogy ez az igazi színház. Akkor kire számítanak? A bemutató-közönség egy előadáson megtölti ugyan a termet, de mindenki tudja, mennyi közöttük az igazán színházkedvelő. Többségük csak a pofafürdő miatt jelenik meg, vagy mert kötelességének érzi a részvételt. Politikusaink meg még annak sem. Érdekszervezetünk egy-két vezetőjét például sohasem láttam a színházban. Jó, a bemutatóra máshol is ez jellemző, de a többi előadáson meg egyszerűen nincs néző. Nem vagyok ugyan szakember, de erre bizonyára nem az a megoldás, hogy:
„Azt kellene egyensúlyba hozni, hogy a szerb néző ne érezze itt idegennek magát és a magyar közönség se érezze betolakodónak őt.” Én senkit sem érzek betolakodónak, alkalomadtán, igaz, régen gyakrabban, manapság egyre ritkábban, megnézem a szerb előadásokat is, de mégsem hiszem, hogy a jövőt a más anyanyelvűekre kellene alapozni. Nekem ez a kijelentés egész másnak tűnik, de most eltekintek attól, hogy a kissé vulgáris, de már köznyelvinek számító kifejezést használjam. Bizonyára ezért kellett legutóbb magyarul és szerbül is elénekelni azt, hogy „A cigányok sátora ladi-ladi-lom...” illetve „Néma lepše devojke od Marike ciganke...” Igaza volt annak a nézőnek, aki az előadás után kijelentette, hogy ebből az összeállításból már csak a „Magyarica tudom, tudom, tudsz, magyarom, tudom, tudom...” kezdetű dalremek hiányzott. Hogy teljes legyen az élvezet. És igazuk volt azoknak a fiataloknak is, akik később a klubban azt kérdezték, mikor kezd már el valaki törődni azzal is, hogy ők jól érzik-e itt magukat?
Többször is megírtam már, hogy annak idején egyáltalán nem éreztem kikényszerítettnek sem azt a nagy országot, sem az úgynevezett testvériség-egységet. Egyszerűen úgy neveltek. Persze, most már látom, hogy többek között éppen az ilyen hasonló tartalmú, azonos dallamú szerb-magyar nótákkal igyekeztek eltitkolni, elrejteni valamennyiünk előtt a saját hagyományainkat, eredeti népzenénket és egyáltalán mindent, ami nemzeti. Nemcsak magyar, hiszen vonatkozott ez mindenkire. Most már becsülni tudom mindazt, ami az enyém, a nevelés hatása pedig az, hogy még mindig nem érzek gyűlöletet senki iránt, csak azért, mert más nyelven beszél. De ragaszkodom hozzá, hogy másságomat és mindazt, ami ehhez tartozik, tartsák tiszteletben. Ugyanezt elvárhatják tőlem is.
A hazugságokat, a látszat-dolgokat viszont utálom. A „minden rendben van, hiszen mutatjuk, mennyire szeretjük egymást” – érzés keltését. Amikor az életben minden másképp van. Különben is gyanús, ha valamit harsányan és szájbarágóan hangoztatnak. Egyszerűen becsüljük meg a magunk értékeit és tartsuk tiszteletben a másokét. De az igazi értékeket.
Végül bevallom azt is, hogy nagyon sokat tépelődtem a cikk írása közben. Nem szeretnék haragot senkivel, de valakinek egyszer már el kellett mondania. Hogy miért éppen nekem? Mert szeretem a színházat, és több mint egy évtizede állandó nézője vagyok. Pontosan tizennégy éve, hiszen 1981-ben kerültem a szülőfalumból Újvidékre. (Megjegyzem, hogy most a falum szomszédságában, Zentán, sokkal színvonalasabb kultúrélet folyik, mint itt.) Ha ez nem elegendő ok, akkor lehet rám haragudni.
Igaz, régebben egy előadást többször is megnéztem. Van összehasonlítási alapom. Ez a te szerencsétlenséged – mondta erre néhány ismerősöm.
Kommentek
Líviám,
Még így 18 év távlatából is büszke vagyok rád. Jó volt visszaolvasni amit 95-be írtál, örömömre szolgált. Írj mostanában is, mi tart vissza, én szívesen olvasom.
Üdv.
Sáfrány Ferenc
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >