2020. július 9. csütörtök
Ma Lukrécia, Veronika, Hajnalka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Az azonosulásról

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Talán éppen a mi lapunk foglal­kozott a legtöbbet az maradás vagy költözés kérdésével, sőt egy egész sorozat is napvilágot látott. Mindedd­ig nem találtam fontosnak, hogy hozzászóljak részletesebben a témá­hoz. Alapjában véve, úgy gondol­tam, hogy beszéljenek azok, akik döntöttek, vagyis akik (úgy hiszik) végleg elmentek vagy maradtak.

Egy mozzanat miatt változtattam meg a véleményemet. Az első, egyetlen napilapunk hasábjain nemrégiben egy vajdasági magyar értelmiségi kifogásolta azt, mit a Magyar Televízió egyik adásában meghívott vendégként (talán a szakértőt sokan olcsó hivalkodásnak tartanák) mondtam a magyarok helyzetéről a Délvidéken, pontosabban, ha jól emlékszem, azt állítottam, hogy az „életrevalóbbak” mentek el. Persze ez mindig fájdalmasan érinti az otthon maradókat, és a sértődöttségnek van alapja. Nem is akarok én vitába szállni, Isten ments. Csak azt akartam hozzátenni, amit, ott is megtettem, hogy nem elsősorban az értelmiségiekre gondolok. Ők már így is elég bonyodalmat okoztak itt Vajdaságban is. A vállalkozókról an szó, az olyan korban levő vál­tozókról, akik a vajdasági má­sságnál is meg tudták volna teremteni a gazdasági alapját valamilyen életnek. Ha példamutató kivételekről beszélnénk, akkor Miskolczi Jóska barátomat kellene megemlíteni (csak meg ne sértődj, mert téged, másokkal ellentétben, idézek). A bökkenő azonban ott van. hogy nem ilyen alapokra céloztam. A legkevésbé sem. Habár jelkép ebből sem hiányzik.

A másik mozzanat egy napokban megélt élményemhez kapcsolódik.

Az újvidéki Zmaj utca egyik udvarában levő kávéházban beszélgettem a vajdasági autonómia két, talán hangosabb szószólójával. A politikus, akit a horvátországi háborúba akarata ellenére elhurcol­tak, azt magyarázta, hogy a háború­nak nincs vége, sőt az majd csak most kezdődik. Crna Gorában, majd Kosovóban, Vajdaságban, Macedó­niában, Sandžakban.

Čanak mondanivalója csak ak­kor válik érthetőbbé, ha hozzáte­szem a harmadik mozzanatot, nevezetesen a volt szerb elnök, Ivan Stambolić „emlékiratait”, ame­lyeknek egy része megjelent a Vreme hasábjain. Ebben, az utób­bi évek legjelentősebb politikai dokumentumában olvashatjuk mindazt, amit a Milošević-féle rend­szerről tudni kell. Hogy hogyan in­dult a populista mozgalom, miként szervezték a puccsot, ki verte szét Jugoszláviát. Mindezt minden jó­zanul gondolkodó már eddig is tud­ta, csak más a „koronatanú” tollából értesülni róla. A lényeg: a mostani hatalom működésének a moz­gatóereje, a cselszövések, össze­esküvések véget nem érő hálója. Meg az, hogy a háború az éltető és hajtóereje. Akkor hát túlzás-e, amit NČ mond a háborúkról? Való­színűleg az, még ha pontosan tud­juk, milyen hatalomról is van szó. Csakhogy a fenyegetettség érzését ez a bizakodás alig csökkenti.

Mindenesetre a bolondját járatják nemcsak a saját nemzetükkel, hanem a vajdasági magyarokkal is. A szerbek, akiknek kosovói „elnyo­matása” miatt („Senki sem verhet benneteket!”) kezdődött a Vezér kar­rierje, most a sínek elé vetik magu­kat, nehogy a vonat ugyanoda, vagyis Kosovóba vigye őket. NČ sza­vai szerint: „Kosovót Önök kérték, hát meg is kapták”.

A baj csak ott van, hogy ők csak Vajdaságot akarják. A több mint százezer újabb menekült (és akkor még nem számolunk Karadžićék várható exodusával) már az évszázad har­madik gyarmatosítását jelenti. Ennek következménye, hogy a füg­getlen Vajdaság (a félénkebbek nevezhetik autonómiának is) es­hetősége szinte a nullával egyenlő. A vajdasági magyarság előtt, amely­nek Trianon óta csak a titói Jugoszlá­viában, pontosabban a VSZAT-ban (a gyöngébbek keressék ki a törté­nelemkönyvekben) voltak „elvisel­hető” évei, ismét leszűkültek a választási lehetőségek. Már nem számíthat egyik olyan többnemze­tiségű államalakulatra sem, amely­ben esetleg ismét elviselhetővé válhatna a kisebbségi sors. Szerbia, legalábbis a dolgok jelenlegi állása alapján nem válhat – Nyugat-Európa mércéivel mérve – demokra­tikus állammá. Orosz vesztébe rohan ugyanis. Ez viszont természetes, nem a „pravoszláv kapcsolat” miatt, hanem mert további balkáni zűrza­vart csak egy kótyagos Moszkva tá­mogatásával lehet csinálni.

Az összképhez tartozik a határon túli magyarokhoz bűnösen nyeglén viszonyuló „anyaország” is, ahol a politika csak követi a közvéleményt, amelynek többsége kimondottan utálja „betolakodó” nemzettársait.

Akkor hát menjünk-e vagy ma­radjunk, vagy mindkét dolgot csinál­juk „félig-meddig”? Akik maradnak, nem tudják, hol maradnak. Akik el­mennek, nem tudják, hova men­jenek.

1995. szeptember 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerbiában tisztességtelen és törvénytelen választások voltak

Belgrádban július 7-én (ami egybevág az 1941. július 7-ei népfelkelés dátumával) hatalmas tüntetés volt. A rendőrséggel >

Tovább

Az MNT-t nem érdekli a fejletlen községek felzárkózása?!

Felettébb érdekelne, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnak van-e bárminemű betekintése, esetleg elemzése arról, hogyan valósulnak meg >

Tovább

Trump mérge hatni kezdett

Trump intézkedik, erőskezű, határozott elnöknek akarja feltüntetni magát. A Fehér Ház környékén is erőteljes tüntetésekre került >

Tovább

Szerbiában a helyzet fokozódik!

Hevülnek az ellentétek. Ez persze a nem demokratikus választások következménye is. Ennek senki értelmes nem örül, >

Tovább

Minden tét nélkül

A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >

Tovább

A NER esztétái

Mert ha művészet a foci, akkor ezt a művészeti ágat például Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Brazíliában vagy >

Tovább

„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”

A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >

Tovább

Egy lovasszobor története

Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >

Tovább

A széplelkek apokalipszise

Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >

Tovább

Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?

Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >

Tovább

Amikor a kakas korán kukorékol

Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >

Tovább

Európai hatalmi vákuum

Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >

Tovább