2023. január 30. hétfő
Ma Martina, Gerda, Jácinta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Tíz évvel később

A világszervezet már megélt fél évszázadot. Hiába?

Bódis Gábor
Bódis Gábor

A valamikori békeidőkben, amikor a Balkánon bárányokat (méghozzá nyárson) és nem ágyúkat sütögettek, az ENSZ születésnapja is inkább távoli, mások gondjaival foglalkozó ünnepelt évfordulója volt.

Televíziós riporterként Tóth László kollégámmal (mellesleg Laci, aki a jugoszláv tévé egyik sztárriportere volt, jelenleg Budán angoltanárkodik egy általános iskolában) pontosan tíz évvel ezelőtt utaztunk New Yorkba, a világszervezet negyvenedik bulijá­ra. Abban a kivételes megtisztelte­tésben volt részünk, hogy az akkori soros jugoszláv elnökkel (emlékeznek még erre a gya­korlatra?) utazhattunk egy re­pülőben. A cipészinasból lett államfő az akkor még létező Vajdaság képviselője volt az államelnökségben. Televíziósok körében azzal szerzett magának elévülhetetlen érdemeket, hogy Jordániába való megérkezésekor köszöntötte a baráti és el nem kötelezett Líbia népét. Utána, felsőbb utasításra, törölni kellett a szalagról elnökünk köszöntőjét. Hiába, a hatalomnak már akkor sem volt érzéke a történelmi nyilatkozatokhoz. Akkor több mint hatvan állam- és kormányfő jelent meg az East River partján levő épületben, most a számuk már kétszáz körül mozog. Nos, a napi tudósításokon kívül Lacival az is a feladatunk volt, hogy interjúkat készítsünk az eminenciákkal. Az egyik kísér­letünk majdnem nemzetközi botrányba fulladt. A baj ott kezdődött, hogy a JRT-nek már akkor sem volt pénze, és az operatőrön spóroltunk úgy, hogy egy ottani szabadúszó kollégát alkalmaztunk. Ő egyébként „ezt megelőzően Goran Milićnek (Belgrádi TV, Yutel, horvát hazafi) volt az operatőre, és közönséges filmkamerával dolgo­zott, ami már akkor is ritkaság­számba ment.

A történet az 5. sugárúton játszódott le. A jugoszláv küldött­ség, cipészek és többiek, itt látta vendégül a zimbabweit, amelyet a már akkor is elnökösködő Robert Mugabe vezetett. Mielőtt a vendégek megérkeztek volna az elegáns étterembe, a „hazaiakkal” tanulmányoztuk a skót és az amerikai whisky közötti árnyalatnyi különbséget. Amikor Mugabeék megérkeztek, elmentünk sétálni a sugárútra, hogy egy óra múlva, az ebéd befejeztekor, lefilmezzük a jóllakott el nem kötelezetteket, és interjút ké­szítsünk a mozgalom jövőbeni elnöklőjével, a zimbabwei el­nökkel. Nem tudom, hogy egyál­talán hallottak-e arról, hogy az el nem kötelezettek a napokban tartották csúcsértekezletüket. Bezzeg azokban a békeidőkben a csúcsok elárasztották a képernyőt az akkori Jugoszláviában. Azok közül az újságírók közül, akik a fenti történet után egy évvel Hararéból tudósítottak a summitról, egyik Horvátország ankarai nagykövete, egy másik pedig Palen öregbíti a szakma hírnevét, Sándorov Péter a BBC-ben van, a macedón haveromat pedig nemrégiben váltották le a szkopjei tévé éléről, az albánt bezárták, a zágrábival meg egy szerkesz­tőségbe kerültünk.

A hararei kitérő után ismét az eredeti történet. Befejeződött a fekete-fehér ebéd, a zimbabwei küldöttség már indulna, a tévéstáb azonban sehol. Az történt ugyanis, hogy újdonsült operatőrünk elté­vedt, és mintegy húsz perces késéssel érkezett. Fölöttébb kínos volt ez a kis intermezzo az állam­férfiak számára, hiszen ott téblá­boltak a volt terített asztal és a kijárat között, tárgyalni már min­dent megtárgyaltak, a tévések meg sehol. Végre megtaláltuk az opera­tőrt, aki kapta a kameráját és berontottunk. Hatalmas meg­könnyebbülés az arcokon, de korai volt az öröm. Kifogyott ugyanis a film, és újat kellett betekerni. Ez úgy történt, hogy az államfők és miniszterek előtt a halálra vált operatőr letérdelt a padlóra és remegő kézzel szétszedte a gépet. A filmtekercs többször is kiesett a kezéből, a fekete zacskó meg összegubancolódott. Nem tudni, hogy mindez mennyi ideig tartott, de számunkra egy örökkévaló­ságig.

Talán megbocsátanak nekem, hogy ezekben a sorsdöntő napok­ban, amikor a béke minden pillanatban kitörhet, ilyen régi, békebeli történetekkel traktálom Önöket. Ahelyett, hogy izgatottan kísérnénk figyelemmel, hova utaznak mai nagyjaink. Azt már tudni, hogy New York után (Clin­ton, Izetbegović, Tuđman) egy Ohio állambeli támaszpont követ­kezik (Milošević, Tuđman, Izetbe­gović), de azt még nem, hogy a kettő között lesz-e Moszkva (Milo­šević, Tuđman, Izetbegović meg a többiek). Később Párizs, London. És még mondja valaki, hogy nem érdemes háborúzni!

1995. október 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Tordán elégedettek”?

Cikkírónk általában nem veszi magának a fáradtságot, hogy körülnézzen a faluban és elbeszélgessen az emberekkel arról, >

Tovább

A népszámlálási eredményekre várva

Nincs válasz a legfontosabb kérdésre: van-e ellenzéki program? Van-e baloldali vagy liberális alternatíva? Vagy pedig arról >

Tovább

Összeborulás vagy elszámoltatás?

Amennyiben a vajdasági magyar közösség helyzetének megvitatására irányuló párbeszédre, vagy változásra  a VMSZ vezetésében és politikájában >

Tovább

„A kézfogás csodája”

Az MNT „alapította” Magyar Szó napilap is a pásztorvilág építésének az egyik tartópillére. Erdődi Edvinát a >

Tovább

Ez lenne Lovas tandíja?

A „példamutató beruházással” kapcsolatban felvetődik az is, hogy Pásztor Istvánnak miért éppen a Szabadkai Városi Könyvtár >

Tovább

Ezt az alkalmat (is) bűn lenne elszalasztani!

Vajdaság Autonóm Tartomány 2023–2030-ig terjedő fejlesztési terve tervezetének a „közszemlére” bocsátása jó alkalom, hogy az MNT >

Tovább

Kovács Vučić szerb elnök magyar hangja

A VMSZ üdvöskéje, Kovács Elvira a szerbiai uniós csatlakozási folyamatért felelős személyek egyike. Ért-e ehhez egyáltalán? >

Tovább

Vučić és Orbán szövetsége: a zsák a foltját megtalálja

A demokrácia hiányával és a túlzott korrupcióval jellemezhető „orosz típusú” kormányzás lényegében mindkét autokratának megfelel – >

Tovább

Szerződésbontás

A junior Pásztor nem említette a háborús bűnösök törlésének szükségét a listáról. Miért? Nem akarja, vagy >

Tovább

Losoncz Márk nyílt leveléről

Párbeszéd lesz, de nem a VMSZ mostani vezetőségével. Sajnálatos, hogy Losoncz Márk gondolatvilága megrekedt a VMSZ-nél, >

Tovább

„Becsicskultak/ becsicskultunk”!

Amit igazán nem értettem, sem a MM-nél, sem VMDK-nál és sok vajdasági magyar ellenzékinél, hogyan lehet >

Tovább

Ellentmondásos, hiteltelen „filozófus”

Feltűnő, egyrészről, „a VMSZ munkájának dicsérete”, másrészről pedig a párt bírálata, ami szinte szakaszonként váltakozik. A >

Tovább