Ma Réka, András, Leó névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Tíz évvel később
A világszervezet már megélt fél évszázadot. Hiába?
Bódis Gábor
A valamikori békeidőkben, amikor a Balkánon bárányokat (méghozzá nyárson) és nem ágyúkat sütögettek, az ENSZ születésnapja is inkább távoli, mások gondjaival foglalkozó ünnepelt évfordulója volt.
Televíziós riporterként Tóth László kollégámmal (mellesleg Laci, aki a jugoszláv tévé egyik sztárriportere volt, jelenleg Budán angoltanárkodik egy általános iskolában) pontosan tíz évvel ezelőtt utaztunk New Yorkba, a világszervezet negyvenedik bulijára. Abban a kivételes megtiszteltetésben volt részünk, hogy az akkori soros jugoszláv elnökkel (emlékeznek még erre a gyakorlatra?) utazhattunk egy repülőben. A cipészinasból lett államfő az akkor még létező Vajdaság képviselője volt az államelnökségben. Televíziósok körében azzal szerzett magának elévülhetetlen érdemeket, hogy Jordániába való megérkezésekor köszöntötte a baráti és el nem kötelezett Líbia népét. Utána, felsőbb utasításra, törölni kellett a szalagról elnökünk köszöntőjét. Hiába, a hatalomnak már akkor sem volt érzéke a történelmi nyilatkozatokhoz. Akkor több mint hatvan állam- és kormányfő jelent meg az East River partján levő épületben, most a számuk már kétszáz körül mozog. Nos, a napi tudósításokon kívül Lacival az is a feladatunk volt, hogy interjúkat készítsünk az eminenciákkal. Az egyik kísérletünk majdnem nemzetközi botrányba fulladt. A baj ott kezdődött, hogy a JRT-nek már akkor sem volt pénze, és az operatőrön spóroltunk úgy, hogy egy ottani szabadúszó kollégát alkalmaztunk. Ő egyébként „ezt megelőzően Goran Milićnek (Belgrádi TV, Yutel, horvát hazafi) volt az operatőre, és közönséges filmkamerával dolgozott, ami már akkor is ritkaságszámba ment.
A történet az 5. sugárúton játszódott le. A jugoszláv küldöttség, cipészek és többiek, itt látta vendégül a zimbabweit, amelyet a már akkor is elnökösködő Robert Mugabe vezetett. Mielőtt a vendégek megérkeztek volna az elegáns étterembe, a „hazaiakkal” tanulmányoztuk a skót és az amerikai whisky közötti árnyalatnyi különbséget. Amikor Mugabeék megérkeztek, elmentünk sétálni a sugárútra, hogy egy óra múlva, az ebéd befejeztekor, lefilmezzük a jóllakott el nem kötelezetteket, és interjút készítsünk a mozgalom jövőbeni elnöklőjével, a zimbabwei elnökkel. Nem tudom, hogy egyáltalán hallottak-e arról, hogy az el nem kötelezettek a napokban tartották csúcsértekezletüket. Bezzeg azokban a békeidőkben a csúcsok elárasztották a képernyőt az akkori Jugoszláviában. Azok közül az újságírók közül, akik a fenti történet után egy évvel Hararéból tudósítottak a summitról, egyik Horvátország ankarai nagykövete, egy másik pedig Palen öregbíti a szakma hírnevét, Sándorov Péter a BBC-ben van, a macedón haveromat pedig nemrégiben váltották le a szkopjei tévé éléről, az albánt bezárták, a zágrábival meg egy szerkesztőségbe kerültünk.
A hararei kitérő után ismét az eredeti történet. Befejeződött a fekete-fehér ebéd, a zimbabwei küldöttség már indulna, a tévéstáb azonban sehol. Az történt ugyanis, hogy újdonsült operatőrünk eltévedt, és mintegy húsz perces késéssel érkezett. Fölöttébb kínos volt ez a kis intermezzo az államférfiak számára, hiszen ott tébláboltak a volt terített asztal és a kijárat között, tárgyalni már mindent megtárgyaltak, a tévések meg sehol. Végre megtaláltuk az operatőrt, aki kapta a kameráját és berontottunk. Hatalmas megkönnyebbülés az arcokon, de korai volt az öröm. Kifogyott ugyanis a film, és újat kellett betekerni. Ez úgy történt, hogy az államfők és miniszterek előtt a halálra vált operatőr letérdelt a padlóra és remegő kézzel szétszedte a gépet. A filmtekercs többször is kiesett a kezéből, a fekete zacskó meg összegubancolódott. Nem tudni, hogy mindez mennyi ideig tartott, de számunkra egy örökkévalóságig.
Talán megbocsátanak nekem, hogy ezekben a sorsdöntő napokban, amikor a béke minden pillanatban kitörhet, ilyen régi, békebeli történetekkel traktálom Önöket. Ahelyett, hogy izgatottan kísérnénk figyelemmel, hova utaznak mai nagyjaink. Azt már tudni, hogy New York után (Clinton, Izetbegović, Tuđman) egy Ohio állambeli támaszpont következik (Milošević, Tuđman, Izetbegović), de azt még nem, hogy a kettő között lesz-e Moszkva (Milošević, Tuđman, Izetbegović meg a többiek). Később Párizs, London. És még mondja valaki, hogy nem érdemes háborúzni!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Erősödik a kapitalizmustól való elfordulás
Figyelemre méltó, hogy Amerikában éppen Trump idején erősödnek ezek a mozgalmak. No Kings néven országos tüntetések >
Halottak napja
De a gonosz szellemeket egy év alatt sem sikerült elűzni. Ami maradt, a gyász. És a >
Mit köszönhetünk néhai Pásztor Istvánnak?
A pásztor-éra arról marad híres, hogy Pásztor István a tényleges szakmai érvényesülés rendjét a vajdasági magyar >
A magyarok lélekszáma a Vajdaságban 30 százalékkal csökkent
Pásztor István Alapítvány igazgatóbizottsága közzétette, hogy az idei Pásztor István-díjat Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, valamint Aleksandar >
MEGOSZTOTTSÁG ÉS ELNYOMÁS
A vajdasági magyar közösség a szerb társadalom része, és mint ilyen, érdekelt az ország fejlődésében, a >
Vicsek & Kovács – szemben a magyar közösséggel és az Európai Unióval
Mindkettőjüknek megvolt a lehetősége, hogy a vajdasági magyar közösség jogai és helyzete javításáért dolgozzanak, ehelyett Vučić >
Aztán felemelte a sétabotját
Tegyük fel, hogy sikerül legyűrni az egyetemista idealizmust. Ez esetben az ifjú nemzedékek tömegesen fogják a >
AZ ÖNDICSÉRET BÜDÖS! (a Vajdaságban / Délvidéken leginkább elterjedt magyar szólás)
Kérdésem: a dicsekvésének tárgya mennyire felel meg mondjuk a Zenta és Szabadka, Horgos és Újvidék, Horgos >
Kafkai történetek
A nagyvilág egyre inkább tele van minden írói képzeletvilágot felülmúló történetekkel. A valóság gyanúsan emlékeztet az >
Miért nem lehet a vajdasági magyar közösségnek egy tisztességes napilapja?
Pesevszkit nem szakmai teljesítménye, hanem kapcsolatai kvalifikálták a posztra: az, hogy Pásztor Bálintnál járt (magán)egyetemre, hogy >
A múlt elárvul jövőkép nélkül
A jövőképpel együtt száműztük az utópiákat is, mert úgy véljük, hogy azok megvalósíthatatlanok. Szerintem éppen azért >
Az Unió nem hisz többé Vučićnak
Úgy érzem, hogy az elmúlt majd 40 évben ennél nagyobb kárt még egy magyar párt sem >