2024. november 23. szombat
Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Orbán maffiaállama és a brit unióellenesség

„Az unióval szemben vitt politika egészen mást jelent Londonból nézve, mint Budapestről.“ Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Az a többszereplős páros tánc, melyet az egyre konkrétabb formát öltő brit „unióstagsági” referendum kelt az európai térben, újabb és újabb meglepetésekkel szolgál. Vannak egyrészről kényszerítő tényezők, melyekkel például David Cameron miniszterelnöknek okvetlenül számolni kell (például hazájában érzékelhető unió-ellenesség), másrészt pedig vannak a különféle elkülönülő érdekek. Ez utóbbiak sok olyan politikust alkalmi szövetségekre ösztönözhet, akiket egyébként semmi más nem köt egymáshoz.

Ilyen Orbán Viktor és David Cameron „furcsa barátsága”. A magyar-brit viszony nem egyszerű, számos ellentmondás színezi a szinte naponta változó képet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a brit miniszterelnök mereven elutasította, hogy besegítsen Orbánnak a 2013 végi, 2014 elejei választási kampányába. Nem volt hajlandó „barátságát és elkötelezettségét” demonstrálandó Magyarországra látogatni; igaz, némi huzavona után beleegyezett, hogy magyar kollégájával egy rövid, lényegi kérdéseket nem érintő tárgyalást folytasson Londonban.

Az unióval szemben vitt politika egészen mást jelent Londonból nézve, mint Budapestről. Cameron a szerinte – és nagyon sok brit szerint is – túlzott uniós hozzájárulást tartja elviselhetetlennek, sőt felesleges luxusnak, s szeretné meggátolni, hogy Európa pénzügyi központja lassan átkerüljön a Cityből Frankfurtba. A befizetések kurtítása persze érthető, ki ne törekednék arra, hogy olcsóbban megússza uniós kötelezettségeit; ám az a számítás, hogy London az amerikai gazdasági háttérrel megőrizheti vezető pénzügyi szerepét a vele szemben egységben maradó unióval, már most illúziónak tekinthető.

Orbánnak esze ágában sincs otthagyni egy olyan uniót, amely fejős tehénként finanszírozza politikai kalandjait. Európához illetlen politikáját, mint kisebbik rosszat, Brüsszel egyelőre tudomásul veszi. Orbánnak a pénz kell – az a pénz, ami részben épp Londonból folyik be a közös büdzsébe –, és persze olyan teljhatalom, ami Cameron számára sem elfogadható.

Cameron szemében az Orbán által olykor belengetett lehetőségek nem túl szimpatikusak: a kelet-ukrajnai háború miatt éppen a brit miniszterelnök volt az egyik leghangosabb támogatója a Moszkva elleni szankcióknak, sőt a szankciók bővítésének, amelyeket viszont Orbán „saját lábon lövésként” aposztrofált.

Igaz, e téren mintha változás lenne érzékelhető. A nemrég lezajlott brit választásokon Cameron jelentős sikerült ért el, Vlagyimir Putyin pedig azonnal telefont ragadott, hogy gratuláljon neki az elért „fényes eredményhez”. A gesztusban nem lenne semmi különös, elvégre két konzervatív politikusról van szó, a mögöttük lévő párt is gyakorlatilag egyazon politikai család tagja. Ráadásul ezek az udvariassági gesztusok korábban igencsak megszokottak voltak, ideológiai táboroktól függetlenül. Ám egy ideje már nem azok. Putyin szereti a Nyugattal való szembenállásának személyesen is tanúbizonyságát adni, s ezt leggyakrabban úgy juttatja kifejezésre, hogy mellőz minden udvariassági gesztust, sőt keresi a lehetőségét, hogy „udvariatlan” legyen.

Hogy mostani közeledését mi motiválja, az könnyen átlátható. Nemrég az Állani Duma (az orosz parlament) elnöke, Szergej Nariskin keresetlen szavakkal adta a világ tudtára, hogy mi is az aktuális orosz érdek: az Európai Unió gyöngítése, az európai és amerikai kapcsolatok aláásása. Ebben „baráti szövetségesként tekintenek mindenkire, aki ezt az orosz célt szolgálja”. Magyarországot külön kiemelte, mint olyan fő szövetségest, amelynek kormánya mindent megtesz, hogy „az európai unió belülről fellazuljon” – így Nariskin. Ha az egyébként pitiáner, az unió szempontjából nem sok relevanciával bíró orbáni pávatánc ily fontos Moszkvának, akkor mennyire fontos lehet a londoni uniós vonakodás – hiszen a britek esetleges kiválása nemcsak jelentékeny összegektől foszthatja meg a közös büdzsét, de akár politikailag is megrengetheti, finanszírozhatatlanná teheti az egész szerkezetet.

Mi a realitása ennek? Ha – bár ez nem valószínű – Nagy Britannia tényleg kiválnék, az egyelőre modellezhetetlen új helyzetet – legyünk konkrétabbak: válsághelyzetet – idézne elő. Ha a népszavazásnak az uniós tagság fenntartásáról vagy felmondásáról csak annyi következménye lesz, hogy London a saját akaratának Brüsszellel szemben érvényt szerezzen, az meghosszabbítja a kohéziót tompító belső vitákat. A jelek szerint Moszkvának mindkét lehetőség sokat érhet.

De megéri ez Orbánnak is? Illetve azoknak, akik ilyen-olyan okból szemben állnak az unióval, mint például a frissen megválasztott, és nemcsak az uniót, de Moszkvát sem szívelő Andrzej Duda lengyel elnök? Vagy Dél-Európa radikális, Moszkvával gátlástalanul kokettáló baloldali pártjainak? Ez már korántsem biztos. A brit kiválás a közös büdzsé kurtításával járna együtt, s ez sem e pártok válságkezelő kényszeréhez nem illeszkedik, sem pedig Orbán oligarcháinak nem lenne ínyére, akiket egyelőre egyedül az unió hizlal.

2015. június 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább