2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Súlyos poggyásszal Amerikába

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Minden statisztikánál jobban tudják, hogy igenis az oroszok segítenek a legjobban.“ J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

ISTEN VELED, PUTYIN ELVTÁRS, VUČIĆ AMERIKA FELÉ FORDUL. Noha ilyen és ehhez hasonló címeket is olvashattunk a belgrádi sajtóban Aleksandar Vučić eheti washingtoni látogatása előtt, komolyan azért senki sem gondolhatja, hogy ekkora fordulat következne be a szerb külpolitikában. Kétségkívül jelentős dolog a miniszterelnöknek szóló meghívó, a találkozás Joseph Biden amerikai alelnökkel – mindazok után, hogy Washingtonban igencsak fenntartással fogadták a radikálisokból „haladókká” avanzsált SNS hatalomra kerülését -, komoly irányváltásról azonban aligha lehet szó, legfeljebb hangsúly eltolódásról. Különben a meghívást Vucic az uniós tagság szorgalmazása mellett azzal „érdemelte ki”, hogy kész volt elmenni Tiranába és némi eredményt tudott felmutatni a Pristinával való párbeszédben, az amerikai tárgyalópartnerek is nyilván ennek folytatására fogják bátorítani.

De mi is indította el a fenti találgatást? Minden bizonnyal a kormányfőnek az a minapi kijelentése, hogy „Belgrád elfogadja Washington szuggesztióját, hogy csökkentse az orosz földgáztól való függőségét és csatlakozzon ahhoz (az Amerika által támogatott) leendő gázvezetékhez, amely Azerbajdzsánból szállítja majd ezt a nélkülözhetetlen energiahordozót”. Oroszország ugyanis 2018-ban leállítja az Európába irányuló gázszállítást Ukrajnán át, és ezzel Szerbia is komoly gondok elé kerül, ha idejében nem gondoskodik alternatíváról. De már az oroszoktól való energetikai függetlenedés lehetőségének a meglebegtetése is teljesen elüt a megszokott szerb politikai diskurzustól, amely az orosz földgázt amolyan pótolhatatlan és csaknem testvéri ajándéknak, a Moszkva melletti elkötelezettséget pedig megkérdőjelezhetetlennek tekinti. E nézet képviselőinek szemében már az is szentségtörésnek számít, ha valamiben elfogadják az amerikai szuggesztiót.

Például Tomislav Nikolić és támogatói körében. Ugyan az elnök nem Vučić amerikai látogatására időzítette új koszovói platformjának beterjesztését, de az ebben kifejtett elképzelések (amennyi kiszivárgott belőlük) egyáltalán nem könnyítik meg a Washingtonnal való párbeszédet, hiszen számukra azok teljességgel elfogadhatatlanok, amint különben Pristina számára is. Ha a miniszterelnök ezzel köszönt be Bidennál, akár azonnal el is búcsúzhat attól a reménytől, hogy Washington támogatni fogja a gyorsabb szerb csatlakozást az unióhoz.

(...)

VISZONZATLAN SZERELEM. De hogy a tudathasadásos páciens igazi énje, vagyis a szerb közvélemény mit preferál, azt egy közelmúltban végzett felmérés eredménye mutatja. A megkérdezettek 65 százaléka vélekedik úgy, hogy a legszorosabb partneri viszonyt Oroszországgal kell kiépíteni, és csak 1 százalék részesítené előnyben Amerikát. Ez is arról tanúskodik, hogy milyen mélyen gyökerezik az oroszimádat a szerb közvéleményben. Őket nem izgatják a tények, mondjuk azok az adatok, hogy nem az oroszok, hanem Ausztria a legnagyobb külföldi befektető, Németország pedig a legerősebb kereskedelmi partner. Minden statisztikánál jobban tudják, hogy igenis az oroszok segítenek a legjobban. És máris elfeledték azt a súlyos veszteséget, amit a Déli Áramlat gázvezeték Putyin elnök részéről történt lemondása okozott az országnak, annak a délibábnak a szertefoszlását, hogy a gáz tranzitjából több száz euró millió csurran majd az államkasszába…

Eléggé kiábrándító lehetett számukra annak az oroszok körében végzett ankétnak az eredménye, amelyben arra kerestek választ, hogy kik az ország legjobb barátai. Furcsa módon Szerbia egyetlen szavazatot se kapott. 

2015. június 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább