2020. május 28. csütörtök
Ma Emil, Csanád, Vilmos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Orbán maffiaállama és a brit unióellenesség

„Az unióval szemben vitt politika egészen mást jelent Londonból nézve, mint Budapestről.“ Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Az a többszereplős páros tánc, melyet az egyre konkrétabb formát öltő brit „unióstagsági” referendum kelt az európai térben, újabb és újabb meglepetésekkel szolgál. Vannak egyrészről kényszerítő tényezők, melyekkel például David Cameron miniszterelnöknek okvetlenül számolni kell (például hazájában érzékelhető unió-ellenesség), másrészt pedig vannak a különféle elkülönülő érdekek. Ez utóbbiak sok olyan politikust alkalmi szövetségekre ösztönözhet, akiket egyébként semmi más nem köt egymáshoz.

Ilyen Orbán Viktor és David Cameron „furcsa barátsága”. A magyar-brit viszony nem egyszerű, számos ellentmondás színezi a szinte naponta változó képet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a brit miniszterelnök mereven elutasította, hogy besegítsen Orbánnak a 2013 végi, 2014 elejei választási kampányába. Nem volt hajlandó „barátságát és elkötelezettségét” demonstrálandó Magyarországra látogatni; igaz, némi huzavona után beleegyezett, hogy magyar kollégájával egy rövid, lényegi kérdéseket nem érintő tárgyalást folytasson Londonban.

Az unióval szemben vitt politika egészen mást jelent Londonból nézve, mint Budapestről. Cameron a szerinte – és nagyon sok brit szerint is – túlzott uniós hozzájárulást tartja elviselhetetlennek, sőt felesleges luxusnak, s szeretné meggátolni, hogy Európa pénzügyi központja lassan átkerüljön a Cityből Frankfurtba. A befizetések kurtítása persze érthető, ki ne törekednék arra, hogy olcsóbban megússza uniós kötelezettségeit; ám az a számítás, hogy London az amerikai gazdasági háttérrel megőrizheti vezető pénzügyi szerepét a vele szemben egységben maradó unióval, már most illúziónak tekinthető.

Orbánnak esze ágában sincs otthagyni egy olyan uniót, amely fejős tehénként finanszírozza politikai kalandjait. Európához illetlen politikáját, mint kisebbik rosszat, Brüsszel egyelőre tudomásul veszi. Orbánnak a pénz kell – az a pénz, ami részben épp Londonból folyik be a közös büdzsébe –, és persze olyan teljhatalom, ami Cameron számára sem elfogadható.

Cameron szemében az Orbán által olykor belengetett lehetőségek nem túl szimpatikusak: a kelet-ukrajnai háború miatt éppen a brit miniszterelnök volt az egyik leghangosabb támogatója a Moszkva elleni szankcióknak, sőt a szankciók bővítésének, amelyeket viszont Orbán „saját lábon lövésként” aposztrofált.

Igaz, e téren mintha változás lenne érzékelhető. A nemrég lezajlott brit választásokon Cameron jelentős sikerült ért el, Vlagyimir Putyin pedig azonnal telefont ragadott, hogy gratuláljon neki az elért „fényes eredményhez”. A gesztusban nem lenne semmi különös, elvégre két konzervatív politikusról van szó, a mögöttük lévő párt is gyakorlatilag egyazon politikai család tagja. Ráadásul ezek az udvariassági gesztusok korábban igencsak megszokottak voltak, ideológiai táboroktól függetlenül. Ám egy ideje már nem azok. Putyin szereti a Nyugattal való szembenállásának személyesen is tanúbizonyságát adni, s ezt leggyakrabban úgy juttatja kifejezésre, hogy mellőz minden udvariassági gesztust, sőt keresi a lehetőségét, hogy „udvariatlan” legyen.

Hogy mostani közeledését mi motiválja, az könnyen átlátható. Nemrég az Állani Duma (az orosz parlament) elnöke, Szergej Nariskin keresetlen szavakkal adta a világ tudtára, hogy mi is az aktuális orosz érdek: az Európai Unió gyöngítése, az európai és amerikai kapcsolatok aláásása. Ebben „baráti szövetségesként tekintenek mindenkire, aki ezt az orosz célt szolgálja”. Magyarországot külön kiemelte, mint olyan fő szövetségest, amelynek kormánya mindent megtesz, hogy „az európai unió belülről fellazuljon” – így Nariskin. Ha az egyébként pitiáner, az unió szempontjából nem sok relevanciával bíró orbáni pávatánc ily fontos Moszkvának, akkor mennyire fontos lehet a londoni uniós vonakodás – hiszen a britek esetleges kiválása nemcsak jelentékeny összegektől foszthatja meg a közös büdzsét, de akár politikailag is megrengetheti, finanszírozhatatlanná teheti az egész szerkezetet.

Mi a realitása ennek? Ha – bár ez nem valószínű – Nagy Britannia tényleg kiválnék, az egyelőre modellezhetetlen új helyzetet – legyünk konkrétabbak: válsághelyzetet – idézne elő. Ha a népszavazásnak az uniós tagság fenntartásáról vagy felmondásáról csak annyi következménye lesz, hogy London a saját akaratának Brüsszellel szemben érvényt szerezzen, az meghosszabbítja a kohéziót tompító belső vitákat. A jelek szerint Moszkvának mindkét lehetőség sokat érhet.

De megéri ez Orbánnak is? Illetve azoknak, akik ilyen-olyan okból szemben állnak az unióval, mint például a frissen megválasztott, és nemcsak az uniót, de Moszkvát sem szívelő Andrzej Duda lengyel elnök? Vagy Dél-Európa radikális, Moszkvával gátlástalanul kokettáló baloldali pártjainak? Ez már korántsem biztos. A brit kiválás a közös büdzsé kurtításával járna együtt, s ez sem e pártok válságkezelő kényszeréhez nem illeszkedik, sem pedig Orbán oligarcháinak nem lenne ínyére, akiket egyelőre egyedül az unió hizlal.

2015. június 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább

Útban a banánköztársaság felé (trumpizmusok)

Az Egyesült Államok veszélyesen csúszik lefelé a demokratikus jogállamiság lejtőjén. A leváltási tárgyaláson felmentett Trump valóban >

Tovább

Teheránt és az Iszlám Államot is kisegítette Trump a Szulejmáni-merénylettel

Annyi bizton állítható, hogy Szulejmáni likvidálása nem egy átgondolt, a tanácsadókkal alaposan megtárgyalt döntés eredménye volt, >

Tovább

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább