Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Válasz írástudóknak és farizeusoknak
Csorba Béla
Meglepett Bódls Gábor kommentárjának példátlanul hamis attitűdje a Napló legutóbbi számában (Öljétek meg Hódit!), annak ellenére, hogy tudom 1990 óta Bódis nem barátja a VMDK-nak: torzításai miatt már kénytelen voltam az első többpárti választások előtt szót emelni. Akkor figyelmeztettem, hogy nem szerencsés, ha valaki összekeveri a szabadelvűséget az elvtelenséggel.
Sajnos Bódis Gábor most is ezt teszi. Írása azon a gondolaton alapszik, hogy a VMDK tisztújító közgyűlésén Hódi Sándort ellenfelei lopással gyanúsították meg. A helyzet azonban korántsem Ilyen egyszerű. Dr. Hódit a VMDK elnöksége nem lopással gyanúsította, hanem azzal, hogy a VMDK-nak nem volt hajlandó a támogatási összegekkel elszámolni. Az elszámolás nem történt meg Zentán sem, csupán egy újabb ígéretet hallottunk. Hogy miért, azon persze eltöprenghetünk!
Bódis Gábor kommentárjában becses személyemmel is foglalkozik, mondván: „Én személy szerint csak azon csodálkozom, hogy aki például a Symposion akkori szerkesztőségének tagjaként megkóstolhatta a meghurcoltatást, mégis a dübörgő nyájhoz csatlakozott és részt vett egy ember megaláztatásában. Lopni szégyen, de megaláztatásban részt venni egyértelmű bűn.”
Nos, kedves Bódls Gábor, én még úgy tanultam egykoron, hogy lopni is bűn, sőt, még hazudni is. (Ez az újságírókra és a lapalapítókra is vonatkozik, vagy nem?) Ami pedig azt a képtelen vádat illeti, miszerint én Hódi Sándort megaláztam volna, álljon itt a vele, illetve az általa kiváltott problémával foglalkozó felszólalásom, melyet – számítva az írástudók és farizeusok későbbi torzító és hamisító ügyködésére – már a közgyűlés előtt papírra vetettem, s amelytől a szószéken csak lényegtelen mozzanatokban tértem el. Mindez, remélem, a közgyűlésen készült hangfelvétel alapján is megállapítható lesz. A szöveg alapján döntse el a nyájas olvasó, vajon megaláztam-e bárkit is. (Ha a tények Ismertetése a Napló szótárában megaláztatásnak számít, akkor a vádat nyugodt lelkiismerettel vállalni fogom a jövőben is.) Érdekes ugyanakkor, hogy Bódls Gábor „nyáj”-nak nevezi a hatalmas szavazattöbbséggel győztesen kikerülő centrumot, az órákon át obstruáló, a döntést halogató, az időt húzó, ügyrendi ravaszkodásokkal patthelyzetet teremteni igyekvő, és ezáltal a VMDK egybenmaradását veszélyeztető szervezett ellentáborról viszont nincs egy szava sem: ők nem nyáj. Ők a demokraták. Bezzeg, milyen elégedett lenne Bódis Gábor és a Magyar Szó kommentátora, Valihora István, ha bejönnek a VMDK ellendrukkereinek elvárásai: ha széthullik a szervezet, vagy ha a Hódival kialakult konfliktust a maga javára tudja fordítani a reformos szárny. Most, hogy nem így történt, zokogástól hangos a vajdasági magyar sajtó. Micsoda durvaság, micsoda bolsevizmus, micsoda embertelenség: Ágoston és társai nem hagyták szétverni a szervezetet. Hát szabad ilyet csinálni!?
De álljon itt zentai felszólalásom, s döntsön az olvasó, hogy ki a megalázó és kik a megalázottak:
„Önök megkérdezhetnék, rniért nem sikerült elkerülnünk a botrányt, miért nem az elnökségi és a tanácsüléseken rendeztük ezt a kérdést, kellő diszkrécióval. Nos, erre kísérlet történt, ezért tartott az elnökség zárt üléseket. Aki leginkább hivatkozott a diszkrécióra és az adatok bizalmas voltára (vagyis Hódi Sándor), éppen az intézett később támadást a zárt ülések gyakorlata ellen. (Igaza volt, a zárt ülések valóban ellentétesek a szabályzattal.) Ezt követően – mindannyian tudtuk – nem volt visszaút: a lavina megindult, és a botrány elkerülhetetlenné vált.
Érdemes elgondolkodni azon is, hogy Hódi Sándor milyen újabbnál újabb ötletekkel halasztgatta az elszámolást.
Az első ülésen még a lehallgató készülékekre hivatkozott. Meg arra, hogy az elnökség tagjai majd a kapott Információkkal elrohannak valamelyik magyarországi párthoz, és feljelentik az adományozót (!). Majd a pénzek egy részének eredetét Hódi felfedte, de mikor azt kértük, arról is számoljon el, mennyit költött el, ettől mereven elzárkózott. Ekkor vette kezdetét Hódi Sándor új taktikája: az elszámoláshoz ragaszkodók lebolsevistázása, és a többi mocskolódás, amit én akkor is, most is visszautasítok: Hódi Sándor azzal vádolta meg az elnökség több tagját, hogy a kémelhárítás embere, udbás, és csak azért akarja őt elszámoltatni, hogy ennek segítségéve! szétverjék a VMDK-t. Az üggyel kapcsolatos első tanácsülésen ezzel kapcsolatban én azt mondtam, hogy Hódi Sándornak a vádakat bizonyítani kell, ugyanis ehhez fogható súlyos állítások a vezetőségen belül egymásról még nem hangzottak el: ha van tudomása Hódi Sándornak arról, hogy valaki ügynök, akkor azt köteles leleplezni. Ha nem ezt teszi, ő maga is felelőssé válik erkölcsi és politikai értelemben egyaránt. Nos, Hódi Sándor semmit sem bizonyított, és semmit sem vont vissza. Viszont a Zalatnai-levél intencióját elfogadva, kínkeserves vita után hajlandó volt a VMDK működési költségeire vonatkozó tétellel úgy-ahogy elszámolni. Ez azonban a pénzeknek csupán egy kis töredékei. Hódi a többivel azért nem volt hajlandó elszámolni, mert úgymond azt nem a VMDK, hanem ő, személyesen, mint Hódi Sándor kapta. A tételek alapján (VMDK-program, Évkönyv stb.) mindenki előtt világos volt, hogy ezek – még ha formálisan Hódi nevére vannak is írva – valójában VMDK-s támogatások.
De mit ad Isten, itt van a kezemben az Illyés Alapítvány irodavezetőjének, dr. Bátal Tibornak a VMDK alelnökéhez február 28-án írt levele, amely nem hagy egy szemernyi kétséget sem afelől, hogy a támogatást nem Hódi Sándor, hanem a VMDK kapta:
»Tisztelt Alelnök Úr!
1993. június 2-i ülésén Kuratóriumunk 1993. április 30-án kelt, újabb komplex pályázata alapján összesen 19,5 M Ft-ot – ebből 17 M Ft-ot valutában, 2,5 M Ft-ot pedig forintban – ítélt meg a VMDK-nak az alábbi célokra...«
(Ezt követően ismertettem á közgyűléssel néhány tételt – Cs. B.)
Mindezek után örömmel hallom és olvasom az Illyés Alapítvány közleményét, amely szerint Hódi Sándor nekik elszámolt, azt, hogy a támogatásokat nem szervezeteknek, hanem tevékenységekre ítélték meg. Igen, a kutyaszorítóba került alelnöknek kell még egy utolsó egérutat biztosítani, pedig nem volt rászorulva, hogy egérutakon közlekedjen, közlekedhetett volna nyitott kapukon keresztül is. Az én kérdésem azonban az, miért nem fogalmazták meg a tevékenységek alanyát is? Magyarán: kinek a tevékenységét támogatta eddig az alapítvány? Számomra ez nem vitás. Ezért követelem Hódi Sándor elszámoltatását a VMDK felé is.
Természetesen tehetünk úgy is, hogy elfogadjuk az elszámolás tényét úgy, ahogy van, s az ügyet lezárjuk. De nem konzekvenciák nélkül. Melyek lennének ezek? Először is Hódi Sándor többé nem kerülhet be a vezetőségbe akkor sem, ha az utolsó garasig elszámol, hiszen az általa okozott politikai kár még az esetleges anyaginál is jóval nagyobb. Másodszor: pénzügyi közvetítő szerepet csak az vállalhat, aki tevékenységét a VMDK Ellenőrzőbizottságának, Elnökségének és Tanácsának a felügyelete alatt végzi.”
Hát így aláztam meg én Hódi Sándort...
Végezetül egy apró észrevétel Kókai Péter írásáról is: nyílván két újságoldalon nehéz összefoglalni a húszórás vitát, ezért nem rovom fel neki, csupán jelzem, hogy pontatlanul mutatta be a Kasza József és közöttem kialakult jelentéktelen – noha szikrázó – szóváltást. Jóska „becses orra elől” – mint a közgyűlésen elmondtam – a mikrofont azért voltam kénytelen elragadni, mert két vagy három kérésem ellenére sem figyelmeztette a felszólalókat, hogy ne húzzák az időt, ne ismételgessék fölöslegesen azt, amit mások már elmondtak. Vagyoni nyilatkozatot pedig azután tettem, miután Forgó József, „az ismert szegedi üzletember” nevemet is megemlítve elszámoltatásomat követelte. Én ennek örömmel tettem eleget, mert nincs takargatnivalóm. Egyébként Kókai Péter rosszul emlékszik: két kutyám és csupán egy nyulam van...
Maradok tisztelettel.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >