Ma István névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Megalapozatlan remények
Az amerikai védelmi miniszter távozása
„Az Obama-adminisztráció aligha lesz alkalmas rá, hogy a szükséges irányváltást megtegye.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Az, hogy a visszalépő amerikai védelmi miniszter, Chuck Hagel helyére Barack Obama nem nevezett ki azonnal mást, arra utal, valószínűleg nem az elnök kezdeményezte a távozást. Feltehetően Hagel fölmérte, ma már nem azt várják tőle, mint amiért 2013 februárjában a Pentagonba szerződtették. Sőt komolyan kritizálták azért, hogy nem tudta kezelni az Iszlám Állam (IS) jelentette újfajta közel-keleti kockázatot.
Kérdés, másfél évvel ezelőtt vajon egyértelmű volt-e a miniszter megbízásába belefoglalt számos elvárás? Hagel kinevezését eleve számos kétely övezte, s ezekre a Fehér Háznak már akkor sem voltak teljesen kielégítő válaszai.
Melyek voltak Obama elnök elvárásai a második elnöki ciklusa legelején kiválasztott Hagellel szemben? Hagelnek meg kellett volna alkotni egy teljesen újrapozicionált Közel-Kelet-politikát. A politikus korábban, tizenkét éven keresztül a republikánusok Nebraskában megválasztott szenátoraként kritizálta George W. Bush újrarendezési elképzeléseit, s az ezekkel szorosan összefüggő offenzív magatartást. Obama joggal várhatta tőle, hogy a dolgok nem ott folytatódnak, ahol Bush távozásával abbamaradtak. Hagel ezt bizonyos értelemben „teljesítette” is, ám már közben látszott, számításai nem fognak beválni. Egyrészt az általa megfogalmazott Közel-Kelet-politika magára hagyta Izraelt, s az addig követett prioritás helyett, amely Washington és Jeruzsálem kapcsolataiban mindent meghatározott, az „arab világgal” keresett ugyancsak egyenlő felekben gondolkodó bizalmi és stratégiai megállapodást. Ez azért is illúziónak bizonyult, mert egységes arab világról, így egységes arab álláspontról beszélni már akkor sem lehetett. Ráadásul az „arab tavasz” nem hogy megváltoztatott volna mindent, de még inkább bebetonozta a térség muszlim közösségeinek problémáit azáltal, hogy alaptalan reményeket, megvalósíthatatlan illúziókat keltett. Az Obama első ciklusában Kairóban meghirdetett új Közel-Kelet-politikához az Egyesült Államoknak nem volt arab partnere, s közben – például Kairó vagy Jordánia biztonsági stratégiája – jobban kötődött az Izraellel háttérben tető alá hozott külön alkukhoz, mint azokhoz az ajánlásokhoz, melyeket Hagel katonailag, John Kerry pedig politikailag szeretett volna arab partnereivel elfogadtatni. Ezredszerre vált ismét nyilvánvalóvá: a Közel-Kelet törékeny egyensúlya inkább múlik a zsidó állam és a térség befolyásos középhatalmain, így elsősorban Egyiptomon, mint azon, hogy Washington megtalálja-e a közös hangot a többi arab kormányzattal.
A Hagel vizionálta stratégiai perspektívákon gyorsan túllépett a formálódó iráni–amerikai viszony is; bár Hagel elképzelései között is szerepelt a kiegyezés Teheránnal, de a jelek szerint a politikus ezért cserében legfeljebb az amerikai–izraeli kapcsolatokat áldozta volna fel, amire Obama nem vállalkozhatott. A Teheránnal folyó tárgyalásokat azóta új irányba vitte, hogy a közel-keleti helyzet 2013 óta megváltozott – például az Iszlám Állam nevű új, terrorista alakulat feltűnésével.
Hagel kinevezéséhez Obama nagy reményeket fűzött a geopolitikai kapcsolatok újrahangolásában is, elvégre Washington már egy évtizede azzal szembesül, hogy alapvetően módosítania kell délkelet-ázsiai biztonsági doktrínáját, elvégre Kína katonai befolyásának növekedése a térségben új helyzetet teremtett. Új szövetségesi rendszer formálódik, ha egyelőre még csak az igények szintjén is, amely Délkelet-Ázsia népeinek fokozódó aggodalmát türközi Kínával szemben. Washington nyilvánvalóan szeretné elkerülni, hogy a térségben olyan ellenséges viszony alakuljon ki Pekinggel szemben, amilyen a második világháború előtt a nyersanyagforrásokban szűkölködő Japán és Kína, illetve a világháború után a nyugati imperializmus kiürült tereit elfoglalni akaró akkori Szovjetunió és Kína között. Ám ez nemcsak rajta múlik, hanem a térség kisebb államainak – közöttük számos ázsiai kistigrisnek – gyakran indokolt félelmein is. Hagel képességei nem voltak elégségesek ahhoz, hogy új szellemet és kreatív akaratot vigyenek az új stratégiákba.
Ám ha tényleg igaz az a feltételezés, hogy nem az elnök elégelte meg az oly látványossá váló tehetetlenséget, hanem maga Hagel, akkor jelentékenyebb a baj, mint hinnénk. Ez esetben nagyobb átalakításra lesz szükség, mint csak a Pentagon csúcsán történő személycserére, s a jelek szerint ez meghaladja a jelenlegi amerikai stratégiai tervezés kapacitásait. Teljes irányváltásra van ez esetben szükség nem csak a hadügyekben, de a külügyekben is. (…)
A legtöbb elemző egyetért abban: eddigi teljesítményéből ítélve az Obama-adminisztráció aligha lesz alkalmas rá, hogy a szükséges irányváltást e komplex problémarendszerben megtegye. Optimális az lenne, ha legalább az amerikai–izraeli viszony normalizálódna, s a legveszélyesebb iszlamista kihívásokra megszületne a határozott, gyors katonai válasz. Ám ehhez elengedhetetlen lenne a védelmi miniszteri poszton egy olyan utód, aki nem a múltban él, s nem olyan jövőt vizionál, mint Chack Hagel. Talál-e Obama ilyen embert?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >