2021. március 3. Szerda
Ma Kornélia, Kunigunda, Frigyes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Dübörög a propaganda

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Dübörög a propaganda
Propaganda (tephensheehan illusztrációja)

„Közben Horvátországban is vérszemet kaptak a megbékélés ellenségei.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Mi tagadás, bejött Vojislav Šešelj ármánykodása: sikerült neki alaposan megakasztania a szerb-horvát normalizálódási folyamatot. Belgrád és Zágráb mérges nyilakat küldözget egymásnak, kiújultak a vádaskodások, ismét jeges a légkör a két nemzet viszonyában - és mindez a vajda miatt. Az a néhány hét is elég volt neki arra, hogy összeugrassza a két ország politikusait, amit Hágából hazatérve itthon töltött. (…)

Valóban, miért is nem határolódtak el (Vučić és Nikolić – a naplo.org megjegyz.) volt eszmetársuk soviniszta és kardcsörtető megnyilvánulásaitól? Akár egyetlen szűkszavú nyilatkozattal, vagy akárcsak egyetlen elítélő mondattal is. Annál is inkább illett volna megtenniük ezt, mert tudhatták, hogy Šešelj handabandázása milyen reakciókat vált ki a szomszédoknál. Egy kurta nyilatkozattal elejét vehették volna Zágráb diplomáciai offenzívájának. Ehelyett Vučić a nemzet érdekében fáradozó államférfi szerepében tetszelegve úgy nyilatkozott, hogy fontosabb dolga is van, mint a vajda kijelentéseivel foglalkozni. Hallgatásukat pedig a szomszédok úgy értelmezték, hogy titokban összekacsintanak volt mentorukkal.

Kétségtelen, hogy éppen a közös múlt az, ami miatt nem történt reagálás. Šešelj visszatérése megmutatta, hogy a kilencvenes évek háborús eseményei, az azokban játszott szerepük mennyire kényes téma a két vezető szerb politikus számára, mennyire kínos számukra a vajda által felidézett múltbeli együttműködés, a „tettestársakként” való emlegetésük. Még akkor is, ha abban az illúzióban ringatják magukat, hogy a közvéleménnyel sikerült elhitetni, hogy ők már nem ugyanazok, akik húsz évvel ezelőtt voltak... Hogy okultak tévedéseikből, és szakítottak a vajda szélsőséges politikájával. Most már az európai felzárkózás meggyőződéses hívei, és elvárják a szomszédoktól, hogy azok is bizalommal legyenek irántuk.

A háborús sérelmeket elszenvedett szomszédoknál azonban ezt már nehezebb elérni. Különösen akkor, ha a csetnikvajda fenyegetőzéseire nincs válasz Belgrádban. Így most ott tartunk, hogy újra fagyos a hangulat, Zoran Milanović horvát miniszterelnök pedig lemondta részvételét Közép- és Kelet-Európa kormányfőinek Kínával való találkozóján, amelyet a december közepére terveznek Belgrádban. Tehát elmarad találkozója szerb kollegájával, Aleksandar Vučićtyal is, amelyen tisztázhatták volna a félreértéseket. „Ilyen körülmények között nevetséges lenne odamennem. Nekik megvannak a problémáik, de azokkal maguknak kell megbirkózniuk”, vélekedik a zágrábi vezető.

Közben Horvátországban is vérszemet kaptak a megbékélés ellenségei, az ellenzéki Horvát Jogpárt (HSP) egyenesen azt követeli, hogy sürgősen küldjenek csapatokat a Szerbia felé eső határra, úgy ítélve meg, hogy Šešelj hazatérése veszélyt jelent Horvátország számára. Ha ezt a horvát kormány nem teszi meg, a párt önkénteseket fog toborozni a haza védelmére...

Belgrádban is dübörögnek a propaganda ágyúk: Vučić szerint azok leckéztetik Szerbiát, akik Vukováron nem képesek megvédeni a cirill betűs táblákat a soviniszta huligánoktól, miközben Szerbiában egyetlen latin betűs feliratot sem vertek szét... A minden lében kanál Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter pedig azt vetette Milanović szemére, hogy nem tanúsít megértést szerb kollegája gondjai iránt, „akinek szintén el kell viselnie Šešelj kritikáit”. „Mi nem bélyegezzük usztasának a horvát kormányt csak azért, mert Horvátországban sokan usztasa jelvényt viselnek, és az állam nem határolódik el tőlük”, érvel a volt JUL-os tisztségviselő, így próbálva párhuzamot vonni a két ország között. Csak éppen arról feledkezve meg, hogy a kilencvenes években nem a horvátok akarták felszabadítani Újvidéket, hanem a csetnikek Vukovárt...

Az egész propaganda haddelhaddnak, a felkavart indulatoknak egyedül Šešelj vajda örül: nyilatkozata szerint kimondottan büszke az ellene hozott EP-határozatra, mert ezzel sikerült áttörnie az itthoni médiablokádot. S ebben igaza is van: soha több szót méltatlanabb politikusra nem vesztegetett a média, mint őrá.

2014. december 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa árvái

Jól esett, hogy újra láthattam a régi ismerős arcokat. Kiderült, hogy Horvátországban és Szlovéniában mégis valamelyest >

Tovább

Az énekes halálát gyászolja a hatalom és az ellenzék

A mérvadó újságok megemlékeznek a 100 évvel ezelőtt 1921-ben született (2002-ben elhunyt) amerikai liberális filozófusról, John >

Tovább

Sok pénz, semmi eredmény

A jelenlegi vezetőknek halvány elképzelésük se nincsen, hogyan lehetne fejleszteni, a saját lábára állítani a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább