2021. október 26. kedd
Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Dübörög a propaganda

J. Garai Béla
J. Garai Béla
Dübörög a propaganda
Propaganda (tephensheehan illusztrációja)

„Közben Horvátországban is vérszemet kaptak a megbékélés ellenségei.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Mi tagadás, bejött Vojislav Šešelj ármánykodása: sikerült neki alaposan megakasztania a szerb-horvát normalizálódási folyamatot. Belgrád és Zágráb mérges nyilakat küldözget egymásnak, kiújultak a vádaskodások, ismét jeges a légkör a két nemzet viszonyában - és mindez a vajda miatt. Az a néhány hét is elég volt neki arra, hogy összeugrassza a két ország politikusait, amit Hágából hazatérve itthon töltött. (…)

Valóban, miért is nem határolódtak el (Vučić és Nikolić – a naplo.org megjegyz.) volt eszmetársuk soviniszta és kardcsörtető megnyilvánulásaitól? Akár egyetlen szűkszavú nyilatkozattal, vagy akárcsak egyetlen elítélő mondattal is. Annál is inkább illett volna megtenniük ezt, mert tudhatták, hogy Šešelj handabandázása milyen reakciókat vált ki a szomszédoknál. Egy kurta nyilatkozattal elejét vehették volna Zágráb diplomáciai offenzívájának. Ehelyett Vučić a nemzet érdekében fáradozó államférfi szerepében tetszelegve úgy nyilatkozott, hogy fontosabb dolga is van, mint a vajda kijelentéseivel foglalkozni. Hallgatásukat pedig a szomszédok úgy értelmezték, hogy titokban összekacsintanak volt mentorukkal.

Kétségtelen, hogy éppen a közös múlt az, ami miatt nem történt reagálás. Šešelj visszatérése megmutatta, hogy a kilencvenes évek háborús eseményei, az azokban játszott szerepük mennyire kényes téma a két vezető szerb politikus számára, mennyire kínos számukra a vajda által felidézett múltbeli együttműködés, a „tettestársakként” való emlegetésük. Még akkor is, ha abban az illúzióban ringatják magukat, hogy a közvéleménnyel sikerült elhitetni, hogy ők már nem ugyanazok, akik húsz évvel ezelőtt voltak... Hogy okultak tévedéseikből, és szakítottak a vajda szélsőséges politikájával. Most már az európai felzárkózás meggyőződéses hívei, és elvárják a szomszédoktól, hogy azok is bizalommal legyenek irántuk.

A háborús sérelmeket elszenvedett szomszédoknál azonban ezt már nehezebb elérni. Különösen akkor, ha a csetnikvajda fenyegetőzéseire nincs válasz Belgrádban. Így most ott tartunk, hogy újra fagyos a hangulat, Zoran Milanović horvát miniszterelnök pedig lemondta részvételét Közép- és Kelet-Európa kormányfőinek Kínával való találkozóján, amelyet a december közepére terveznek Belgrádban. Tehát elmarad találkozója szerb kollegájával, Aleksandar Vučićtyal is, amelyen tisztázhatták volna a félreértéseket. „Ilyen körülmények között nevetséges lenne odamennem. Nekik megvannak a problémáik, de azokkal maguknak kell megbirkózniuk”, vélekedik a zágrábi vezető.

Közben Horvátországban is vérszemet kaptak a megbékélés ellenségei, az ellenzéki Horvát Jogpárt (HSP) egyenesen azt követeli, hogy sürgősen küldjenek csapatokat a Szerbia felé eső határra, úgy ítélve meg, hogy Šešelj hazatérése veszélyt jelent Horvátország számára. Ha ezt a horvát kormány nem teszi meg, a párt önkénteseket fog toborozni a haza védelmére...

Belgrádban is dübörögnek a propaganda ágyúk: Vučić szerint azok leckéztetik Szerbiát, akik Vukováron nem képesek megvédeni a cirill betűs táblákat a soviniszta huligánoktól, miközben Szerbiában egyetlen latin betűs feliratot sem vertek szét... A minden lében kanál Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter pedig azt vetette Milanović szemére, hogy nem tanúsít megértést szerb kollegája gondjai iránt, „akinek szintén el kell viselnie Šešelj kritikáit”. „Mi nem bélyegezzük usztasának a horvát kormányt csak azért, mert Horvátországban sokan usztasa jelvényt viselnek, és az állam nem határolódik el tőlük”, érvel a volt JUL-os tisztségviselő, így próbálva párhuzamot vonni a két ország között. Csak éppen arról feledkezve meg, hogy a kilencvenes években nem a horvátok akarták felszabadítani Újvidéket, hanem a csetnikek Vukovárt...

Az egész propaganda haddelhaddnak, a felkavart indulatoknak egyedül Šešelj vajda örül: nyilatkozata szerint kimondottan büszke az ellene hozott EP-határozatra, mert ezzel sikerült áttörnie az itthoni médiablokádot. S ebben igaza is van: soha több szót méltatlanabb politikusra nem vesztegetett a média, mint őrá.

2014. december 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bársonyos diktaturák

A posztszocialista régióban a jelenleg uralkodó pártok nagy többsége a beteljesületlen ígéretek cinikus haszonélvezője. Vagy pedig >

Tovább

Az értelmiségi hivatásról

A szerbiai európai irányultságú értelmiségiek sziszüphoszi feladatot vállalnak, ám a helyzetük súlyosabb, mint Sziszüphoszé. Camus Sziszüphosza >

Tovább

Pártszínház

Az MNT legutóbbi ülése is a már előre megjósoltak szerint zajlott. Pártszínházi előadáshoz hasonlított. Hajnal Jenő >

Tovább

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább