2024. március 29. péntek
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Megalapozatlan remények

Az amerikai védelmi miniszter távozása

„Az Obama-adminisztráció aligha lesz alkalmas rá, hogy a szükséges irányváltást megtegye.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Az, hogy a visszalépő amerikai védelmi miniszter, Chuck Hagel helyére Barack Obama nem nevezett ki azonnal mást, arra utal, valószínűleg nem az elnök kezdeményezte a távozást. Feltehetően Hagel fölmérte, ma már nem azt várják tőle, mint amiért 2013 februárjában a Pentagonba szerződtették. Sőt komolyan kritizálták azért, hogy nem tudta kezelni az Iszlám Állam (IS) jelentette újfajta közel-keleti kockázatot.

Kérdés, másfél évvel ezelőtt vajon egyértelmű volt-e a miniszter megbízásába belefoglalt számos elvárás? Hagel kinevezését eleve számos kétely övezte, s ezekre a Fehér Háznak már akkor sem voltak teljesen kielégítő válaszai.

Melyek voltak Obama elnök elvárásai a második elnöki ciklusa legelején kiválasztott Hagellel szemben? Hagelnek meg kellett volna alkotni egy teljesen újrapozicionált Közel-Kelet-politikát. A politikus korábban, tizenkét éven keresztül a republikánusok Nebraskában megválasztott szenátoraként kritizálta George W. Bush újrarendezési elképzeléseit, s az ezekkel szorosan összefüggő offenzív magatartást. Obama joggal várhatta tőle, hogy a dolgok nem ott folytatódnak, ahol Bush távozásával abbamaradtak. Hagel ezt bizonyos értelemben „teljesítette” is, ám már közben látszott, számításai nem fognak beválni. Egyrészt az általa megfogalmazott Közel-Kelet-politika magára hagyta Izraelt, s az addig követett prioritás helyett, amely Washington és Jeruzsálem kapcsolataiban mindent meghatározott, az „arab világgal” keresett ugyancsak egyenlő felekben gondolkodó bizalmi és stratégiai megállapodást. Ez azért is illúziónak bizonyult, mert egységes arab világról, így egységes arab álláspontról beszélni már akkor sem lehetett. Ráadásul az „arab tavasz” nem hogy megváltoztatott volna mindent, de még inkább bebetonozta a térség muszlim közösségeinek problémáit azáltal, hogy alaptalan reményeket, megvalósíthatatlan illúziókat keltett. Az Obama első ciklusában Kairóban meghirdetett új Közel-Kelet-politikához az Egyesült Államoknak nem volt arab partnere, s közben – például Kairó vagy Jordánia biztonsági stratégiája – jobban kötődött az Izraellel háttérben tető alá hozott külön alkukhoz, mint azokhoz az ajánlásokhoz, melyeket Hagel katonailag, John Kerry pedig politikailag szeretett volna arab partnereivel elfogadtatni. Ezredszerre vált ismét nyilvánvalóvá: a Közel-Kelet törékeny egyensúlya inkább múlik a zsidó állam és a térség befolyásos középhatalmain, így elsősorban Egyiptomon, mint azon, hogy Washington megtalálja-e a közös hangot a többi arab kormányzattal.

A Hagel vizionálta stratégiai perspektívákon gyorsan túllépett a formálódó iráni–amerikai viszony is; bár Hagel elképzelései között is szerepelt a kiegyezés Teheránnal, de a jelek szerint a politikus ezért cserében legfeljebb az amerikai–izraeli kapcsolatokat áldozta volna fel, amire Obama nem vállalkozhatott. A Teheránnal folyó tárgyalásokat azóta új irányba vitte, hogy a közel-keleti helyzet 2013 óta megváltozott – például az Iszlám Állam nevű új, terrorista alakulat feltűnésével.

Hagel kinevezéséhez Obama nagy reményeket fűzött a geopolitikai kapcsolatok újrahangolásában is, elvégre Washington már egy évtizede azzal szembesül, hogy alapvetően módosítania kell délkelet-ázsiai biztonsági doktrínáját, elvégre Kína katonai befolyásának növekedése a térségben új helyzetet teremtett. Új szövetségesi rendszer formálódik, ha egyelőre még csak az igények szintjén is, amely Délkelet-Ázsia népeinek fokozódó aggodalmát türközi Kínával szemben. Washington nyilvánvalóan szeretné elkerülni, hogy a térségben olyan ellenséges viszony alakuljon ki Pekinggel szemben, amilyen a második világháború előtt a nyersanyagforrásokban szűkölködő Japán és Kína, illetve a világháború után a nyugati imperializmus kiürült tereit elfoglalni akaró akkori Szovjetunió és Kína között. Ám ez nemcsak rajta múlik, hanem a térség kisebb államainak – közöttük számos ázsiai kistigrisnek – gyakran indokolt félelmein is. Hagel képességei nem voltak elégségesek ahhoz, hogy új szellemet és kreatív akaratot vigyenek az új stratégiákba.

Ám ha tényleg igaz az a feltételezés, hogy nem az elnök elégelte meg az oly látványossá váló tehetetlenséget, hanem maga Hagel, akkor jelentékenyebb a baj, mint hinnénk. Ez esetben nagyobb átalakításra lesz szükség, mint csak a Pentagon csúcsán történő személycserére, s a jelek szerint ez meghaladja a jelenlegi amerikai stratégiai tervezés kapacitásait. Teljes irányváltásra van ez esetben szükség nem csak a hadügyekben, de a külügyekben is. (…)

A legtöbb elemző egyetért abban: eddigi teljesítményéből ítélve az Obama-adminisztráció aligha lesz alkalmas rá, hogy a szükséges irányváltást e komplex problémarendszerben megtegye. Optimális az lenne, ha legalább az amerikai–izraeli viszony normalizálódna, s a legveszélyesebb iszlamista kihívásokra megszületne a határozott, gyors katonai válasz. Ám ehhez elengedhetetlen lenne a védelmi miniszteri poszton egy olyan utód, aki nem a múltban él, s nem olyan jövőt vizionál, mint Chack Hagel. Talál-e Obama ilyen embert?

2014. december 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább