2021. április 12. hétfő
Ma Gyula, Baldvin, Sába névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Megalapozatlan remények

Az amerikai védelmi miniszter távozása

„Az Obama-adminisztráció aligha lesz alkalmas rá, hogy a szükséges irányváltást megtegye.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Az, hogy a visszalépő amerikai védelmi miniszter, Chuck Hagel helyére Barack Obama nem nevezett ki azonnal mást, arra utal, valószínűleg nem az elnök kezdeményezte a távozást. Feltehetően Hagel fölmérte, ma már nem azt várják tőle, mint amiért 2013 februárjában a Pentagonba szerződtették. Sőt komolyan kritizálták azért, hogy nem tudta kezelni az Iszlám Állam (IS) jelentette újfajta közel-keleti kockázatot.

Kérdés, másfél évvel ezelőtt vajon egyértelmű volt-e a miniszter megbízásába belefoglalt számos elvárás? Hagel kinevezését eleve számos kétely övezte, s ezekre a Fehér Háznak már akkor sem voltak teljesen kielégítő válaszai.

Melyek voltak Obama elnök elvárásai a második elnöki ciklusa legelején kiválasztott Hagellel szemben? Hagelnek meg kellett volna alkotni egy teljesen újrapozicionált Közel-Kelet-politikát. A politikus korábban, tizenkét éven keresztül a republikánusok Nebraskában megválasztott szenátoraként kritizálta George W. Bush újrarendezési elképzeléseit, s az ezekkel szorosan összefüggő offenzív magatartást. Obama joggal várhatta tőle, hogy a dolgok nem ott folytatódnak, ahol Bush távozásával abbamaradtak. Hagel ezt bizonyos értelemben „teljesítette” is, ám már közben látszott, számításai nem fognak beválni. Egyrészt az általa megfogalmazott Közel-Kelet-politika magára hagyta Izraelt, s az addig követett prioritás helyett, amely Washington és Jeruzsálem kapcsolataiban mindent meghatározott, az „arab világgal” keresett ugyancsak egyenlő felekben gondolkodó bizalmi és stratégiai megállapodást. Ez azért is illúziónak bizonyult, mert egységes arab világról, így egységes arab álláspontról beszélni már akkor sem lehetett. Ráadásul az „arab tavasz” nem hogy megváltoztatott volna mindent, de még inkább bebetonozta a térség muszlim közösségeinek problémáit azáltal, hogy alaptalan reményeket, megvalósíthatatlan illúziókat keltett. Az Obama első ciklusában Kairóban meghirdetett új Közel-Kelet-politikához az Egyesült Államoknak nem volt arab partnere, s közben – például Kairó vagy Jordánia biztonsági stratégiája – jobban kötődött az Izraellel háttérben tető alá hozott külön alkukhoz, mint azokhoz az ajánlásokhoz, melyeket Hagel katonailag, John Kerry pedig politikailag szeretett volna arab partnereivel elfogadtatni. Ezredszerre vált ismét nyilvánvalóvá: a Közel-Kelet törékeny egyensúlya inkább múlik a zsidó állam és a térség befolyásos középhatalmain, így elsősorban Egyiptomon, mint azon, hogy Washington megtalálja-e a közös hangot a többi arab kormányzattal.

A Hagel vizionálta stratégiai perspektívákon gyorsan túllépett a formálódó iráni–amerikai viszony is; bár Hagel elképzelései között is szerepelt a kiegyezés Teheránnal, de a jelek szerint a politikus ezért cserében legfeljebb az amerikai–izraeli kapcsolatokat áldozta volna fel, amire Obama nem vállalkozhatott. A Teheránnal folyó tárgyalásokat azóta új irányba vitte, hogy a közel-keleti helyzet 2013 óta megváltozott – például az Iszlám Állam nevű új, terrorista alakulat feltűnésével.

Hagel kinevezéséhez Obama nagy reményeket fűzött a geopolitikai kapcsolatok újrahangolásában is, elvégre Washington már egy évtizede azzal szembesül, hogy alapvetően módosítania kell délkelet-ázsiai biztonsági doktrínáját, elvégre Kína katonai befolyásának növekedése a térségben új helyzetet teremtett. Új szövetségesi rendszer formálódik, ha egyelőre még csak az igények szintjén is, amely Délkelet-Ázsia népeinek fokozódó aggodalmát türközi Kínával szemben. Washington nyilvánvalóan szeretné elkerülni, hogy a térségben olyan ellenséges viszony alakuljon ki Pekinggel szemben, amilyen a második világháború előtt a nyersanyagforrásokban szűkölködő Japán és Kína, illetve a világháború után a nyugati imperializmus kiürült tereit elfoglalni akaró akkori Szovjetunió és Kína között. Ám ez nemcsak rajta múlik, hanem a térség kisebb államainak – közöttük számos ázsiai kistigrisnek – gyakran indokolt félelmein is. Hagel képességei nem voltak elégségesek ahhoz, hogy új szellemet és kreatív akaratot vigyenek az új stratégiákba.

Ám ha tényleg igaz az a feltételezés, hogy nem az elnök elégelte meg az oly látványossá váló tehetetlenséget, hanem maga Hagel, akkor jelentékenyebb a baj, mint hinnénk. Ez esetben nagyobb átalakításra lesz szükség, mint csak a Pentagon csúcsán történő személycserére, s a jelek szerint ez meghaladja a jelenlegi amerikai stratégiai tervezés kapacitásait. Teljes irányváltásra van ez esetben szükség nem csak a hadügyekben, de a külügyekben is. (…)

A legtöbb elemző egyetért abban: eddigi teljesítményéből ítélve az Obama-adminisztráció aligha lesz alkalmas rá, hogy a szükséges irányváltást e komplex problémarendszerben megtegye. Optimális az lenne, ha legalább az amerikai–izraeli viszony normalizálódna, s a legveszélyesebb iszlamista kihívásokra megszületne a határozott, gyors katonai válasz. Ám ehhez elengedhetetlen lenne a védelmi miniszteri poszton egy olyan utód, aki nem a múltban él, s nem olyan jövőt vizionál, mint Chack Hagel. Talál-e Obama ilyen embert?

2014. december 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ózdon az állapotok rosszabbak, mint Bergamóban tavaly tavasszal?

Egész Közép- és Kelet-Európa tovább szigorít, csak Magyarország nem, noha igen súlyosan érinti a koronaválság. A >

Tovább

Valami bűzlik Ausztriában

Már látszik, hogy nem csupán a szélsőjobbos FPÖ, hanem a nagyobbik kormánypárt is erősen hajlik a >

Tovább

Kinek kell európai diplomácia

Navalnij ügye is jól mutatta, hogy szavakban nincs hiány, az ellenzéki vezető bebörtönzését egyöntetűen elítélték a >

Tovább

„Miért veszített Donald Trump”

Ezzel a címmel közölte a CNN vezető elemzője, David Axelrod elemzését, amelyet igen sok amerikai orgánum >

Tovább

Európa jövője dőlhet el a lengyel elnökválasztáson

Ha Trzaskowski kerekedik felül, akkor ő testesítheti meg a fékek és ellensúlyok rendszerét, amelyet Kaczynski javában >

Tovább

Vučić már nem tartja fontosnak az EU-tagságot

Vučić viszonya az EU-hoz gyakran ellenmondásos, időnként teljesen ellenséges. Az unió az eltelt két évtizedben 3,6 >

Tovább

Putyin mint kockázat

A közvélemény kutatások azt igazolják, hogy fokozódik az elégedetlenség, és egyre többen készek tiltakozni. Egy elemző >

Tovább

Trump és a kisördög

A rasszista populizmus olyan ősi, mint maga az emberi civilizáció. Evolúciós kihívást jelent, hogy túl tudjuk-e >

Tovább

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább