2024. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Ferdinánd, Ferdinánd, miért vagy te Jóska?

Bölcselkedő levél nehéztüzéreknek

Keszég Károly
Keszég Károly
Ferdinánd, Ferdinánd, miért vagy te Jóska?
Ferenc József (nem Ferenc Ferdinánd)

A belgrádi Politika c. napilap nyil­ván hosszú sorozatra készül A balká­ni válság és a szerb, kérdés című tárcájának beindításával. Második (hétfői) írásának képmelléklete is van; ismerős figura: öreg és pofaszakállas. Mindenki fölismeri, aki egy kicsit is konyít a történelemhez.

A gyengébbek kedvé­ért a szerkesztő odaírta Ferenc Fer­dinánd osztrák császár. No, már­most az itt a kérdés, hogy Gavrilo szerb demokrata kit is lőtt le? Ferdinándot-e vajh, mint egy hajdani világ­birodalom akkori trónörökösét, avagy magát az Osztrák-Magyar Monarchia császárát? Ha ez utóbbi feltételezés igazolódik be, akkor szegény Ferenc Jóska (Ferenc József) nemcsak hogy elveszítette trónját, hanem még azt is megérte, hogy saját halálát végignézhette. Szép lehetett a látvány 1914-ben a Miljacka partján, amikor még sem elnöki palota, sem Unis-felhőkarcoló nem volt, amit szét lehe­tett lőni. Csak egy pisztolylövés dör­rent, és megváltozott a történelem.

Az említett tárca mellékleteként egy térképet is láthatunk, amelyen jól ki­vehető, hogy a különböző nemzetközi békeegyezmények után hogyan növekedett Szerbia területe, s nyilván ezzel egyenes arányban étvágya is. Mit mondjak, ez is egy látvány, de tekint­sünk el ennek részletes ismerteté­sétől, mert még idegesek leszünk. Elégedjünk meg azzal, hogy Ferenc Ferdinándot nem véletlenül gyilkolták meg, s hogy a Balkán legnagyobb terroristája még mindig szabadlábon van. És nem Gavrilónak hívják.

De hagyjuk a történelmet, mert elveszünk benne. Jómagam az utóbbi időben arra ébredek, hogy Fischer már megint megmentett bennünket: legyőzte a szankciókat. Igaz, hogy a sakk koronázott – majd koronázatlan – császára valóban jó szolgálatot tett a civilizált világból való kiűzettetés kardcsapásait elviselni kénytelen Szer­biának már azzal is, hogy jugoszláv földön megjelent, és még mindig le­het annyira erős, hogy a blokád hatá­sát feloldja. Majd ha parasztjai lassan elhullanak a harcmezőn, lovai kilehe­lik párájukat, futóit lelövik, bástyái leomolnak, vezére pedig elveszik egy vérgőzös csatatéren, akkor mondhat­ja, hogy kár volt az áldozatokért Azért is, hogy császárként a politika játék­szerévé vált, mert hiszen hivatkozási alapul szolgált lám, lám, nem va­gyunk mi emberevők! Azok ugyan nem, de mikor szólt ki a fortyogó fazékból az áldozat, hogy a kanniba­lizmus korszakának vége? Nemigen szólhatott, mert elfogyasztották ebéd­re. Ennyit Miloševićről, Karadžićról és a szerb vitézségről. Fischer tragédiája abban van, hogy elhitte: ő játszik, s nem vele játszanak. Egyébiránt lehet, hogy azokról a hírekről sem tud, hogy a Szpasszkijjal folytatott párosmérkő­zés díjalapjának a felét a szerb kor­mány, nem pedig Jezdo gazda adja. Fő a részvétel! Meg az, hogy pénz beszél, kutya ugat (A kutyát sem Gavrilónak hívják.)

Az ENSZ-ből való kirúgatásunk sem leányálom. A jugoszláv színekért küzdők siserehada azonnal neki is állt átszabni Panić úr fejét, mintha ő tehetne róla, hogy vezetőinek „éleslá­tása” folytán most az országot igye­keznek átszabni a nálánál sokkal erősebb hatalmak. Magyarázhatta a miniszterelnök, hogy több száz hóna­pon át követett politika következmé­nye az ENSZ-palotából való kiebrudalás, a válasz még azon frissiben meg­érkezett: messziről, Amerikából jött ember azt mond, amit akar. Ha azt mondja, hogy a politikusok hazudtak a népnek, akkor is ő hazudik. Ha azt föltételezi, hogy egyes újságírók a gyűlölet szításában nem ismerik a határt, akkor is ő az áruló. Még csak. el sem kell hagynia a jugoszláv légte­ret, hogy megbélyegezzék. A félelem a gonoszság mentsvára. Hányan fél­nek a téltől, s hányan az előrehozott választásoktól?

Persze, vergődés ez, nem más. De lehet, hogy megéri. Mindenesetre Panić kormányfő kérte Kis-Jugoszlávia felvételét az ENSZ-be, s ezzel belátha­tatlan következményekkel járó tekto­nikus mozgásokat indított el belföl­dön. Pedig csak a realitást ismerte fel; azt, hogy a világ meg lehet Jugo­szlávia nélkül, ám fordítva már nem érvényes a tétel.

A másik jelentős hozzájárulása a nép felébresztéséhez, hogy kimondta: mindenekelőtt a sajtónak kell szabad­nak lennie. Lehet, hogy nézte az Újvi­déki Televízió vasárnap esti híradóját, s azért verte az asztalt, de inkább arról van szó, hogy az uszítás nem a foglalkozása. Nem úgy, mint egyes híradószerkesztőknek és botcsinálta riportereknek. Neveket mondjunk? Fölösleges, mert már rég kész a lel­tár.

Panić Amerikában, Ferenc Ferdi­nánd a Politikában. Egy újságíró becslése szerint nem a kemény tél, hanem a hamis képaláírások teszik tönkre a nemzet önbecsülését. Jó lesz odafigyelni, kit lőnek le legköze­lebb.

1992. szeptember 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”

A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >

Tovább

Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!

A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >

Tovább

Megérdemelt díj

Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >

Tovább

Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni

Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >

Tovább

Határeset

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >

Tovább

A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja

A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >

Tovább

Csantavéren galoppol a bűnözés!

Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >

Tovább

A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!

A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >

Tovább

Egyoldalú politikai oktatás

Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >

Tovább

Miféle nyitás?!

Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >

Tovább

A politikai felelősség elkerülésének kísérlete

II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >

Tovább

„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!

“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >

Tovább