Ma Vilma, Ünige, Csaba, Sebőrella névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
(Párt)konferencia 1944/45-ről (2.)
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
Bozóki Antal
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem „a szerb-magyar megbékélés egy évtizedére való emlékezés” volt. Ez pedig csak még egy alkalom volt az olcsó, álságos önfényezésre, hogy a részvevők Pásztor István volt VMSZ-es elnököt és „politikai hagyatékát” magasztalják, személyi kultuszát építsék és terjesszék. Ilyen feltételek mellett a konferenciára nem készülhetett felmérés a rehabilitálási és a vagyon-visszaszármaztatási törvény hozadékairól sem a magyar közösség szempontjából. Meg sem említették! A szabadkai konferencia a VMSZ téves és megalkuvó politikai célkitűzéseit szolgálta! Bozóki Antal:
Két (ál)civil szervezet, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság és a Szabadka város területén 1944-ben és 1945-ben ártatlanul kivégzett áldozatok Kegyeleti Bizottsága (párt)konferenciát szervezett november 13-án Nyolcvan éve történtek a magyarellenes atrocitások – A történelmi megbékélés egy évtizede címmel.
A gyűlést a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar (MTTK) épületében tartották meg, a Magyar Nemzeti Tanács és Topolya Község Önkormányzatának támogatásával.
„A konferencia nyitott mindazok előtt, akik érdeklődnek a téma iránt”, nyilatkozta a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ)közlönyének, a Magyar Szónak az egyik szervező. Feltéve, ha kaptak meghívót.
A publikumot, a kiválasztottak mellett, fiatalok, bizonyára az MTTK odarendelt hallgatói képezték, vagy akik azt gondol(hat)ták, hogy ott valami „fontos esemény” történik.
A konferencia első felszólalója Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke volt, aki „a formális szerb–magyar megbékéléshez vezető, illetve az azt megelőző folyamatokat elevenítette fel”.
Magyarán, mondott egy üres, semmitmondó beszédet, amelyben felsorolta „a szerb-magyar megbékélés” fontosabb állomásait 2009-től 2014-ig (amikor szerinte „eltörölték a kollektív bűnösséget”). És utána vajon mi történt?
– Feladatunk továbbra is van, hiszen folyamatosan újabb emlékműveket állítunk, még mindig vannak emlékművek, amelyeket fel kell állítani. Emlékezéseket, tudományos tanácskozásokat kell szervezni. Nem merülhetnek feledésbe a nyolcvan évvel ezelőtt elkövetett atrocitások. Most már szabadon beszélhetünk a történtekről” – fogalmazott Fremond Árpád.
Az MNT elnökének zavaros szavai szerint azzal, hogy „eltörölték a kollektív bűnösséget”, minden megoldódott, meg kell elégednünk azzal, hogy most már szabadon beszélhetünk a történtekről (??).
– Az, hogy emlékezünk a 80 évvel ezelőtt kezdődő magyarellenes megtorlásokra, ugyanakkor büszkék vagyunk arra, ami a történelmi megbékélés érdekében történt, nem zárja ki egymást – Pásztor Bálint, a Vajdasági „Magyar” Szövetség elnöke ezzel a királyi többes számban elhangzott, eléggé talányos mondattal kezdte a mondókáját. Azt azonban nem fejtette ki, hogy mi is valójában az, amire büszke? Mire lehet büszke? Arról pedig szót sem ejtett, hogy esetleg van valami, amire nem büszke.
A junior Pásztor ugyancsak „felidézte a történelmi megbékéléshez vezető folyamatokat”, „majd megindokolta az állami szinten történő intézkedések fontosságát”(??). – Ha nem lett volna kitartás és szívósság Pásztor Istvánban, akkor mi még mindig a kutatásoknál tartanánk, politikai síkon semmi nem történt volna – hangoztatta II. Pásztor.
A politikusok tevékenységének értékeléséhez szükséges az ún. történelmi távolság és semmiképp sem végezhető el az észak-koreai típusú családi autokrácia berkein belül, apa-fiú viszonylatban.
Nemigen érteni a családtagokat, hogy az elődeik mesterségesen gerjesztett kultuszát erkölcstelen, szemérmetlen és ízléstelen módon erőszakolják rá a közösségre. Szükség van erre? Talán pánikban vannak a családon belül, hogy valaki másképp minősíti a néhai pártelnököt? A „politikai hagyaték” értékelését pártatlan történészékre kellene bízni.
Nem tudni, hogy mi lett volna, ha nem lett volna „kitartás és szívósság” a Junior elhunyt apjában, Pásztor Istvánban, de azt tudjuk, hogy éppen az ő VMSZ elnöksége alatt lett a vajdasági magyar közösség létszáma 70 ezerrel kevesebb és tűnt el a vitalitást biztosító politikai sokszínűség a vajdasági magyarság életéből.
A Tartományi Képviselőház már 2003. február 28-án elfogadta el a kollektív bűnösség eltörléséről szóló rezolúciót, Szerbia képviselőháza pedig 2006. április 17-én az első rehabilitálási törvényt, amikor Pásztor István a politikai életben még szinte teljesen ismeretlen volt.
Alaptalan és félrevezető tehát olyan téves hírt terjeszteni, miszerint „a történelmi megbékélés politikai hátterét a két ország kormánya mellett Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség tavaly elhunyt elnöke alapozta meg”.
A junior Pásztor „beszédében” „a második államfői találkozó (2024. október 28-i – B. A.) jelentőségét részletezte”, arra kérte a kutatókat, hogy minél több, ezzel a témával foglalkozó szakcikket publikáljanak”.
II. Pásztor (Bálint) 2007. február 14-től egyfolytában köztársasági parlamenti képviselő (!?). Tevékeny részvételével 2011-ben elfogadták a vagyon-visszaszármaztatási (ún. restitúciós) és kárpótlási törvényt, valamint a (második) rehabilitálási törvényt, de ezek eredményeiről, a magyar közösséget érintő következményeiről egy árva szót nem mondott.
A Lassú víz partot mos című (2011. november 25-i) jegyzetében Pásztor Bálint azt írta, hogy „kizárólag abban az esetben szavazzák meg (a VMSZ képviselői – B. A.) a (rehabilitálási – B. A.) törvényt, ha az utolsó vesszőig változatlanok maradnak azok a szakaszok, amelyeket október 19-én Slobodan Homennel, az Igazságügyi Minisztérium (akkori – B. A.) államtitkárával egyeztettek. Mivel a törvényt változatlan formában megszavazták, a VMSZ képviselőire hárul a közvetlen felelősség annak végső megszövegezéséért és az ezzel járó következményekért is.
A vajdasági magyarok rehabilitálási és vagyon-visszaszármaztatási eljárásainak eredményeiről soha nem készült tárgyilagos felmérés, mint ahogy az észlelt problémák megnyugtató rendezésére sem került sor.
Milan Uzelac, a szabadkai Vagyon-visszaszármaztatási Egyesület Igazgató Bizottsága elnökének értékelése szerint „a szerbiai vagyon-visszaszármaztatási törvény a gyakorlatban rossznak minősült, a benne foglaltak végrehajtására pedig nincs meg a politikai akarat”.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) 2024. október 26-i értékelése szerint is „a vagyon-visszaszármaztatás és a rehabilitáció nem szolgáltatott igazságot”. Ennek ellenére a két Pásztort, az apát és a fiát (Bálintot) terhelő politikai felelősség megállapítására nem került (még) sor.
A konferencia „ünnepélyes megnyitóját” követően, amelyen a hivatásos (megélhetési) politikusok (Szili Katalin, Fremond Árpád és Pásztor Bálint) voltak a hangadók, „a szakmai előadások” következtek.
A meghívott „előadók” – Hajnal Jenő, az MNT előző elnöke, Mezei Zsuzsanna, a Vajdasági Magyar Helytörténeti Társaság elnöke, Dr. Bogner István nyugalmazott egyetemi tanár, Forró Lajos, egyetemi tanár, Dr. Horváth Endre, hajdújárási plébános, Maráci Dávid kutató és Mák Ferenc művelődéstörténész – már annyira nem voltak fontosak, hogy róluk a Magyar Szó nevű pártújság csak külön cikkben, a lap 11. oldalán (!?) számolt be (a politikusok felszólalásáról viszont a cím- és a 4. oldalon).
Az „előadásokból” az 1944/45-ös vérengzésekkel, a rehabilitálásokkal és a vagyon-visszaszármaztatással kapcsolatosan úgyszólván semmi új nem derült ki. Ki-ki beszámolt a saját területén történt eddigi kutatásokról, amelyek egyébként néhány évvel ezelőtt szinte csaknem teljesen megrekedtek, de a politikusokat ez már nem érdekelte.
A Pásztor Bálint dinasztiás pártelnök által a közéletbe visszahívott Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, majd az MNT egykori elnöke a Délvidéki Mártírium szervezett kutatásának első három éve a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben – tíz év távlatából címmel tartott előadást. Kiemelte, hogy „a történelmi számvetéshez, elszámoláshoz, megbékéléshez vezető út megalapozása mindig a független szakmai szervezetekre hárult”.
Hajnal fellépése azért érdekes, mivel az MNT 2014. december 29-i 3. rendes ülésén nem tűzte napirendre a Tari István ellenzéki (VMDK) tanácsnok által beterjesztett állásfoglalást a rossz, 3877-es határozatról – amellyel a szerb kormány megszüntette, meg nem is a kollektív bűnösséget.
Tari javasolta, az MNT követelje, hogy a „szerb kormány módosítsa a 2014. október 30-i ülésén hozott határozatát, olyan módon, hogy a két − 1945. január 22-ei és 1945. március 26-ai − ominózus határozatot (amivel a zsablyai járáshoz tartozó Csúrog község valamennyi magyar és német nemzetiségű lakosát háborús bűnösnek nyilvánították – B. A.) a keltezésük napjától fogva semmisítse meg, éspedig mindazon sérelmet szenvedett személyek tekintetében, akik ellen nem hoztak jogerős közigazgatási határozatot, vagy bírósági ítéletet, illetve szabályos bírósági vagy közigazgatási eljárás során nem állapították meg, hogy háborús bűnt követtek el”.
Tari István ugyancsak javasolta, az MNT követelje, hogy „a szerb kormány javasolja az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kárpótlásról szóló törvény módosítását, olyan módon, hogy nyisson új határidőt a visszaszármaztatási kérvények benyújtására, valamint a törvény 5. szakasza, 3. bekezdésének 3. pontjából ugyancsak törölje a kollektív bűnösség elvét, úgy pontosítva, hogy a vagyon visszaszármaztatására vagy kárpótlásra csak a háborús bűnök elkövetéséért elítélt személyek, illetve örököseik nem jogosultak”.
A VMSZ-többségű MNT, Hajnal Jenő akkori elnök vezényletével, még csak napirendre sem tűzte Tari javaslatait. Azzal utasította ezt el, hogy „a 3877-es számú határozat nem általános jellegű jogi aktus, hanem egyedi jellegű, amelyet csak fellebbezéssel, közigazgatási perrel lehet elvitatni, orvosolni”.
Éppen Hajnalt terheli a felelősség, hogy hivatásos MNT elnökként a magyar közösség számára rendkívül fontos rehabilitáció és a restitúció kérdéseit még csak vitára bocsátani sem volt hajlandó. A szabadkai konferencián „a történelmi számvetést” is „a független szakmai szervezetekre” hárította – mintha ilyenek még léteznének a Pásztorok által felperzselt Vajdaságban.
A VMDK november 15-i közleményében kifejti, „mély csalódottsággal figyeli a VMSZ és az általa irányított MNT politikai magatartását az 1944/45-ös délvidéki magyarellenes atrocitások 80. évfordulója kapcsán”.
– Az elmúlt évek során, és minap ismételten tanúi lehettünk a VMSZ vezetői üres szónoklatainak, amelyek a történelmi sebek felszínes kezelését és az érdemi tettek hiányát tükrözik.
A legutóbbi szabadkai tanácskozás során is elhangzottak a szokásos dicshimnuszok a szerb-magyar megbékélésről, miközben az áldozatok családjai és a vajdasági magyar közösség továbbra sem kapták meg a megérdemelt igazságérzetet és anyagi elégtételt. Az 1944/45-ös vérengzések ártatlan áldozatait érintő rehabilitációs törvények nem hozták meg az elvárt eredményeket, a kollektív bűnösséget pedig nem visszamenőleges hatállyal törölték el, csupán hatályon kívül helyezték 2014-ben. A történelmi vegyes bizottság munkája felemásra sikeredett, és a bocsánatkérés is még várat magára – írja egyebek mellet a VMDK közleményében.
A párt végezetül „felszólította Pásztor Bálintot, Fremond Árpádot és a VMSZ MNT vezetőségét, hogy hagyjanak fel az üres retorikával, és haladéktalanul pótolják mulasztásaikat”. – Tiszteletet követelünk az áldozatok emlékének, igazságot a közösségünk számára, és őszinte, felelős politizálást a jövő nemzedékeinek érdekében! – áll a közleményben.
Szabadkán november 13-án két kvázi civil szervezet tartott megemlékezést a nyolcvan éve történt „magyarellenes atrocitásokról”. A VMSZ által felügyelt konferencián csak hivatalos meghívóval lehetett részt venni és az „előadók” is ismertek voltak előre.
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem „a szerb-magyar megbékélés egy évtizedére való emlékezés” volt. Ez pedig csak még egy alkalom volt az olcsó, álságos önfényezésre, hogy a részvevők Pásztor István volt VMSZ-es elnököt és „politikai hagyatékát” magasztalják, személyi kultuszát építsék és terjesszék.
Ilyen feltételek mellett a konferenciára nem készülhetett felmérés a rehabilitálási és a vagyon-visszaszármaztatási törvény hozadékairól sem a magyar közösség szempontjából. Meg sem említették! A szabadkai konferencia a VMSZ téves és megalkuvó politikai célkitűzéseit szolgálta!
Következő cikk: Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >
Događa li se čudo u Mađarskoj?
Od februara do novembra ove godine mađarska politička scena se potpuno promenila: mada valadajuća stranka Fides >
Hatalomváltás előtti forrongások
Szerbiában fokozódni látszanak az ellentétek és a feszültségek, egyre jobban eluralkodik a káosz. Az intézmények nem >
Vučić szava felülírja a törvényt?!
Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >