2024. december 21. szombat
Ma Tamás, Péter névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Alapállás

Az elbitangolt nyolcvanezernek

Kopeczky Csaba (Párizs)
Kopeczky Csaba (Párizs)

A kutya egy fát vagy házfalat keres magának, ha vizel.

„A kutya egy fát vagy házfalat keres magának, ha vizel. Az írni akarás olyan, mint a hugyolhatnék. Valami támasztékot vagy hasonlót keres magának az ember, aztán leginkább magát pisálja le, mert ez van legközelebb.”

Thomas Bemhard: Tényleg nem sértegetek senkit

– Képzeld, azt mondta a múltkor Betty, hogy ő francia – morfondíroz hat és fél éves magaslatáról lányom –, mert itt született, Grenoble-ban. Én is itt születtem, még előbb nála!

– Na és te, mi vagy?

– Magyar.

(Az a bizonyos Betty egy franciaföldön tanároskodó magyarországi fizikus kisebbik lánya, aki többet csipog a vendéglátó ország nyelvén, mint a sajátján. Édesanyja – szintén pesti – annyira asszimilálódni akar, hogy majd megfeszül bele, s persze a gyerekeibe is beleoltotta az „úrhatnámságot”. Mint ahogy az általában ilyenkor lenni szokott, karikatúrává torzult a túlbuzgó igyekezet, és a „benszülöttek” nem ismernek magukra a lakájkodókban, még kevésbé fogadják be őket sajátjukként.)

– Hogyhogy én magyarnak születtem? És anyuka? És te?

(Születés, család, nyelv, országok, határok... szinte látni vélem a szőke pihés homlok mögött a megannyi kerge birkát.)

– Az ember nem születik semminek, hanem valamivé, valakivé válik.

(A közép-európai kuplerájra gondolok: morva, lengyel, bunyevác meg csak a jó ég tudja, miféle őseimre, aztán megvakarom üstökömet.)

Hogy is mondjam... a kisbaba megtanul kislány lenni, a lányka ellesi a bakfisságot, a nagylány anyukává érik... érted?

Olyan ez, mint a felnövés?

(Ha csak hormonok és kromoszómák kérdése lenne az egész, bogaram! Hányszor rezzentél össze, repeső lendületedet vesztve, mert azonmód rádripakodtunk, hogy „magyarul!”, mikor hat óra iskola után, Voltaire nyervén kezdted ellelkendezni élményeidet.

Hányszor lábadt könnybe a szemed, hogy elbődültem magam, „magyarul!”, hallván, miként pörölsz a maciddal. Süvöltöttem: „itthon csak magyarul, a kurva életbe!”, s igencsak el is rösteltem magam mindjárt, hisz a remegő áll, vádló tekintet adta tudtomra, hogy a

feladott versikét tanulgatod... Hároméves korodban hetekig sírva indultál oviba, mert alig értettél szót – néhány, a tévéből rádragadt kifejezés birtokában – pajtásaiddal: most meg már kijavítasz, ha összetévesztem a hím- és a nőnem használatát. Hadakozol egyrészt az ikes és iketlen igékkel, cifra mássalhangzókkal, fránya hasonulásokkal, másfelől az archaikus francia helyesírással, gordiuszi igeidő-egyeztetésekkel. Két nyelv, két kultúra pólusai között táguló gömbvillám az értelmed. (Kettős honfoglalás csatáit vívod.)

– Inkább, mint az iskola, a tanulás – kapcsolódom vissza párbeszédünkbe.

– Franciává nem nőhet Betty? – ereszti el a füle mellett a kiigazítást Róna.

– Sajnos, azt hiszem, franciává sem.

– Kisebb marad? Nem nő fel soha?

– Sohasem teljesen.

(Az utolsó, még becserkészhető teljesség a magzatvízben ringás óceánérzetének visszhangja – anyanyelvünk. Mert az ember csak dallam – a nyelv a hangszer teste: csak meztelen penge – a nyelv a markolat; az ember virágfürt – de a nyelv veti az évgyűrűket; az ember csak árboc – nyelve a vitorla. Nem a hegy, a folyó, az erdő egy nép hazája – hanem a dal égig érő bérce, az anyanyelv ritmusának gázlótlan zuhataga, szavak bevehetetlen rengetege: ad egy csitulást, álmot, oltalmat.

Ajkad vezet haza.)

– Huba micsoda? – öleli át anyáskodva a böhöm doberman nyakát a kicsi lány.

Törzskönyve szerint legalább harmadízigleg francia: Aldrik de Mont Zummerka az igazi neve.

– Valaki hülyeségeket írt arra a papírra. Ez az én kutyám, csak magyarul ért, és Kopeczky Hubának hívják. Na!

(– Sokszor írnak egyesek hülyeségeket bizonyos papírokra – dünnyögök bajszom alatt.)

– Legalábbis így volna rendjén! – teszem hozzá fennhangon.

1990. május 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen

Ezt a kérdést teszi fel a Politico  amerikai portál európai kiadásában.  „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >

Tovább

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább