Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Szép idők járják - a kukoricára
Gáspár Mihály
Lehet, hogy valóban kár a szóért, de Milan Paroški népképviselő harmadvirágzása mégiscsak tanulságos eset. Ízig-vérig Milošević-párti haverom még a decemberi választások után megmondta, sőt figyelmeztetett: „Megfejte a régi rendszert, s miután annak most vesztét érzi, a legcélszerűbb megoldás volt számára a túloldalra állni. Szavazhatok én egyáltalán egy ilyenre?”
Immár végső ideje (utólag) belátni: mennyire igaza volt. Abszolút. Most, hogy végre csetnikvezére mellé került a parlamentben, ismerkedhetünk meg vele csak úgy istenigazából. Mivelhogy a rendszer és a hatalom nyilvánvalóan erősen változó valami, világos, hogy az ismerkedés folyamata is jócskán elhúzódik. Azaz, Paroški (és egyáltalán: a paroškik) számára mindig van egy új lehetőség. A történelmet a jelentéktelen figurák ugyan nem formálják, de a történelem során élik, és jól élik világukat. Rendszerint és törvényszerűen a szerencsétlen többség kárára.
Ha már erre alkalma nyílt, miért ne? Máshoz úgysem ért. Aminthogy egyébként vele együtt még, ki tudja, hányan nem.
Bizonyos Goran Trivan se ért a sporthoz, mégis ifjúsági és sportminiszteri tárcája van Zelenović kormányában (mellesleg: kinek nincs?). Első figyelemreméltó kezdeményezését éppen a napokban regisztráltuk. „A tornának és a sportlövészetnek, mint honvédelmi jelentőségű sportágnak, prioritást kell élvezniük” – állapította meg egy sajtóértekezleten. Ebből is látszik: szegényem az égből csöppent oda. Torna, Szerbiában, mint olyan, már „évezredek óta” nem létezik, a lövészek pedig a napokban a bolognai EB-re csak összekuporgatott zsebpénzükből utazhattak el.
Ennyit a miniszter úrról meg „a sportnak a nép- és a honvédelemben betöltött kiemelt fontosságáról”, ahol azt különben már évtizedek óta annyi más alkalomból, de ugyanilyen semmitmondó megfogalmazásban oly sokszor megírhattam.
Lehet, hogy tényleg kár a szóért?
Az újvidéki Limanon lassan már nem marad fa (mármint az egyesen – a többin nem is volt). Utat épít (a New Deal szellemében vagy a tankoknak?) a polgármester. Eddig kétszer is említettem neki, hogy kár a lombokért, s mindkétszer egyetértettünk. „Magam is imádója vagyok a zöldnek és a természetnek, utánanézünk, mi történik” – vigasztalt a télen.
Azóta a Fruška Gora utca két oldalán jóformán gyökér se maradt a harminc-negyven év alatt hatalmasra nőtt egészséges környezetből.
Vagy ez legyen a legnagyobb baj?
Otthon, ha éppen nincs a strandon, a gyerek a tévét bámulja, s nyösztet kitartóan. – Apu, melyik a jó?
Érdekli, s elvben igaza van. De hogy magyarázzam én meg? Hogy magyarázzam el azt – hogy ne legyen belőlem véletlenül sem államellenség – hogy a háborúban mindenki jó? Egyik ezért, a másik meg azért.
Vagy tévedés? Mindenki rossz? Tényleg? Ne mondd! Azok a kiskatonák is, akik a határ mentén szépen átkártyázták a csatát? Békebeli dzsentri módjára, napokon át. A tét nem a birtok volt és a családi vagyon, hanem valami annál is értékesebb: az életük. Felőlük persze lehetett volna akár az ország is, de annak a sorsával nem ők játszanak. Ahhoz kisemberek. Háborúban a kisembereknek más sorsot szabnak a vezérek.
Kész szerencse, hogy erre egyre többen rájönnek. Pancsován – a YUTEL tudósítása szerint – csúnyán a sarokba szorították a tartalékosok a városelnököt. Pedig ő sem tehet arról, hogy azt a pár százat (élőben) meg kellett valakinek ígérni (nyilván azt a székelykevei kétszázhatvanat is, akit állítólag ebből az alkalomból szintén mundérba hívtak). Veszélyben a haza, gyerünk megvédeni!
A Dunán túlra.
De hogy Pancsovánál maradjunk, hallom, nem csak a kánikula miatt izzadt az elnök. Rokonsága, baráti köre és a helybeli elit hazafiasságát is ugyancsak számon kérte tőle.
Vagy nekik az méltóságon aluli?
Nem tudom, más felfigyelt-e rá, de alaposan elszaporodtak mifelénk a márkás kocsik. Hadköteles csemeték furikáznak zömében a palánkai híd helyett a strand irányába, diszkóklubok, kisvendéglők parkolóhelyei felé. Most még csak azt kellene tisztáznom, hogy én vagyok-e az ökör, s ebben az országban az egyedüli, aki képtelen a hétéves roncsnál jobbat teremteni magának, vagy az a milliónyi éhenkórász, akiknek még az enyémhez fogható boldogság is mennyország?
Lenne.
Nem tudom. Csak azt, hogy most legjobb lenne elmenni valahová. Hosszú-hosszú szabadságra menni, s haza se gondolni. Valahogy úgy, ahogy az utcaseprő, ha nyaralni megy. Ott már ő sem a cigarettacsikkekkel foglalkozik.
De mondd már! A maga dolgával e tájon ugyan ki foglalkozik? Nem az államelnökség az első, amely államelnökösködése helyett („jó szakma” – mondaná sógorom) oly szorgosan bújócskázik már hónapok óta az ország minden táján? Ahelyett, hogy megetetné a népet!
Nem a népképviselő az, aki annak idején a történelemórákról rendre megszökött, s most kitartóan történelemtanár akar lenni? Ahelyett, hogy tanult volna belőle valamit.
Netalán nem díszmagyar-e az, aki az anyanyelvét legszívesebben államnyelven ápolná, miközben engem tart – és a hozzám hasonszőrűeket – „ilyen meg olyan” magyarnak, mert gyermekeimet akkor is, mindennek ellenére is, osznovná skolába (?!) Noviszádon vagy másutt mégis beírattam?
Isten ments? Tőle vagy tőlük – egyre megy.
Ilyen már volt, van és ilyen még lesz is jó sokáig. Csak az idő el ne romoljon.
Szép nagy esők járják ezen a nyáron mifelénk.
Jó ez a kukoricának.
Megnő. Lesz hová elbújni.
Nem úgy, mint júniusban a kapálás helyett harcmezőkre kiűzött gyerekeknek.
A nyolc vezér pedig, mint akik jól végezték dolgukat, most szépen kiegyezett. Világos. Nem gondolták ők akkor azt komolyan Szlovéniában. Nyilván ezért is Ante a hibás. Ők csak játszani akartak. Háborúsdit.
Megbocsátják nekik a holtak? Szegényeknek már mindegy. De erősen remélem, hogy az élők – soha!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >