2019. október 21. hétfő
Ma Orsolya, Zsolt névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

'44 áldozatai

Aleksandar Tišma
'44 áldozatai

Végre megjelent egy könyv, amely az úgynevezett bácskai ellenrazziáról szóló szóbeszédet a tények és indoklások területe felé irányítja. A könyv címe: Vérbosszú Bácskában, a Magvető kiadó jelentette meg, szerzője Cseres Tibor.

Cseres Tibor neves magyar író nálunk a Hi­deg napok című regényéről ismert, amelyben három elítélt vallomása alapján leírta a Horthy-katonaság, -csendőrség és -rendőrség 1942-es újvi­déki razziáját, amely során három nap alatt több mint ezer embert, nőt és gyermeket, főleg szerbet és zsidót gyilkoltak meg. A regény alapján sikeres filmet készítettek, amely bejárta a világot, és hírt adott a magyar megszállók egy bácskai gaztettéről.

Ezt követően Csereshez olyan üze­netek érkeztek, hogy ha szólt a ma­gyarok gaztetteiről a szlávok és a zsi­dók ellen, akkor arról is beszélnie kell, hogy milyen bűntetteket hajtottak vég­re bosszúként a magyarok felett a szerbek, a bunyevácok és néhány megmaradt zsidó a népfelszabadító hadsereg 1944-es bácskai bevonulá­sakor. Cseres eleget tett ennek a kihívásnak, nyilatkozatokat, tanúvallomásokat gyűj­tött, továbbá két katolikus pap adataihoz is hozzájutott. Ők évekig titokban járták az egyházmegyéket feljegyezvén az ellenrazzia áldozatainak nevét és a körülményeket, amelyek között életüket vesz­tették.

A források különbözősége miatt a Cseres könyvében megjelent bűntettek leírása is eltérő. A legrészletesebb Bezdánból származik, abból a faluból, amelyben mintegy 7000 magyar élt a felszabaduláskor. Közülük néhányan írásbeli tanú­vallomást tettek. Leírták, hogy a partizánok, miután elfoglalták a települést, minden felnőtt magyart a labdarúgó pályára tereltek, ezt követően a szállásokra vitték őket, ahol százkettőt meggyilkol­tak. Huszonöten 20 évnél fiatalabbak voltak. A többieket Zomborba toloncolták, ahol bezárták és kínozták őket; sokan belehaltak a verésbe. Így a halottak száma egyesek szerint háromszázötven. Újvidéken a magyarokat a lakásukon tartóztat­ták le, listák alapján, de az utcákon is. A Hadi-szi­getre vitték és meggyilkolták őket. Ily módon csak a felszabadulást követő első héten több mint 1500 magyar esett áldozatul, köztük két ferences is, Krizosztom atya és Kristóf atya, míg a harma­dikat, Mihály atyát egy partizán közmunkára utasí­totta. A túlélő meghagyta az utókornak tapaszta­latait.

Szenttamáson, ahol a magyar katonaság bevo­nulásakor 1941-ben 92 szerbet gyilkolt le, a razziának állítólag nem volt áldozata, ami pedig az én értesüléseim szerint pontatlan adat, hiszen 3000 magyart gyűjtöttek össze, egy részüket agyonlőtték a régi szerb temetőben, amiről néhány 15-20 méter átmérőjű tömegsír tanúskodik. A közeli Bácsföldváron hasonló módon 70 ma­gyar esett áldozatul.

Szivácon, ahol a lakosság többsége német volt, egy írásbeli bizonylat maradt meg az utókor­nak, mely szerint 71 magyart gyilkoltak le. Ador­jánban a Tisza-parton 56 magyart öltek meg, s ennek a pokoli műveletnek a kezdeményezője bizonyos Radaković volt Kanizsáról, akit később egyéves munkaszolgálatra ítéltek, segédjét, bizo­nyos Kneževićet pedig hat hónapra. Kanizsán egyébként 300 magyar esett áldozatul, s a fő végrehajtók Aleksandar Oluški, akit Šacának becéztek, továbbá Dušan Ugranov-Duško és felesé­ge, Dragica Kardevan, az OZNA tit­kárnője volt. Állítólag Oluškit később halálra ítélték, de a végrehajtásról már egy szó sem esik.

Becsén, ahol Horthy pribékjei hét embert öltek meg bevonulásuk után, a razziában pedig 206-ot, az ellenraz­ziában 600 magyar esett áldozatul, közöttük Petrányi Ferenc apát is, akinek állítólag kitépték mind a tíz körmét. Fülöplakon 212 magyart gyilkoltak le, míg a németek, körül­belül 15 000-en, koruktól és ne­müktől függetlenül, Gakovóba kerültek, ahol éhen haltak vagy pedig a munkába haltak bele, miután sem az egészségügyi feltételek nem vol­tak kielégítőek és gyógyszerük sem volt. Temerinben állítólag 480 ma­gyart öltek meg, Horgoson 60-at, Martonoson 24-et, Zentán 52-őt, Adán 16-ot, Moholon pedig 760-at (közöttük állítólag a politikával nem foglalkozó Varga Lajos plébánost is, akit édesanyja elé kiszaggatott kör­mökkel vezettek). Továbbá Petrőcön 60, Csúrogon 3300 magyar esett áldozatul. De nemcsak ott. Zsablyán 2200, Đurđevón több száz (állítólag ruszinok is), Sajkáson 28, Budisza­ván 30, Vilovón 86, Titelen 52, Mosorinban 69 (köztük Köves István plébánost is kivégezték, azzal a vád­dal, hogy számos szerb és zsidó halálát okozta a megszállás ideje alatt).

Zomborban a lóversenypályán 2500 magyart öltek meg, a község területén pedig 5650-et. Verbászon 350-et, Pacséron 200-at, Bajmokon 1500-at, Szabadkán 2000-et. Itt a rendőrparancsnok, Blaško Stražaković volt, aki később két magyar író előtt hajlandónak bizonyult írásos bi­zonyságot adni tetteiről, s ahol rész­leteiben leírta az eseményeket. El­mondta az OZNA tagjairól, Milošról, Urošról, Vanjáról és Čaperől, hogy kik voltak. Apatinban háromszáz ma­gyar volt az áldozat, az ő fő kínzójuk Žika Lazić. Kulán 500, Veterniken 43 magyart végeztek ki.

Valóságos vigaszként hat, hogy Bajsán a helybeli szerbek az utolsó pillanatban megakadályozták a ma­gyarok kivégzését, s hasonló eset történt Kispiacon és Nemesmiliticsen is.

A nagy kérdés az, hogy a békülé­keny hangulat miért nem volt általá­nos. Hogyan sikerült a bosszúállók­nak a „bácskai vérbosszú” ideje alatt 40 000 magyart agyonverniük azért a közel 4000 szlávért és zsidóért, akit állítólag a Horthy-rezsim alatt meggyilkoltak.

Az egyik ok kétségkívül a katonai igazgatás bevezetése Bánátban, Bácskában és Baranyában, amely lehetetlenné tette a polgári vezetés létrejöt­tét és a betelepülőknek (akik nem ismerték a helyi körülményeket), fanatikusoknak, szadisták­nak gyakran fegyvert és hatalmat adott a kezébe, hogy bosszút állhassanak. Így estek áldozatul a legkevésbé vétkesek, hiszen az igazi vétkesek megszöktek a partizánok elől, azok pedig, akik megmaradtak városaikban és falvaikban, kis em­berek voltak, legrosszabb esetben annyira hazaszeretők, amennyire ezt tőlük bárki is elvárhatta. Nem terhelte őket senki halála, mégis halálra ítélték őket azért, mert magyarok és nem volt lehetősé­gük arra, hogy bíróság útján megvéd­jék magukat. El kellett veszniük.

Cseres ezt az igazságtalanságot említi meg, mint könyve megírásának fő motívumát. Azt is hangsúlyozza – gyakran tanúkat idézve –, hogy felesle­ges megbosszulni a bosszút, viszont szükségszerű az ártatlan áldozatokról szólni. E tekintetben könyvét nem érheti kifogás. Bírálat érheti viszont abból a szempontból, hogy például az ellenrazziát csupán a razziával állítja szembe, közben megfeledkezik a szerb és zsidó áldozatokról, akiket a magyarok gyilkoltak meg az 1941-es bácskai bevonulásukkor. Ezeket az áldo­zatokat a könyvben bizonyos titkos támadók közé sorolja, s habár a sebesülteknek és a holtaknak nem ismeretes a névsora, én személy szerint tudom, hogy például Horgoson, ahol születtem, ott mint támadókat megöltek békés földművese­ket, hogy ne is beszéljek Ádám Jenőről és Fe­rencről, a kereskedőről és fiáról, a kimondottan rasszista gyűlölet áldozatairól.

Cserest megvádolhatom azzal is, hogy enge­dett a dramatizáció csábításának. Részletezően írja le a karóba húzást, amit a török időkből ismerünk, csak azért, hogy látványosabb legyen az az eset, amikor 1941 őszén a bácskai partizá­nok két magyar csendőrt ily módon végeztek ki, valamint hasonló módon likvidáltak egy kontrarazziában.

A pontatlanságért és a bizonyíthatatlanságért azonban nem annyira az író okolható, mint amennyire a magyar, sőt a mi történetírásunk is. Cseres a Hideg napokban a szerbek és a zsidók újvidéki kivégzéséről nyíltan írhatott már két évti­zeddel ezelőtt is, mert ez a Horthy-féle rendszer idején történt, amit maga a magyar kommunista hatalom is elítélt. Ugyanezt a könyvet a kontraraz­ziáról nem lehetett a szolidáris kommunista orszá­gokban közölni, mivelhogy a közismert Komintern-elv alapján nem kell a szennyest saját udva­runkban teregetni. Minderről csak akkor kezdtek írni, amikor a kommunista rendszer ott és mife­lénk megbukott. Egyik bizonyítéka az említett rendszerek terméketlenségének az is – ez esetben a történelem teréről van szó –, hogy egyetlen bácskai vagy vajdasági történész sem akadt Cse­res előtt, aki a saját terepén járva – tehát annak a lehetőségével, hogy pontosabb és részletesebb adatokhoz jut – feldolgozta volna a magyarok tömeges kiirtásának a történetét, ami ezen a vidéken a népek közös életének a feltétele kellett és kell hogy legyen.

* A szerző, Aleksandar Tišma életrajzi adatai.

1991. július 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább