Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Božović hátulról támad
Tóth László
Ha most arra vállalkozom, hogy összegezem, mi is történt az elmúlt szerdán, amikor mintegy száz újságíró a Tartományi Képviselőház előtt békés felvonulást rendezett, hogy még az ülés előtt felhívja a figyelmet a sajtószervekben uralkodó áldatlan állapotokra „az igazgatóknak és a főszerkesztőknek a történelem folyamán a legdemokratikusabb módon történt megválasztása” (Božović) után (szabadon) – akkor sajnálkozva kell megállapítanom, hogy éppen a legérdekesebb momentumok siklottak el észrevétlenül.
Például, senki sem látta (kivéve a rendőrséget), mikor és hol lépett be Božović úr a Képviselőházba. Felmerült egy olyan elképzelés is, hogy létezik egy földalatti titkos járat, de az olyan szűk, hogy csak kúszva lehet átbújni rajta – így ez a variáns elesett. A titokról a biztonsági szolgálat egyik dolgozója rántotta le a leplet, aki bizalmasan elárulta, hogy a tartományi kormány elnöke, miután a Tito marsall sugárúti főbejáraton kilépett az épületből, autóba ült és lassú vezetéssel megkerülte a Végrehajtó Tanácsot, hátulról megközelítette a Képviselőházat, és egy mellékajtón osont be. Különben, az újságírók előre megegyeztek abban, hogy ha Božović megjelenik köztük, figyelemre sem méltatják.
Ennyit erről. Akadt azért még néhány gyöngyszem. Például, mindenki kacagott, amikor Vlaovics úr feltűnt a láthatáron. Még az ő számára is szórakoztató volt, mert ő is nevetett, miközben átevickélt a hahotázó újságírók gyűrűjén. Nem mondták, kicsodán nevetnek. Érthető volt. Drámaivá a helyzet akkor vált, amikor befutott a trojka: Balj, Ljubojev, Luks. Keményített ingnyakban, behúzott fejjel léptek előre harsány „pfuj”-ok és füttykoncert kíséretében. De ők úgy eltűntek, hogy meglehet, nem is hallották a „zenei” aláfestést. Ami pedig a háromtagú újságíró küldöttséget illeti, mindenekelőtt a belépési engedélyt kellett felmutatnunk. Ez egy telex volt, amelyen értesítettek bennünket, hogy engedélyezik részvételünket a Képviselőház ülésén. A telex aznap, szerdán hajnalban érkezett meg, három nappal kérésünk kézhez vétele után. A B.-Lj.-L. hármasnak szabad utat engedtek külön engedély nélkül.
Ennyit az ülést megelőző történésekről. Az ülésről pedig a következőket: Milan Lučić, az új tartományi sajtóminiszter ünnepélyes eskütétele után Bozóki úr kormánybeli tagságának megszűntéről, illetve a Forum igazgatójává való kinevezéséről volt szó. Ádám Bokros Verona mérsékelt szerb nyelvérzékkel, de meghatóan ecsetelte a procedúrát, miközben az derült ki, hogy angyalok és szférák zenéje, hárfaszó és angolkeringő kísérte ki Bozókit a TVT-ből a Forumba, ahol megtiszteltetésnek érezték jövetelét.
A vérnyomásom egy pillanat alatt 864-re emelkedett fel. Magasba emeltem a kezem. Bokros asszony megütközött, amikor engem meglátott, mert ez egyáltalán nem szerepelt a jegyzetfüzetében, amelyből az ülés forgatókönyvének minden részletét kiolvasta, és szinte nem is tudta, mit is csináljon egy nem küldöttel, aki most, íme, szót kér. Fair play volt részéről, hogy tanácsot kért a Képviselőháztól, majd a küldöttek megengedték hogy beszéljek. Elmondtam, hogy Bozóki úr nem ilyen egyszerűen költözött át a Magyar Szóba, és hogy már egy nappal később lemondott, majd ismét egy nap elteltével – Božović úr erőteljes nyomására – visszavonta lemondását, és elfogadta a feladatot. Folytatni akartam azzal, hogy ez is a „legdemokratikusabb választások” része, de az elnökasszony ekkorra már határozott volt, és megvonta tőlem a szót. Én erre elhagytam a termet.
Így fejeződött be első fellépésem. Nem volt valami óriási teljesítmény, de nem is volt túl rossz. Bozóki úr a szünetben odajött hozzám, és keserűséggel teli szavakkal mondta el, hogy ő abszolúte saját akaratából pályázott, senki sem gyakorolt rá nyomást, és hogy lemondása után is saját maga döntött úgy, hogy marad, mert a kollektíva jól fogadta. Mindezek után kötve hiszem, hogy a feleségemet visszaveszi a Magyar Szóba, de úgy jó, ahogy van.
A nagyjelenetre kevés helyem maradt. A finálé természetesen Božović úr felszólalásával kezdődött. A szabadságról beszélt, amely legszebben a sajtóban tükröződik. Beszéde tele volt szabadsággal, törvénnyel és alkotmánnyal. Azt a csekélységet, hogy a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette a Csorba Zoltán menesztéséről szóló döntést, csak úgy mellékesen jegyezte meg. A Magyar Szóról szóló fehér könyvet a Szerbia-ellenesség és a szeparatizmus bizonyítékának nevezte. Miközben arra figyeltem milyen fennkölten fejezi ki magát, megpróbáltam tárgyilagosan felmérni, mi is köti ehhez a témához. A szürrealista ihletettség egy pillanatában arra gondoltam, hogy valamiféle őrlőgép lehetne – nem tudom még, milyen fajta és miért, ez valószínűleg a motortól is függne… Sok mindent át kell ugranom. Mindenekelőtt kihagyom Mile Isakov éles válaszait, vádjait, sőt állítását, hogy Božović úr nem mond igazat a küldötteknek, de erre az eufemizmusra, amelyet a hétköznapi nyelvben egyszerűen csak hazugságnak mondunk – senki sem reagált.
Áttérek arra a Tanácsra, amelynek a munkájában én is részt vettem – nem ezért, hanem mert Koviljko Lovre úr egy szuptilis gondolatot közölt, s alaposan bebugyolálta, nehogy valaki még véletlenül arra gondoljon, amire ő sose mert volna gondolni… De, hogy én se csűrjem-csavarjam tovább: Koviljko úr azt észlelte, hogy a vajdasági sajtószervekben kizárólag a magyar újságírók lázadoznak. Bizonyíték erre a Magyar Szóban, a 7 Nap-ban és az Újvidéki Televízió Magyar Szerkesztőségében uralkodó állapotok. Ő természetesen mindebből nem kíván semmiféle következtetést levonni, és nem is akar összefüggéseket keresni a kosovói helyzettel, a Rilindjával meg a Prištinai Televízióval kapcsolatban, de felmerül a kérdés – mondja Koviljko úr –, hová vezeti, mibe sodorja ez Vajdaságot? Ám igazán nem szeretné, ha szavait félreértenék… És folytatta tovább ebben a stílusban, finoman és befolyásolási szándék nélkül.
A pulzusom valószínűleg ezerig emelkedett, de ez különösebben nem zavart, mert rekreálok, nem iszom, nem dohányzom és eddig mindent egészen jól elviseltem, csupán a hangom reszketett egy kicsit, ami mégiscsak megbocsájtható, különösen, amikor Luks úr lépett a mikrofonhoz. Saját hangjába teátrálisan beleszeretve, belső hévvel tálalja ki többhónapos gyűjtőmunkájának eredményét a tévések bűneiről – a ki kivel, hogyan és mikor stílusában –, egyebek között a Mazdákról: „Kérem szépen, ezek a kocsik ólommentes benzinnel közlekednek. Én azt kérdezem tőlük, hol kapnak ilyen benzint; azt válaszolják, hogy ennél meg annál a privátnál – én erre: köszönöm, számomra minden világos”, és ehhez hasonlók. Egészen a Napló megvádolásáig… Hogy használják a televízió telefaxát meg a telefonját, közben meg privát lapot adnak ki. Ljubojev úr a küldötteket beavatja kritikusi-filmrendezői-alkotói-írói opuszába – hadd lássák, nem akárki ült be az igazgatói székbe. Mićunović úr ismertette a küldöttekkel azt az összeesküvést, amelyet a Független Újságírók Egyesülete készít elő a ljubljanai, zágrábi, prištinai, niši és a cetinjei központokkal együttműködve – Szerbia aláásása és Vajdaság destabilizálása érdekében. A küldöttek pedig meghunyászkodva, egy kissé talán félve hallgatják az említett alkotó fantáziájának termékét.
Tovább már tényleg nem folytatom, mert megint érzem, hogy a szívem gépfegyver-sorozatot ad le.
A küldöttekre – next time.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >