2024. december 21. szombat
Ma Tamás, Péter névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Tanévkezdés

Bunyik Zoltán
Tanévkezdés

Türelmetlenül sietek az iskolába. Útközben azon gondolkodom, hogyan fogok rendet teremteni ebben a nagy zűrzavarban, mely a tanévkezdés körül keletke­zett.

Hétfő

Egy hét alatt kell felkészülni a tanítás kezdetére. Ezt a munkát az előző években 2-3 hónap alatt végeztük el. Az idén bizony feladták a leckét az iskolák­nak. Erősödik bennem a meggyőződés, hogy egy hét alatt lehetetlenség mindent elvégezni. Rögtön a priori­tásokról kezdek gondolkodni. Azért annyi elvégezhető, hogy a tanár és a diák tűrhető feltételek kőzött kezdje el a tanítást.

Az íróasztalomon ott a legújabb Hivatalos Lap. De benne csak az iskola működéséhez szükséges 3 legalapvetőbb szabályzat található. S ezek is hiányosak: néhány tantárgy ugyanis hiányzik a tantervből. To­vábbi 4-5 előírás, melyek a tanítást és az iskola működését szabályozzák, még meg sem jelent. A régi vajdasági előírások érvényüket veszítették, az új szerbiaiak pedig még nem jelentek meg.

Nem tudok szabadulni a pesszimizmustól: 7 nap múlva ezer gyermek lép be az iskolakapun, s mi még nem tudjuk, kik fogják őket oktatni, mit fognak tanulni, mivel fognak foglalkozni a tanítás mellett. Elkezdjük azonban a munka tervezését a józan észre hagyatkozva ott, ahol hiányzik az előírás.

Délben az illetékesek az iskolaigazga­tókkal tartanak megbeszélést. Néhány ké­tely eloszlott, de még mindig maradt jó néhány. Az illetékesek egyik-másik utasításá­ról és határozatáról kiderül, hogy a gyakorlatban lehetetlenség megvalósítani. A műszaki képzés oktatására olyan modellt írtak elő, amelyben egy adott héten a kol­léganőnek 78 tanítási órát kellene megtar­tani 6 nap alatt.

Kedd

Olvasgatom az új tantervet, összevetem a régivel. Észrevehető, hogy az ideológia­mentes iskola irányába megtették az első lépést. Nyoma sincs a kommunista ideoló­giának, a pártpropagandának, a szocializ­mus dicsőítésének, a Tito-kultusznak, a „szocialista ember” nevelési elveinek. Az egyik dokumentumban az áll, hogy az isko­lában tilos minden párt propagálása, s a tilalom egyaránt vonatkozik a személyzetre és az iskolán kívüli személyekre is.

A diákok tehermentesítése azonban már nem sikerült. Azt a követelményt, hogy a tanulónak ne legyen heti 25-nél több kötelező tanítási órája, nem azáltal érte el a törvényhozó, hogy csökkentette volna a tantárgyak számát, vagy egyes tan­tárgyak óraszámát, hanem azáltal, hogy kimondta, a háztartástant és az elsősegélyt, habár kötelező tantárgyak, nem kell számí­tásba venni, mikor a tanulók megterhelését számoljuk. A tehermentesítés tehát nem valódi, hanem csupán matematikai szem­fényvesztés.

A magyar tannyelvű osztályok tantervét böngészve azonban már egészen meglepő „tehermentesítésre” bukkanok. A zenei és képzőművészeti tantárgyak anyagából az I. és V. osztályban például kimaradt liszt, Bartók, Kodály, Munkácsy, Szinyei Merse Pál, Király Ernő, akikről a korábbiakban tanultak. Bizony nagyfokú rugalmassággal kell majd tolmácsolni a tantervet, hogy a nemzeti kultúra ápolása is helyet kapjon benne. Bízom a kollégák ítélőképességé­ben.

Délután egy biokertészeti kézikönyvet lapozgatok, Geoff Hamilton Az élet kertje című művét. Olvasás közben érlelődik ben­nem az elhatározás, hogy az iskolában egy biokertészeti szakcsoportot fogok beindíta­ni.

Szerda

Lapozgatom a napokban megjelent szabályzatot, mely az iskolákban engedé­lyezett felszerelést és taneszközöket sorolja fel. Első átnézésre nem találok benne sok újdonságot. Összevetem az új előírást a régivel. Így már nyilvánvaló az újdonság. Az új előírás szerint a tantermekben, iro­dákban, s az iskola többi helyiségében nem lóghat többé a falon a Tito-kép. A tanter­mekben csak kiemelkedő művészek, tudó­sok arcképei lehetnek. Íme, még egy várat­lan munka: helyet találni egy eldugott sa­rokban a felesleges negyven-egynéhány Tito-képnek.

Megkapom a harmadik írásbeli felké­rést is, hogy lépjek be a Szocialista Pártba. Úgy érzem azonban, hogy egy deideologizált iskola igazgatójának párton kívülinek kell lennie.

Néhány kollégát a szomszéd iskolába küldtem. Szeretnénk néhány Ács József festményt venni a festő fiától. Kiválasztot­tunk két képet, remélem sikerül őket meg­venni.

Bekukkantok a pótvizsgákra, s ér­deklődök a tanulók felkészültségéről. 5-6 tanuló felkészületlenül jelent meg. Rájuk sajnos évismétlés vár.

Otthon Karina lányom újra és újra kér­dezi, hány nap múlva kezdődik az óvoda. Nagyon megunta már 2 éves kisöccsének a társaságát. Karina délelőtti távollétének Flórián is meg fog örülni, hisz már régóta lesi az alkalmat, mikor férhetne hozzá Ka­rina játékaihoz.

Csütörtök

Átnéztem az iskolaépületet vajon ké­szen áll-e a tanévkezdésre. A tornaterem tetőszerkezetén az utolsó simításokat végzi a kivitelező vállalat. Remélem többé nem fog beázni, a tanulók részére megrendelt lábbeli-tartó és ruhatár felszerelése is ki­egészül lassan. A segélyszemélyzet szépen berendezte az új tantermet, melyet a meg­növekedett diáklétszám tett szükségessé. Úgy tűnik, sehol sincs nagyobb fennaka­dás.

A tantestület ülésén tájékoztatom a kollégákat mindarról, amit a tanévkezdés­hez tudniuk kell. Vegyes érzelmekkel fo­gadják az alacsonyabb heti tanítási normát. Természetesen könnyebb kisebb heti óraszámmal dolgozni, de emiatt növekedni fog a foglalkoztatott tanárok száma is. Lesz-e a községnek elég pénze a 15 száza­lékkal nagyobb pedagóguslétszám pénzelé­sére? Megtartható-e ilyen körülmények között az eddigi fizetés? Nincs még válasz ezekre a nyugtalanító kérdésekre.

Megbeszélünk minden részletet a ta­névkezdéssel, az elsősök ünnepélyes foga­dásával kapcsolatban. A kollégák fe­lelősségteljesen és szakértelemmel készül­nek, nincs sok egyeztetni való. Az ülés végén bejelentem az augusztusi fizetésnö­vekedést. A hangulat hirtelen oldódni kezd. Az előttünk álló munka nem is tűnik olyan nehéznek…

1990. szeptember 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább