Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Irak választott – a világ meglepődött
"Aligha mondható véletlennek az a friss washingtoni elnöki döntés, hogy felmondják az Iránnal nehezen összehozott atom-megállapodást, illetve, hogy Washington épp most nyitja meg a Jeruzsálembe költöztetett nagykövetségét, s ezzel kinyilvánítja: a palesztinok által is maguknak követelt várost tekintik Izrael fővárosának." Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
A május 12-én lezajlott iraki választásokat legtöbben egyfajta „lefutott” meccsnek gondolták. Az iráni befolyás az országban óriási, tulajdonképpen a 2003-as amerikai invázió óta ez a dominancia egyre kitapinthatóbbá vált. A nagyhatalmak körében, illetve Izraelben ennélfogva egyre határozottabb félelmeket váltott ki, hogy Teherán gyakorlatilag kettévágja a Közel-Keletet, hisz az idei libanoni választásokon a többséget a Hezbollah szerezte meg; a szír polgárháborúban Bassár el-Aszad gyakorlatilag Teherán utasításait hajtja végre, s az ország területén jelen lévő iráni Forradalmi Gárda harcosai egyre többször teszik próbára az izraeli védelmi kapacitásokat. Ha ehhez a befolyási övezethez most Irak is csatlakozik, akkor a perzsa jelenlét Teherántól Libanonig összefüggő zónát képezne, s nem csak a zsidó állam számára lenne életveszélyes, de ugyanígy fenyegetné Törökországot és Jordániát, nem is beszélte a Szaúd-Arábia által dominált szunnita „koalícióról”.
Ám május 12-én mégsem ez történt. Bár a közvélemény-kutatások a Teherán-hű erőket mindenütt az első helyre mérték, ám végül megelőzte őket a, bár szintén síita, de mégis inkább nacionalista Moqtada al-Sadr, akinek jelszava a kampányban: „Washington és Teherán helyett Irakot az irakiak vezessék!”. A győzelemmel al-Sadr – nem tudni még, hogy ideiglenesen, vagy hosszabb időre – megtört egy vakhitet, mégpedig azt, hogy a Szaddam Husszein táplálta hagyományos Irán-ellenesség végképp a múlté, s helyébe automatikusan az Amerika-ellenesség lépett. Az Amerika-ellenesség megmaradt, de a jelek szerint új erőre kapott a perzsák iránti korábbi komoly ellenszenv.
Pedig az új vezetésnek nem lesz könnyű dolga.
(1) Pattanásig feszült a viszony az északi, kurdok által lakott területekkel. A bagdadi kormány az olajban gazdag Kirkuk térségébe küldte paramilitáris erőit, az úgynevezett Hashd al-Shaabi milícia egységeit, illetve lezárta az erbili repülőteret és a határátkelőhelyeket azt követően, hogy múlt év szeptember 25-én a kurdok függetlenségi népszavazást szerveztek, s a függetlenség hívei azt 93 százalékban meg is nyerték.
(2) Folyamatban van a Nyugat-Irakból az azóta legyőzött Iszlám Állam elől egykoron elmenekült lakosok visszatelepítése, s egyelőre nem látni, a kormány milyen forrásból tudja majd finanszírozni a szétdúlt otthonok lakhatóvá tételét, illetve a gazdasági élet beindítását.
(3) Továbbra is élesen megosztja Irakot a síita-szunnita ellentét, mely kezére játszhat Teheránnak, hogy aláássa a jövendő önállóságpárti kormány pozícióit, legyen az bármilyen vallási színezetű.
Mindezek nem csak az eljövendő bagdadi vezetésnek okoznak máris fejfájást, de elkerülhetetlenül osztozniuk kell az aggodalmakban a nagyhatalmaknak és Izraelnek is. Aligha mondható véletlennek az a washingtoni, nagy jeruzsálemi szimpátia mellett meghozott döntés, hogy felmondják az Iránnal nehezen összehozott atom-megállapodást, illetve, hogy Washington épp most nyitja meg a Jeruzsálembe költöztetett nagykövetségét, s ezzel kinyilvánítja: a palesztinok által is maguknak követelt várost tekintik Izrael fővárosának. A két lépés provokatív jellege nem vitatható, még akkor sem, ha azok ígéretként Donald Trump 2016-os kampányában is elhangzottak már. Viszont annyi előnyük meglehet, hogy:
(1) Valamilyen önsorsrontó lépésre sarkallhatják Iránt, alkalmat adva az izraeli hadseregnek, hogy megsemmisítse a Forradalmi Gárda szíriai erőit. És ugyanez elmondható a Libanonban kulcspozícióba került Hezbollahról.
(2) Lehetőséget teremtenek Izrael számára, hogy felhasználja a Hamász által tüzelt palesztin megmozdulásokat arra, hogy a legradikálisabb elemeket egyenként vagy csoportosan levadássza. A nagykövetség megnyitását követő kemény palesztin tiltakozásokat Jeruzsálem még keményebb eszközökkel torolta meg.
(3) Ráébresztik Törökországot, hogy hosszú távon az iráni katonai és ideológiai/vallási kihívás számára is legalább annyi veszélyt rejt, mint Izrael számára, különös tekintettel a területén magukat meghúzó szír menekültek millióira, és Ankara katonai-titkosszolgálati involváltságára a szíriai polgárháborúban.
(4) Végül, de nem utolsó sorban a washingtoni „provokatív” lépéseket követő teheráni katonai válaszok tovább nehezíthetik a Szíriában lévő orosz „tanácsadók” helyzetét, hisz fokozódik a veszély, hogy olyan konfliktusba rángatja bele Moszkvát a perzsa állam, ami már nem szolgál orosz érdekeket. Arról nem is beszélve, hogy mindez ismét aktivizálhatja a szunnita koalíciót, illetve Szaúd-Arábiát, mely jó ideig ellensúlyként kezelte az Iszlám Államot a síitákkal szemben, s annak pusztulásáért szívesen venne elégtételt Teheránon.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >