Ma Kamilla, Apor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Kiálltak a leállásból: folytatás három hét múlva
Káoszkormányzás Amerikában
Kedden reggel újra teljes felállásban „nyitott” az amerikai közigazgatás, miután hétfőn megszületett a megegyezés egy finanszírozási hosszabbításról. Természetesen mindkét politikai szekértábor a másikra mutogat a káosz miatt. Donald Trump elnök azon gúnyolódik, hogy a demokraták „észhez tértek az obstrukcióból”. Az ellenzék viszont – belső elégedetlenség és a bázis egy részének tiltakozása közepette – részleges győzelmet hirdet, mert kicsikart egy törvényt és egy ígéretet a szenátus munkaelnökétől. A hirtelen „harmónia” azonban csak három hétig tart: február 8-ig újabb döntésre lesz szükség. Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):
Először fordult elő az Egyesült Államok történetében, hogy az egypárti többség képtelen biztosítani az állami szféra folyamatos finanszírozását, miközben birtokolja a teljes hatalmat (vagyis a törvényhozás mindkét házát és a végrehajtó ágazatot – a legfelsőbb bíróságot is, de az itt lényegtelen). Ez azért lehetséges még ilyen esetben is, mert a szenátus százból 60 szavazatot követelhet a döntések meghozatalához, pontosabban az időhúzásos obstrukció leszavazásához. Így akarják elkerülni a többség diktátumát, hiszen leggyakrabban egyik pártnak sincs háromötöde a szövetségi testületben.
Az amerikai belpolitikai káosz külföldiek számára nehezen érthető, amit a Trump-korszak csak tovább bonyolított, hiszen az elnök teljesen kiszámíthatatlan. Nem meglepő hát, ha egyesek úgy gondolják, nincs is értelme foglalkozni vele. Csakhogy számos döntésnek nemzetközi dimenziói is vannak – de különben is hasznos lehet észrevenni és megérteni, hogyan akadályozható meg a mindenkori többség korlátlan hatalma. Az értelmes pártközi politikai manőverezés és a kompromisszumkényszer természetesen ismeretlen fogalom azokban az országokban – mint például Szerbiában és Magyarországon is –, ahol egyetlen erő nemcsak a többséget, hanem minden hatalmat kisajátíthat.
A fentiek alapján nem meglepő, hogy a Magyar Távirati Iroda ismét többszöri hibával tudósított a washingtoni kormányleállás körüli vitákról. Tévesen magyarázta például a szenátusi kisebbség döntésmegelőző jogainak lényegét, valamint azt is, hogy egyáltalán miről folyt az „obstrukciós” vita.
A részleges kormányleállás végül is alig volt észrevehető, noha Trump és a republikánusok mindent megtettek, hogy a népharagot a demokratákra hárítsák. Mike Pence alelnök például szemenszedett hazugságra ragadtatta magát, amikor a Közel-Keleten harcoló amerikai csapatoknak azt mondta, hogy a „szenátusi kisebbség politikát játszik a katonák fizetésével”, holott arról szó sem volt, a fegyveres erők finanszírozása nem is szerepelt napirenden.
Trump belső munkatársai pedig – akik lényegében megakadályozták az időben történő kiegyezést – odáig mentek, hogy a Fehér Ház telefonszámának kimenő üzenetét is megváltoztatták:
„Köszönjük, hogy a Fehér Házat hívta. Sajnos nem tudunk válaszolni, mert a kongresszusi demokraták egy összefüggéstelen bevándorlási vita keretében túszul ejtették a kormányfinanszírozást, beleértve a katonák fizetését és más nemzetbiztonsági prioritásokat…”
Ilyen pofátlanságra soha korábban nem került sor az ország történetében: már csak azért sem, mert a Fehér Ház telefonközpontjában önkéntesek dolgoznak, tehát a „fizetésük” sem maradhatott el, mert olyan nem is létezik! A „leállást” egyébként alig lehetett észrevenni, mert a Trump-kabinet előre jóváhagyta a minisztériumoknak, hogy a tartalékalapokat használják a kérdéses napokra. Vagyis valójában kizárólag a propagandahatást kívánták elérni.
A vita lényege abban állt, hogy a demokraták megpróbáltak döntést kikényszeríteni két olyan programban, amelyeket a Trump-kormányzat önhatalmúlag leállított, illetve a republikánus többség az ősszel nem volt hajlandó meghosszabbítani. Az egyik az ún. DACA-program, amelyik a szüleik által kiskorúakként illegálisan Amerikába hozott fiatalok kitoloncolástól való mentesítését szolgálta: ezt erkölcsileg is és gazdasági szempontból is támogatja az ország lakosságának 87 százaléka.
A másik viszont nem is bevándorlási ügy, hanem 9 millió szegény sorsú gyermek egészségbiztosításának szövetségi pénzelése, amit a kongresszus tavaly nem volt hajlandó meghosszabbítani, noha 1997-ben kétpárti javaslatra hozták létre. Az ún. CHIP-programot a demokraták egyik legliberálisabb központi alakja, a néhai Edward Kennedy szenátor, valamint az egyik legkonzervatívabb republikánus, a Utah állambeli Orrin Hatch közösen nyújtott be az akkori First Lady, Hillary Clinton javaslata alapján. Talán nem véletlen, hogy a jobboldal még saját rangidősét sem tartja tiszteletben, ha még utólag is Hillary ellen tehet valamit. A szegény gyerekekről nem is beszélve.
A kormányleállás nyomán szenátorok egy csoportja háromnapos konzultációt folytatott, aminek eredményeként a demokraták kicsikartak a – párbeszédben részt nem vevő – szenátusi munkaelnöktől egy ígéretet arra nézve, hogy a DACA-program megoldását másfél hónapon belül napirendre tűzi: megvan hozzá ugyanis a kétpárti többség, de a republikánusok korábban nem voltak hajlandók azt szavazásra bocsátani. Az egészségbiztosítási program hat évre szóló meghosszabbítását viszont sikerült máris elérni a kompromisszum keretében.
A baloldal keményebb szárnya olyannyira elégedetlen a fejleményekkel, hogy Chuck Schumer szenátor New York-i társasháza előtt folyamatosan tüntetnek a „demokrata megadás” ellen. Szerintük ugyanis Mitch McConnell szenátor nem fogja betartani az ígéretét a kiskorú bevándorlók kapcsán, mert már annak nyilvános megfogalmazásába is olyan nyelvezetet csúsztatott, amelyik alapos kibúvót hagyott a számára. A kisebbségi vezető viszont felhívja a figyelmet a realitásokra és arra, hogy az alternatíva sokkal rosszabb lett volna. Amennyiben a szenátus munkaelnöke nem tartja be ígéretét, vetíti előre Schumer, akkor az annál jobban mobilizálhatja a szavazókat az őszi kongresszusi választásokon a republikánus jelöltek ellen.
A jobboldal legagresszívabb törvényhozói természetesen máris az ígéret be nem tartására uszítanak, abban bízva, hogy meg tudják győzni Trumpot az illegális bevándorlókkal szembeni hajthatatlanság érdekében, még a kiskorúak – és az ország túlnyomó többsége – ellenében is.
Nehéz mérleget vonni, ki győzött és ki veszített a részleges kormányleállással, illetve az ideiglenes megoldással. A legfontosabb tanulság mégis az, hogy létezhet olyan politikai rendszer és politikai kultúra – bármilyen kemény és mégoly kaotikus legyen is az –, amelyben egyszerűen nem lehet vég nélkül és büntetlenül figyelmen kívül hagyni a tisztességet. Még akkor sem, amikor azt csak egy kisebbség képviseli.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >