Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
A varsói üzenet
„Minthogy Budapest és Washington viszonya soha nem volt ennyire visszás – sőt, magyar részről ennyire ellenséges – a hidegháború vége óta, Orbán a szituációból alighanem levonja a rá oly jellemző sommás következtetéseket, s tovább ront a helyzeten – mindannyiunk helyzetén.” Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
Donald Trump varsói beszéde vagy azt jelzi, az elnök kezdi megérteni, mi is egy amerikai elnök küldetése, vagy pedig azt, hogy ha nem ekként lép fel, akkor nagyon közel kerül végzetéhez. A két lehetőség nem identikus, de legalább elmozdulást jelent mindahhoz képest, amit Trump január 20-a óta produkált, mély válságba juttatva ezzel Amerikát, a Nyugatot és a demokráciát.
A beszéd abból a szempontból is megnyugtató, hogy nem igazolta vissza azt a korábbi – a varsói út előtt szinte mindenki által megfogalmazott – félelmet, hogy az amerikai elnök Kelet-Európa élére kíván állni, Nyugat-Európa ellenében. És azt sem, hogy ezzel még szélesebbre tárja a kaput az oroszok előtt a nyugati behatolásra. Ellenkezőleg, a beszéd legfontosabb eleme éppen a Moszkvával szembeni eddig példátlan fellépés volt, s az amerikai vezető felsorakozása Európa azon politikusai mellé, akik már rég követelik Putyin megfékezését.
Mindez meglehetős értelmezési zavart okozott azok körében, akik eddig szimpátiával figyelték Trump Európa – és főként Merkel-ellenes –, kirohanásait, illetve Putyin-barát provokációit. Az euroszkeptikus brit Nigel Farage például a Twitteren üdvözölte a varsói beszédet, és az ugyancsak oroszbarát cseh elnök, Miloš Zeman is próbálta optimistán felfogni azt. Hogy az elnök végérvényesen merre is mozdul, arra a most zajló G20 csúcs, és az ottani megállapodások adnak majd egyértelmű választ, ráadásul napokon belül.
Arra a kérdésre, hogy lehetett-e egy efféle fordulatra számítani, nem lehet egyértelmű választ adni. Két dolog azonban világos volt már jó ideje: egyrészt Rex Tillerson külügyminiszter nem váltotta be a hozzá fűzött „trumpi” reményeket. Az oroszbarát-politika megteremtésére irányuló szándékát vagy nem tudta keresztülvinni, vagy nem is voltak efféle céljai, bár sokan jósoltak hasonlókat a kormány felállásakor. Tény azonban, hogy a külügyminiszter és a State Department (külügyminisztérium) ma sem mozdul teljes szinkronban, de az legalább már látszik, hogy akcióik nem is feltétlenül ellentétesek.
Az viszont teljesen egyértelmű, hogy a mai amerikai politika meghatározó ereje a Pentagon (védelmi minisztérium) lett, sok minden ott dől el, befolyásolva a külpolitikát is – bár e téren nem annyira Tillerson, mint inkább maga a külügy kap tőlük támogatást. Ezen felül a titkosszolgálatokat is azoknak a céloknak rendelték alá, melyeket a védelmi tárca vezetője, Jim Mattis egyértelműsített, mint prioritásokat. E téren kiemelt téma lett Európa keleti határainak védelme – beleértve Ukrajnát is.
Trump varsói útja messzemenően visszaigazolta a lengyel kormányzati elvárásokat, de csak egyetlen – ugyan nem jelentéktelen – vonatkozásban: a bejelentés, hogy az elnök mekkora jelentőséget tulajdonít az amerikai katonák lengyelországi jelenlétének, a Patriot rakétaelhárító-rendszer telepítésének bejelentése mind-mind olyan visszaigazolás, melyek egybevágnak Varsó eddigi céljaival. Ugyanakkor Jarosław Kaczyński rendszere nem kapott Trumptól semmilyen segítséget, még csak biztatást sem, hogy járja csak a maga útját, Angela Merkellel és Emmanuel Marcronnal szemben.
Az amerikai elnök második európai útjának nagy vesztese a magyar kormány. Bár jelenleg Budapest adja a V4-ek elnökségét, Orbán Viktor ezt nem tudta saját pozíciójának megerősítésére felhasználni. Sőt, az utóbbi hetekben olyannyira felerősített orbáni orosz orientáció szembemegy mindazzal, amit Trump Varsóban stratégiai célként megfogalmazott.
A NATO végre megkapta az amerikai elnöktől azt a támogatást, amit az még a májusi brüsszeli csúcson sem volt hajlandó megadni, elsőként Klaus Johannis román elnökkel való találkozóján tett rá célzást. A szervezet ennek folytán nyilvánvalóan összezár, s arra fog kötelezni mindenkit, hogy ehhez felzárkózzon. Orbán viszont ezt nem teheti, hisz oly mélyen elkötelezett Moszkva felé, hogy e szálak már csak akkor vághatók majd el, ha Orbán és kormánya megbukik. Számtalan jele van annak, hogy NATO-bizalomról Magyarország vonatkozásából már egyáltalán nem lehet beszélni, s a kormányzat mintha még hivalkodna is azzal: úgy tagja a szervezetnek, hogy valójában az orosz célokkal szolidáris.
És akkor ott van még az a minapi bejelentés is – szigorúan Trump látogatása elé időzítve –, hogy 2019-ig megépül az úgynevezett Török Áramlat, amelyen orosz gáz érkezik majd dél-keletről a kontinensre, elsősorban Szerbiába és Magyarországra, azaz az orosz balkáni érdekszférára fókuszálva. A bejelentés időzítése már csak azért is szerencsétlen, hisz tudvalevő volt: a trumpi látogatás egyik fő ígérete lesz, hogy amerikai cseppfolyós gázszállításokkal (LNG) kiváltható leegyen az orosz import, és így csökkenthető a politikai függés is. Ezt – Orbánt leszámítva – gyakorlatilag mindenki üdvözölte. Más kérdés, hogy a Török Áramlatból épp úgy semmi sem lesz, mint a Déli, Kék stb. fantázianevű áramlatokból. Elvileg – hangsúlyozom: elvileg – a török határig még megépülhet a mű, de hogy milyen pénzből építik majd meg számos etnikailag vetélkedő balkáni területen Magyarországig, arról még senki sem beszélt. A pénzen túl a projekt az ésszerűséget is nélkülözi.
Minthogy Budapest és Washington viszonya soha nem volt ennyire visszás – sőt, magyar részről ennyire ellenséges – a hidegháború vége óta, Orbán a szituációból alighanem levonja a rá oly jellemző sommás következtetéseket, s tovább ront a helyzeten – mindannyiunk helyzetén. Ez már kétfrontos küzdelmet jelent, egyik oldalon Európával, a másikon Washingtonnal. Az ilyesmire szokás azt mondani, hogy megnyerhetetlen, sőt végzetes.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >