Ma Bonifác, Gyöngyi névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
Egy amerikai Varsóban
Bár az elnök mozgástere továbbra is rendkívül szűk, ám az a példátlan ideg- és hidegháború, amit Trump közel-keleti útjával előidézett, s ami kibillentette az amúgy is törékeny térségi egyensúlyt, Európa vezetői számára is tanulságos kell, hogy legyen. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):
Amint közeledik Donald Trump kelet-európai, egész pontosan varsói látogatásának időpontja – erre feltehetően július 6-án kerül sor –, úgy szaporodnak azok a kijelentések, melyek szerint az amerikai elnök igyekszik majd élére állni annak az unió-ellenes küzdelemnek, melyet térségünk egynémely politikusa már egy ideje folytat. Tulajdonképpen Trumpnak minden oka megvan erre, legalábbis azon elképzelései alapján, melyek választási kampányának vezérmotívumaiként is feltűntek.
1. Tudjuk, hogy számtalan ok miatt ellene van az európai integrációnak. Gazdasági konkurenst egyszerre lát az unióban, miként ideológiai kihívót is. Bár az Egyesült Államok gyorsabban és hatékonyabban lábalt ki a 2008-ban szinte mindenkit maga alá gyűrő válságból, ezt főként olyan gazdasági lépéseknek köszönhette, melyeket – mint 21. századi reformokat igénylőket – Trump és a hozzá közel állók elutasítanak. Az elnökhöz – ezt többször hangsúlyozta is – a 20. század termelési és beruházási módozatai állnak közelebb, melyek egyszer már „naggyá tették Amerikát”. Európa – legalábbis annak nyugati fele – mára felismerte ezt, s a németországi, skandináv irányváltás be is indította a gazdaságot felfelé. Emmanuel Macron pedig azzal nyert, hogy megígérte kampányában a reformokat és a gyökeres átalakítást.
2. Trump kifejezetten ellenséges Németországgal szemben, ami megint csak logikus. Berlin az integráció legelkötelezettebb tényezője, ráadásul nyílt ellenszenvvel viseltetett azzal a produkcióval szemben, amit Trump kampánya során, illetve megválasztása óta nyújtott. Arról is hallani lehet, hogy az oroszokkal fenntartott gyanús kapcsolatait ugyan egy volt brit hírszerző fedte fel először, de mögötte ott húzódott a háttérben a német hírszerzés (BND), mely jelenleg többet tud e kapcsolatokról, mint az Egyesült Államok hivatalos szervei.
3. Pont ezek a szivárgó információk tették nyilvánvalóvá Trump álláspontjának harmadik sarkalatos elemét, ami nem más, mint az oroszokhoz, s személy szerint Putyinhoz fűződő – enyhén szólva – feltűnően kritikátlan, néha-néha pedig gyanúsan baráti viszony. Egyszerre mélyítette el ezeket a kapcsolatokat Trump mocskos múltja, melynek az oroszok nem csak tanúi, de részesei is lehettek; valamint az Európai Unió jelenével és jövőjével szemben érzett közös ellenérdekeltség.
Mindennek fényében Trump nem tesz most mást, mint folytatja azt, amit Vlagyimir Putyin elkezdett – feltéve, hogy beigazolódnak azok a gyanúk, melyek már egy ideje élnek és gyarapodnak az elnök és némely kelet-európai politikus konvergáló érdekeiről. Egy efféle újtípusú, unióellenes együttműködés helyébe léphet annak, amit V4-ként ismertünk eddig, s ami persze sohasem funkcionált normálisan, de deklarált célja mégis legalább a négy érintett ország uniós integrációjának segítése volt.
Az új együttműködésnek a kereteit a jobboldali lengyel elnök, Andrzej Duda jelölte ki, amikor bejelentette: újjáéleszti Józef Piłsudski marsall Intermarium (Międzymorze) nevű egykori– az első világháború utáni– kezdeményezését. Ez a három tenger (Adria, Fekete, Balti) közzé eső kis államok, valamint Ukrajna és Fehéroroszország szövetsége lett volna, egyfajta önvédelemül a térség nagyhatalmai, főként Németország ellenében. A kezdeményezés eleve halva született már csak azért is, mert az érintett államok olykor élesen eltérő érdekeit nyilvánvalóan képtelen volt egy irányba rendezni.
Most sincs ez másként. Míg a magyar és a szlovák miniszterelnök, valamint a cseh elnök nyíltan kollaborál Putyinnal, addig két további – és az említetteknél jóval jelentékenyebb – állam, Lengyelország és Románia harcosan orosz-ellenes.
A csoportból egyedül Szlovákia és Szlovénia tagja az euróövezetnek. Bár ha a Merkel-Macron tengely feltételül szabja – mint ahogy ez olykor felsejlik –, hogy a felkészült államok csak akkor válhatnak a mag-Európa részeivé, ha maguk is bevezetik az eurót – erre Csehország, Lengyelország, sőt Románia is alkalmas –, Orbán Viktor aligha teheti meg ezt a lépést, hisz azonnal elveszítené a gazdasági folyamatokra gyakorolt totális befolyását, ami viszont szükséges ahhoz, hogy hatalmi monopóliumát megőrizze.
És az érdekellentéteket hosszan sorolhatnánk még.
Mindez arra utal, hogy az Intermarium elgondolásból még annyi sem lesz, mint amennyit a V4-nek sikerült összehoznia; annál is inkább, mert nem valamiért, hanem valami ellen szerveződik. Ám a július 6-i varsói esemény, annak belső interpretálása, netán ha még valamilyen megállapodás is születnék, egyértelműsíteni fogja Trump elszántságát és tényleges erejét. És Európának e tudásra és bizonyosságra igencsak szüksége van. Bár az elnök mozgástere továbbra is rendkívül szűk, ám az a példátlan ideg- és hidegháború, amit Trump közel-keleti útjával előidézett, s ami kibillentette az amúgy is törékeny térségi egyensúlyt, Európa vezetői számára is tanulságos kell, hogy legyen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa Oroszország támadásai alatt áll, és kérdés, miért nem tesz ezek ellen
Ezt a kérdést teszi fel a Politico amerikai portál európai kiadásában. „Egy ideje az orosz titkosszolgálatok agresszív akcióit >
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >