Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
,,A művészetek vonzásában élek”
Aki a lélek és az érzések szárnyalásával tölti ki a kompozíció vázát – Beszélgetés Fejős Csilla rendezővel
Fejős Csilla filmjeit látva az első gondolat, amely megfogalmazódott bennem, a líraiság. Legyen szó emberekről vagy épületekről készült filmről. Nézőként érezni, fontosnak tartja, hogy a portréfilm az érzelmekre is hasson amellett, hogy dokumentumjellegű is, informál, tájékoztat. Tápai Renáta (Magyar Szó):
Minden alkotónak megvan a saját stílusa, illetve területe. Én a művészetek vonzásában élek, és azoknak a művészembereknek az arcképét, tevékenységét, életútját szeretném megrajzolni, bemutatni, akik Vajdasághoz kötődnek – mondja Fejős Csilla filmrendező, szerkesztő, forgatókönyvíró, akinek legutóbbi alkotását, a Bogdán József pap költőről szóló Fohász a déli végeken című portréfilmjét a minap mutatták be Törökkanizsán. Az alkotóval ennek apropóján beszélgettünk.
– Legtöbbször portréfilmeket készítek. Olyan emberekről, akikről Rilke azt mondja, olyanok, mint a kökörcsin, olyan tágasan nyílnak napközben, hogy éjszakára nem bírnak összecsukódni. Az éjszaka terhével maguk fölött szélesre tárulkoznak, és feltépett kelyhükkel még mindig szürcsölik a fényt. Igen, vannak olyan érzékeny lelkületű emberek, akik nem utasítanak el semmit, érzékeik minden hatásra nyitottan éberek. Másrészt nagy rajongója vagyok a népművészetnek és azoknak az egyszerű embereknek, akik a föld és az ég közelségében élnek, dolgoznak s a természet íratlan szabályaiból merítik bölcsességüket, életfilozófiájukat. Érdekel az irodalom, a színház, a képzőművészet, a zene, a néprajz is. Volt egy időszak, amikor egy különleges ,,gyűjteményt” hoztam létre: magyarkanizsai születésű és részben ott is élő, vagy valami módon a városhoz, a környékhez kötődő művészek és műveik bemutatására vállalkoztam. A kortárs vajdasági kultúra egy szeletét láthatjuk Magyarkanizsával, mint epicentrummal. Arcképcsarnokomban Tolnai Ottó író, költő, Nagy József mozgásművész, Sagmeister Peity Laura képzőművész, Bicskei István színművész és mások szerepelnek. Szerintem a vajdasági művészeknek van egy közös vonásuk. Ha el is utaznak, mindig valamilyen formában visszatérnek, akárcsak a Tisza kérészei. Bicskei István színész, az egyik portréfilmem főszereplője említi, hogy a magyarkanizsai pusztánk, a Járás pásztorai, akiknek nem volt tükrük, önmaguk szemlélésére az eső utáni pocsolyákat használták. Miután a pocsolyák felszáradtak, vonásaik beleégtek a földbe, és ezekből az arcokból áll össze a Járás. Számomra ez azt sugallta, hogy nem az ember fényképezi a tájat, hanem a folyamat fordítva történik, vagyis a táj mutatja meg az ember arcát. A személyiségek lenyomatokat hagynak maguk után, és ezek a nyomok segítenek abban, hogy a következő nemzedékek számára a táj képpé váljon, jelentést kapjon. Ezen filmek esetében olyan nézőpontra találtam, amely a tematikus művészeti sorozatokra vagy a művészportrékra általában nem jellemző, és amit jobb híján az otthon nézőpontjának nevezhetnénk. Egy speciális dimenzióban prezentálom őket, mindenekelőtt a származás helyéhez való viszonyukban.
A portréfilm azontúl, hogy a főszereplőről szól, képet fest az alkotóról, a film készítőjéről is. Erről Fejős Csilla is így vélekedik.
– Ahogy a pók sem képes a legyet a maga szőtte hálón kívül észlelni, úgy mi, filmesek is benne állunk abban a világban, amelyet rögzítünk, a kamera nem elfogulatlan szemlélő, és akkor is érződik a szereplők és a filmkészítők közötti közeli bizalmi viszony, ha azok, akik a kamerába beszélnek profi kommunikátorok, és amúgy sem jönnek zavarba a stábtól. Különösen akkor nyílnak meg a tekintetek, válik közvetlenné a megnyilatkozás, ha művésztársukról, barátjukról kérdezik az egyes szereplőket. Úgy vélem, egy jó alkotáshoz a film szereplőivel ki kell alakuljon egy kölcsönös bizalom, aminek köszönhetően az egymást összefogó láthatatlan érzelmi háló szálai finoman föl-föltünedeznek az arcizmok rezdülésében, egy-egy történetben, a hangsúlyokban, az emlékekben. A személyes elem mindig jelen van, ezért óhatatlanul is mitizáljuk hőseinket. Ugyanakkor keveseknek adatik meg a lehetőség, hogy meglesse a művészt alkotás közben, hogy leselkedő voyeurként töltsön el egy hosszabb időszakot a közelében. Ahogyan alakokat mozgatunk, ahogyan tárgyakat vonultatunk fel, ebben a vizuális, ugyanakkor „költői” közvetettségben rajzolódik ki művészemberünk breváriuma, s annak artikulálása révén válik láthatóvá, mélyről szemlélhetővé autentikus közegünk minden terrénuma. Talán ezért is izgalmas számunkra megválaszolni, mi lázasítja be művészünket, hiszen minden embert érdekli a saját élete és művészete. Izgalmas a történetfűzés is, amelyet szereplőnk személyiségén keresztül, természetes élethelyzetében, emberi kapcsolataiban és a „történetben” helyezzük el. A művészet szenvedélyét, örömét szeretnénk kamera elé söpörni, ám míg a festői és színészi, szinházcsináló tevékenység, mivel alapvetően vizuális jeleket hoz létre, a filmen is közel az eredeti hatást éri el, a költészet filmre vitele jóval nehezebb. Nem is az az érdekes, mennyire sikerül hűen visszaadni a költészetről mondottakat, mert ez eleve nem is sikerülhet, és nem is cél. Támpontot kell adni a képzeletnek, hogyan lássuk magunk előtt pl. Bogdán József pap költő költészetét, eredeti képeit. Azt is tudni kell, hogy a versek olvasásakor keletkező belső, mentális kép sosem lesz azonos a modellul szolgáló objektum kamera által rögzített külső képével. A kettő közti különbség érzékelhetővé tétele pedig a költészet mibenlétének mélyebb megértéséhez nyitja meg az utat.
Bogdán verseinek morzsolgatásával itt-ott „térviszonyának kedves tájékai” pillanthatók meg: a városok és falvak, ahol Bogdán élt és papként szolgált, s ahol körülvette őt az észak-bánsági hívek szeretete. Fehértemplomon, Bánát legdélebbi csücskébe „száműzötten” nem lehet otthon a nyelvben, az iskolában, a templomban, mert idegen nyelven él ott. Bogdán József végtelen egyszerűséggel beszél az életéről, a múltról és a jelenről. Hallatlan társadalmi drámák vannak az egyszerű – mégis gyönyörűen megfogalmazott gondolatok mögött – „nem esketek, nem keresztelek, csak temetek”. Sok jót gyerekkorában sem kapott a „napsugárarcú magyaroktól”, mégis szinte az első kedves szóra („kisfiam”) mindent megbocsátott gyermekkora megkeserítőinek, egykori nevelőszüleinek. Egész életét a lelkében végigkísérte soha nem látott és ismert édesanyja, akiről ma is gyönyörűen beszél. Életének minden szomorúságát, nehézségét viszont kárpótolja az „Úristen mosolya”, amit a nagyritkán keresztelendő kisbabák mosolyában lát meg – meséli Csilla a Médiatanács – Magyar Média Mecenatúra Program támogatásával készült Cinema Filmműhely legújabb dokumentumfilmjéről. – Bogdán József a filmben számadást végez, őszinte vallomást tesz. Az emberről, a költőről és a papról. Ez is volt a cél, mindhárom arcát megmutatni, és felhívni a figyelmet arra is, hogy ne hagyjuk ezt az embert elveszni. Hogy mennyien szeretik, azt bizonyítja az is, hogy a bemutatóra mintegy 200-an jöttek el és tapsoltak állva. Ilyet én még nem éltem meg. Felemelő és megható élmény volt ez. (...)
Fejős Csilla filmjeit látva az első gondolat, amely megfogalmazódott bennem, a líraiság. Legyen szó emberekről vagy épületekről készült filmről. Nézőként érezni, fontosnak tartja, hogy a portréfilm az érzelmekre is hasson amellett, hogy dokumentumjellegű is, informál, tájékoztat. Erre reflektálva beszélgetőtársam elmondta, bár Szabados György a zenére értette, amikor ezt mondta, de igaz arra is, amit a filmekkel kapcsolatban gondol: ,,A kompozíció viszont váz marad csupán, ha nem ad teret a lélek, az érzés szárnyalásának.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >