2024. április 20. szombat
Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Egy amerikai Varsóban

Bár az elnök mozgástere továbbra is rendkívül szűk, ám az a példátlan ideg- és hidegháború, amit Trump közel-keleti útjával előidézett, s ami kibillentette az amúgy is törékeny térségi egyensúlyt, Európa vezetői számára is tanulságos kell, hogy legyen. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):

Amint közeledik Donald Trump kelet-európai, egész pontosan varsói látogatásának időpontja – erre feltehetően július 6-án kerül sor –, úgy szaporodnak azok a kijelentések, melyek szerint az amerikai elnök igyekszik majd élére állni annak az unió-ellenes küzdelemnek, melyet térségünk egynémely politikusa már egy ideje folytat. Tulajdonképpen Trumpnak minden oka megvan erre, legalábbis azon elképzelései alapján, melyek választási kampányának vezérmotívumaiként is feltűntek.

1. Tudjuk, hogy számtalan ok miatt ellene van az európai integrációnak. Gazdasági konkurenst egyszerre lát az unióban, miként ideológiai kihívót is. Bár az Egyesült Államok gyorsabban és hatékonyabban lábalt ki a 2008-ban szinte mindenkit maga alá gyűrő válságból, ezt főként olyan gazdasági lépéseknek köszönhette, melyeket – mint 21. századi reformokat igénylőket – Trump és a hozzá közel állók elutasítanak. Az elnökhöz – ezt többször hangsúlyozta is – a 20. század termelési és beruházási módozatai állnak közelebb, melyek egyszer már „naggyá tették Amerikát”. Európa – legalábbis annak nyugati fele – mára felismerte ezt, s a németországi, skandináv irányváltás be is indította a gazdaságot felfelé. Emmanuel Macron pedig azzal nyert, hogy megígérte kampányában a reformokat és a gyökeres átalakítást.

2. Trump kifejezetten ellenséges Németországgal szemben, ami megint csak logikus. Berlin az integráció legelkötelezettebb tényezője, ráadásul nyílt ellenszenvvel viseltetett azzal a produkcióval szemben, amit Trump kampánya során, illetve megválasztása óta nyújtott. Arról is hallani lehet, hogy az oroszokkal fenntartott gyanús kapcsolatait ugyan egy volt brit hírszerző fedte fel először, de mögötte ott húzódott a háttérben a német hírszerzés (BND), mely jelenleg többet tud e kapcsolatokról, mint az Egyesült Államok hivatalos szervei.

3. Pont ezek a szivárgó információk tették nyilvánvalóvá Trump álláspontjának harmadik sarkalatos elemét, ami nem más, mint az oroszokhoz, s személy szerint Putyinhoz fűződő – enyhén szólva – feltűnően kritikátlan, néha-néha pedig gyanúsan baráti viszony. Egyszerre mélyítette el ezeket a kapcsolatokat Trump mocskos múltja, melynek az oroszok nem csak tanúi, de részesei is lehettek; valamint az Európai Unió jelenével és jövőjével szemben érzett közös ellenérdekeltség.

Mindennek fényében Trump nem tesz most mást, mint folytatja azt, amit Vlagyimir Putyin elkezdett – feltéve, hogy beigazolódnak azok a gyanúk, melyek már egy ideje élnek és gyarapodnak az elnök és némely kelet-európai politikus konvergáló érdekeiről. Egy efféle újtípusú, unióellenes együttműködés helyébe léphet annak, amit V4-ként ismertünk eddig, s ami persze sohasem funkcionált normálisan, de deklarált célja mégis legalább a négy érintett ország uniós integrációjának segítése volt.

Az új együttműködésnek a kereteit a jobboldali lengyel elnök, Andrzej Duda jelölte ki, amikor bejelentette: újjáéleszti Józef Piłsudski marsall Intermarium (Międzymorze) nevű egykori– az első világháború utáni– kezdeményezését. Ez a három tenger (Adria, Fekete, Balti) közzé eső kis államok, valamint Ukrajna és Fehéroroszország szövetsége lett volna, egyfajta önvédelemül a térség nagyhatalmai, főként Németország ellenében. A kezdeményezés eleve halva született már csak azért is, mert az érintett államok olykor élesen eltérő érdekeit nyilvánvalóan képtelen volt egy irányba rendezni.

Most sincs ez másként. Míg a magyar és a szlovák miniszterelnök, valamint a cseh elnök nyíltan kollaborál Putyinnal, addig két további – és az említetteknél jóval jelentékenyebb – állam, Lengyelország és Románia harcosan orosz-ellenes.

A csoportból egyedül Szlovákia és Szlovénia tagja az euróövezetnek. Bár ha a Merkel-Macron tengely feltételül szabja – mint ahogy ez olykor felsejlik –, hogy a felkészült államok csak akkor válhatnak a mag-Európa részeivé, ha maguk is bevezetik az eurót – erre Csehország, Lengyelország, sőt Románia is alkalmas –, Orbán Viktor aligha teheti meg ezt a lépést, hisz azonnal elveszítené a gazdasági folyamatokra gyakorolt totális befolyását, ami viszont szükséges ahhoz, hogy hatalmi monopóliumát megőrizze.

 És az érdekellentéteket hosszan sorolhatnánk még.

 Mindez arra utal, hogy az Intermarium elgondolásból még annyi sem lesz, mint amennyit a V4-nek sikerült összehoznia; annál is inkább, mert nem valamiért, hanem valami ellen szerveződik. Ám a július 6-i varsói esemény, annak belső interpretálása, netán ha még valamilyen megállapodás is születnék, egyértelműsíteni fogja Trump elszántságát és tényleges erejét. És Európának e tudásra és bizonyosságra igencsak szüksége van. Bár az elnök mozgástere továbbra is rendkívül szűk, ám az a példátlan ideg- és hidegháború, amit Trump közel-keleti útjával előidézett, s ami kibillentette az amúgy is törékeny térségi egyensúlyt, Európa vezetői számára is tanulságos kell, hogy legyen.

 

2017. június 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Monroe-elv és ami ebből következett

A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >

Tovább

Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre

A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >

Tovább

Még Trump sem állhat a törvény felett

Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >

Tovább

Európa új frontvonalai

Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >

Tovább

A szaudi-iráni megállapodásról

Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >

Tovább

Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia

Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >

Tovább

Léggömb, vagy csak egy lufi?

Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >

Tovább

Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre

A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >

Tovább

Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével

Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >

Tovább

Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?

Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >

Tovább

Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be

Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >

Tovább

Babiš nyomul az elnökségért

A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >

Tovább