Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Háborús vikend
Hétvégi napló Borovóból
Hübsch Éva
1991. július 6., Vajska, Borovo Selo
Hol a határ a béke és a háború között egy országban? Mikor szűnik meg hivatalosan a béke és kezdődik a háború, és meddig lehet a helyi villongások vagy összetűzések gyűjtőfogalmával takarni a helyzetet, amely már inkább háborúra hasonlít? Ezen valószínűleg csak a politikusok és az újságírók töprengenek. Az egyszerű nép ezen nem gondolkodik, csak érzi.
Borovóban és környékén háború van. Május óta. Időről időre elcsituló, majd újra fellángoló gerillaharc folyik. Korunk modem háborúja. Az emberek csónakokon és kompon menekülnek a borovói, dályai és a tenji szétlőtt házakból. Május óta több mint hatezren keltek át a Dunán; zavart és ijedt idősebb emberek, asszonyok és gyerekek; a férfiak otthon maradtak. Harcolni. Vajskában egy iskolát rendeztek be befogadásukra. Könnyes szemű idős házaspárral találkozunk. Borovo Selóból menekültek. A horvát csendőrség erőszakkal elvette kocsijukat és veréssel fenyegette őket, ha ellenszegülnének. Abban az utcában lakhattak, amelyikért éppen most folyik a harc, mert odaát minden utcáért, házért háború folyik.
Német tévécsoporttal igyekeztünk Borovóba jutni, hogy lássuk, valójában hogyan is élnek ott az emberek egymás között. Szerbek a horvátokkal. Hogy a szakadék valóban olyan áthidalhatatlanul mély-e?
A horvát hatóságok azt állítják, hogy Szerbiából csetnik csapatokat küldenek Szlavóniába, Szerémségbe és Baranyába. Ők bujtogatják és fegyverezik fel a lakosságot, azt állítva, hogy ez a föld Szerbiához tartozik. Az itt élő szerbek pedig azt mondják, hogy az új horvát alkotmánnyal jogaikban lettek megrövidítve. A Szerb Demokrata Párt vezetőit állítólag üldözik, a szerb tisztségviselőket leváltják, a népre pedig horvát kultúrát erőltetnek. És mindez azon a földön történik, amelyet már 650 éve szerbek laknak, míg a horvátok csupán a második világháború után, alig 50 éve települtek ide – állítják a szerbek.
A gombosi hídon keltünk át a Dunán. Mindkét oldalát a néphadsereg egységei őrzik. A szerbiai oldalon a szerb rendőrség figyelmeztet, lehet, hogy ott a horvátok már nem engednek tovább bennünket. A másik oldalon pedig a horvát belügy emberei jegyzik meg jóindulatúan, hogy Borovo Selóba úgysem tudunk majd bejutni a szerb barikádokon át. Csupán annyit kérdeznek, hogy a hadsereg még mindig ott van-e a híd lábánál, meg azt, hogy észrevettük-e, hogy az ágyúcsövek mind Horvátország felé mutatnak.
Végül mégis bejutunk Borovóba, bár az, hogy a német televízió forgatócsoportjáról van szó, igencsak súlyosbító körülmény. A „szerb nemzetvédők” szerint a német tájékoztatás fasiszta beállítottságú, horvátpárti. Nem javít helyzetünkön, hogy az operatőrrel magyarul beszélgetek. „Maguk szállították a fegyvert a horvátoknak” – támadnak ránk. Végül azzal, hogy most az egyszer írjuk meg az igazságot, tovább engednek bennünket.
Borovo Selóban talán nincs olyan ház, amelyen ne látszana a harcok nyoma. A községháza környékén minden ház ablakát betörték, a leengedett redőnyöket szétlőtték. A tőszomszédságában levő kioszk földig égett. A házak homlokzatán lövések nyoma. Az utcák kihaltak. A faluban a hadsereg egységei állomásoznak Egy-egy mellékutcában, némely udvaron páncélosok vesztegelnek. Az úgynevezett területvédelmi egységek főparancsnokságán, egy parasztház udvarában, katonai terepjáróra töltényes ládákat rak néhány puskás-pisztolyos katonazubbonyos fiatalember. A harcvonalra vezetnek bennünket. Kanyargós utcákon haladunk, távolról lövések zaja hallatszik. A rövid szakaszon, ahol nem védenek bennünket a házak, teljes sebességgel robogunk át. Lövéssorozat. Nem tudom felmérni, honnan és milyen messziről lőnek. Azt sem tudom, mennyire volt veszélyes. Egy ház udvaránál megállunk. Vállas, kommandó-egyenruhás, gépfegyveres fiatalemberek pihennek itt. A ház földszintjén levő bolt félig üres. Hónapok óta nem jár már ide senki. A tulaj szerb. Amint meglátják az újságírókat, néhány idősebb ember kimerészkedik a házakból. Az asszonyok a gyerekekkel rég elköltöztek kihalt az utca, panaszkodnak. Nyugdíjat sem kapnak már két hónapja. Nincs, aki bemenjen érte a horvát lakta részbe, a községházára. Már hónapok óta szinte ki sem mennek a házból, mondják, pedig birtokuk földjük is van. „Ezek a gyerekek vigyáznak ránk”, mutatnak a katonaruhás legényekre, akik az utca két végén, a jugoszláv zászló mellett álldogálnak. Hogy kitől védik őket?
– Hát a horvátoktól – felelik – Hisz néhány napja itt olyan lövöldözés, vérontás volt hogy azt el sem lehet képzelni.
És ezektől a fiataloktól nem félnek?
Nem, ezek tisztességes szerbek. Védenek bennünket. Fegyverünk sincs – teszik hozzá -, hisz a hadsereg is a mi oldalunkon van.
Gorán Hadžić, a szlavóniai, baranyai és nyugat-szerémségi Szerb Nemzeti Tanács elnöke így elemzi a helyzetet:
– Semmi kifogásunk az ellen, hogy Horvátország Jugoszláviából kiváljon. Csak ennek az itt élő szerb nép nélkül kell történnie. Mert mi, szerbek, egy államban akarunk élni és sehol sem akarunk kisebbség lenni. Az új horvát alkotmány pedig csak ilyen státust jelöl meg. Eddig optimista voltam. Azt gondoltam, hogy tárgyalásokkal is rendezhető a helyzet, de most látom, hogy csupán harccal. Ebben a háborúban sok vér folyik majd, de mi, szerbek, győzni fogunk.
Július 7., Vukovar, Borovo
Borovo Selóból Borovóba nem lehet úgy átjutni, hogy az ember az életét ne kockáztatná. Hisz mindkét fél lő egymásra. A horvát oldalt ezért Eszéken keresztül próbáltuk megközelíteni. Belo Brdónál azonban nem engedtek át bennünket a szerb barikádokon. így 60 kilométeres kerülővel Palánkán és Hókon keresztüljutottunk Vukovarba.
Vukovar szellemváros. Az utcákon alig van járókelő, de annál több a rendőr és a katona. Este kilenckor minden étterem és kávéház bezár. Biztonsági okokból, mondják. És arra figyelmeztetnek, hogy sötétedéskor már ne merészkedjünk ki az utcára.
A vukovari és borovói területvédelmi egységek parancsnokságán általános a mozgósítás. Tenjben kemény harc folyik. Tomislav Merčep parancsnok szerint az a legnagyobb baj, hogy a hadsereg a csetnikek pártján áll és ágyúval lő Borovo Selóból. Az itt élő szerb őslakók békében éltek mindaddig, amíg a Boszniából, Hercegovinából és Dalmáciából frissen idetelepülő szerbek fel nem bujtatták őket, mondja Mercep. Ugyanakkor Šešelj és Paroški csetnikvezérek azt ígérték az itteni szerbeknek, hogy ez a terület mind Szerbia lesz. És ha ebben segítenek, különböző kitüntetéseket kapnak. A szerb lakosság ezért a csetnikek mellé szegődött De nem is volt más választása, hisz 12 horvát rendőrt megöltek és horvát szomszédaikat is zaklatták az életükre törtek. Itt csak akkor lesz béke, teszi hozzá Merčep, ha a hadsereg innen kivonul. A Jugoszláv Néphadsereg sosem volt jugoszláv, hanem kizárólag szerb, bár feladata csupán a határoknak a külső ellenségtől való megvédése lenne. Ők a csetnikeket védik és fegyvert osztanak a szerb lakosságnak. Ezért, mi úgy határoztunk hogy a katonaszökevényeket megvédjük, és ha úgy kívánják, a Horvát Nemzeti Gárdába sorozzuk be őket. Jugoszláviát csak akkor ismerjük el, ha itt mindenkinek tisztázódik a joga és a kötelessége. A horvát nemzetnek önálló történelme és kultúrája van, ezért önálló állama is kell, hogy legyen. Mi úgy szeretnénk élni, mint az osztrákok és a svájciak nem pedig úgy, mint az afrikaiak. Magasabb életszínvonalat érdemlünk
A tűzvonal horvát felén a tegnapihoz hasonló kép tárul elénk: kihalt utca, elhagyott, üres házak, szétlőtt házfalak, kifosztott kereskedés; az utcán horvát lakosság meg néhány szerb is. A mese a tegnapihoz hasonló. Az egyik asszony zokog, a napokban vesztette el a fiát. A csetnikeket hibáztatja. A másik arra panaszkodik, hogy betörtek a lakásába. Az utca végén a horvát területvédelem egységei ugyanolyan Rambo-öltözetben, mint a szerb oldalon. Csak itt közelebb csattog a fegyver, a golyók nem messze tőlünk csapódnak le. Négykézláb kúszunk. A horvátok azt mondják, hogy a szerbek távcsöves puskával lőnek. Az nekik nincs.
Érdekes, hogy tegnap ugyanezt állították a szerbek a horvátokról. A rádió pedig ma is néhány halottról és több száz menekültről ad hírt. Mindegy, melyik oldalon.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >