2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Háborús vikend

Hétvégi napló Borovóból

Hübsch Éva
Hübsch Éva
Háborús vikend

1991. július 6., Vajska, Borovo Selo

Hol a határ a béke és a háború között egy országban? Mikor szűnik meg hivatalosan a béke és kezdődik a háború, és meddig lehet a helyi villongások vagy összetűzések gyűjtőfo­galmával takarni a helyzetet, amely már in­kább háborúra hasonlít? Ezen valószínűleg csak a politikusok és az újságírók töprenge­nek. Az egyszerű nép ezen nem gondolkodik, csak érzi.

Borovóban és környékén háború van. Má­jus óta. Időről időre elcsituló, majd újra fellángoló gerillaharc folyik. Korunk modem háborúja. Az emberek csónakokon és kompon menekülnek a borovói, dályai és a tenji szétlőtt házakból. Május óta több mint hatez­ren keltek át a Dunán; zavart és ijedt idősebb emberek, asszonyok és gyerekek; a férfiak otthon maradtak. Harcolni. Vajskában egy iskolát rendeztek be befogadásukra. Könnyes szemű idős házaspárral találkozunk. Borovo Selóból menekültek. A horvát csendőrség erőszakkal elvette kocsijukat és veréssel fe­nyegette őket, ha ellenszegülnének. Abban az utcában lakhattak, amelyikért éppen most folyik a harc, mert odaát minden utcáért, házért háború folyik.

Német tévécsoporttal igyekeztünk Borovóba jutni, hogy lássuk, valójában hogyan is élnek ott az emberek egymás között. Szerbek a horvátokkal. Hogy a szakadék valóban olyan áthidalhatatlanul mély-e?

A horvát hatóságok azt állítják, hogy Szer­biából csetnik csapatokat küldenek Szlavóni­ába, Szerémségbe és Baranyába. Ők bujto­gatják és fegyverezik fel a lakosságot, azt állítva, hogy ez a föld Szerbiához tartozik. Az itt élő szerbek pedig azt mondják, hogy az új horvát alkotmánnyal jogaikban lettek megrö­vidítve. A Szerb Demokrata Párt vezetőit állí­tólag üldözik, a szerb tisztségviselőket levált­ják, a népre pedig horvát kultúrát erőltetnek. És mindez azon a földön történik, amelyet már 650 éve szerbek laknak, míg a horvátok csupán a második világháború után, alig 50 éve települtek ide – állítják a szerbek.

A gombosi hídon keltünk át a Dunán. Mindkét oldalát a néphadsereg egységei őrzik. A szerbiai oldalon a szerb rendőrség figyelmeztet, lehet, hogy ott a horvátok már nem engednek tovább bennünket. A másik oldalon pedig a horvát belügy emberei jegy­zik meg jóindulatúan, hogy Borovo Selóba úgysem tudunk majd bejutni a szerb bariká­dokon át. Csupán annyit kérdeznek, hogy a hadsereg még mindig ott van-e a híd lábá­nál, meg azt, hogy észrevettük-e, hogy az ágyúcsövek mind Horvátország felé mutat­nak.

Végül mégis bejutunk Borovóba, bár az, hogy a német televízió forgatócsoportjáról van szó, igencsak súlyosbító körülmény. A „szerb nemzetvédők” szerint a német tájékoz­tatás fasiszta beállítottságú, horvátpárti. Nem javít helyzetünkön, hogy az operatőrrel ma­gyarul beszélgetek. „Maguk szállították a fegyvert a horvátoknak” – támadnak ránk. Végül azzal, hogy most az egyszer írjuk meg az igazságot, tovább engednek bennünket.

Borovo Selóban talán nincs olyan ház, amelyen ne látszana a harcok nyoma. A községháza környékén minden ház ablakát betörték, a leengedett redőnyöket szétlőtték. A tőszomszédságában levő kioszk földig égett. A házak homlokzatán lövések nyoma. Az utcák kihaltak. A faluban a hadsereg egységei állomásoznak Egy-egy mellékutcá­ban, némely udvaron páncélosok vesztegel­nek. Az úgynevezett területvédelmi egységek főparancsnokságán, egy parasztház udvará­ban, katonai terepjáróra töltényes ládákat rak néhány puskás-pisztolyos katonazubbonyos fiatalember. A harcvonalra vezetnek bennün­ket. Kanyargós utcákon haladunk, távolról lövések zaja hallatszik. A rövid szakaszon, ahol nem védenek bennünket a házak, teljes sebességgel robogunk át. Lövéssorozat. Nem tudom felmérni, honnan és milyen messziről lőnek. Azt sem tudom, mennyire volt veszé­lyes. Egy ház udvaránál megállunk. Vállas, kommandó-egyenruhás, gépfegyveres fiatal­emberek pihennek itt. A ház földszintjén levő bolt félig üres. Hónapok óta nem jár már ide senki. A tulaj szerb. Amint meglátják az újságírókat, néhány idősebb ember kimerész­kedik a házakból. Az asszonyok a gyerekekkel rég elköltöztek kihalt az utca, panaszkodnak. Nyugdíjat sem kapnak már két hónapja. Nincs, aki bemenjen érte a horvát lakta részbe, a községházára. Már hónapok óta szinte ki sem mennek a házból, mondják, pedig birtokuk földjük is van. „Ezek a gyere­kek vigyáznak ránk”, mutatnak a katonaruhás legényekre, akik az utca két végén, a jugo­szláv zászló mellett álldogálnak. Hogy kitől védik őket?

– Hát a horvátoktól – felelik – Hisz néhány napja itt olyan lövöldözés, vérontás volt hogy azt el sem lehet képzelni.

És ezektől a fiataloktól nem félnek?

Nem, ezek tisztességes szerbek. Véde­nek bennünket. Fegyverünk sincs – teszik hozzá -, hisz a hadsereg is a mi oldalunkon van.

Gorán Hadžić, a szlavóniai, baranyai és nyugat-szerémségi Szerb Nemzeti Tanács el­nöke így elemzi a helyzetet:

– Semmi kifogásunk az ellen, hogy Hor­vátország Jugoszláviából kiváljon. Csak ennek az itt élő szerb nép nélkül kell történnie. Mert mi, szerbek, egy államban akarunk élni és sehol sem akarunk kisebbség lenni. Az új horvát alkotmány pedig csak ilyen státust jelöl meg. Eddig optimista voltam. Azt gon­doltam, hogy tárgyalásokkal is rendezhető a helyzet, de most látom, hogy csupán harccal. Ebben a háborúban sok vér folyik majd, de mi, szerbek, győzni fogunk.

Július 7., Vukovar, Borovo

Borovo Selóból Borovóba nem lehet úgy átjutni, hogy az ember az életét ne kockáztat­ná. Hisz mindkét fél lő egymásra. A horvát oldalt ezért Eszéken keresztül próbáltuk meg­közelíteni. Belo Brdónál azonban nem enged­tek át bennünket a szerb barikádokon. így 60 kilométeres kerülővel Palánkán és Hókon ke­resztüljutottunk Vukovarba.

Vukovar szellemváros. Az utcákon alig van járókelő, de annál több a rendőr és a katona. Este kilenckor minden étterem és kávéház bezár. Biztonsági okokból, mondják. És arra figyelmeztetnek, hogy sötétedéskor már ne merészkedjünk ki az utcára.

A vukovari és borovói területvédelmi egy­ségek parancsnokságán általános a mozgósí­tás. Tenjben kemény harc folyik. Tomislav Merčep parancsnok szerint az a legnagyobb baj, hogy a hadsereg a csetnikek pártján áll és ágyúval lő Borovo Selóból. Az itt élő szerb őslakók békében éltek mindaddig, amíg a Boszniából, Hercegovinából és Dalmáciából frissen idetelepülő szerbek fel nem bujtatták őket, mondja Mercep. Ugyanakkor Šešelj és Paroški csetnikvezérek azt ígérték az itteni szerbeknek, hogy ez a terület mind Szerbia lesz. És ha ebben segítenek, különböző ki­tüntetéseket kapnak. A szerb lakosság ezért a csetnikek mellé szegődött De nem is volt más választása, hisz 12 horvát rendőrt meg­öltek és horvát szomszédaikat is zaklatták az életükre törtek. Itt csak akkor lesz béke, teszi hozzá Merčep, ha a hadsereg innen kivonul. A Jugoszláv Néphadsereg sosem volt jugo­szláv, hanem kizárólag szerb, bár feladata csupán a határoknak a külső ellenségtől való megvédése lenne. Ők a csetnikeket védik és fegyvert osztanak a szerb lakosságnak. Ezért, mi úgy határoztunk hogy a katonaszökevé­nyeket megvédjük, és ha úgy kívánják, a Horvát Nemzeti Gárdába sorozzuk be őket. Jugoszláviát csak akkor ismerjük el, ha itt mindenkinek tisztázódik a joga és a köteles­sége. A horvát nemzetnek önálló történelme és kultúrája van, ezért önálló állama is kell, hogy legyen. Mi úgy szeretnénk élni, mint az osztrákok és a svájciak nem pedig úgy, mint az afrikaiak. Magasabb életszínvonalat érdemlünk

A tűzvonal horvát felén a tegnapihoz ha­sonló kép tárul elénk: kihalt utca, elhagyott, üres házak, szétlőtt házfalak, kifosztott keres­kedés; az utcán horvát lakosság meg néhány szerb is. A mese a tegnapihoz hasonló. Az egyik asszony zokog, a napokban vesztette el a fiát. A csetnikeket hibáztatja. A másik arra panaszkodik, hogy betörtek a lakásába. Az utca végén a horvát területvédelem egységei ugyanolyan Rambo-öltözetben, mint a szerb oldalon. Csak itt közelebb csattog a fegyver, a golyók nem messze tőlünk csapódnak le. Négykézláb kúszunk. A horvátok azt mond­ják, hogy a szerbek távcsöves puskával lőnek. Az nekik nincs.

Érdekes, hogy tegnap ugyanezt állították a szerbek a horvátokról. A rádió pedig ma is néhány halottról és több száz menekültről ad hírt. Mindegy, melyik oldalon.

1991. július 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább