Ma Csaba, Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
A Negyedik Birodalom
Avagy csalfa szemeimet Habsburg Ottóra vetem
Bódis Gábor
Mivel a Napló ezen a héten sem szűnt meg, elhatároztam, hogy őszinte vallomást teszek: én a Negyedik Birodalom elkötelezett híve vagyok. Ebbéli genetikus meggyőződésemben nem tudtak megingatni még az Újvidéki Televízió igazmondó, csábos szavú bemondói sem. Aki másra Štulát emel, azáltal vész el.
És most elmondom, miért vagyok a negyedik drukkere. Elsősorban azért, mert kedvenc csapatom letéteményese az a Habsburg Ottó, akit nem a dinasztia juttatott az első csapatba, vagyis az Európai Parlamentbe, hanem, teszem azt, a tehetsége. És emiatt joggal gyanakodhatnak rá idevalósi rosszallói, akik megálmodott bársonyszékeikbe nem az Ottónál említett tulajdonság által kerültek, hanem fagylaltfogyasztáskor használatos kellékük folytán. Folyton folyvást.
Nos, Ottónak még egy hátránya van itt a Balkánon. Ha megemlítik vezetéknevét, akkor előkelőbb anarchista körökben nosztalgikus hangulat lesz úrrá, és a Világ Legsanyargatottabb Népének előfegyveresei előveszik a nagyapa féltve őrzött karabélyát, hogy szemébe mondják ország-világnak: trónörökösök és európaiak kíméljenek bennünket. A civilizációt meg már úgyis rég elfújta a szél.
Szóval, a Negyedikbe vetett hitem tartja még bennem a szuszt, pedig a szerbnek nevezett parlament már rég felébresztette bennem az öngyilkos hitetlenséget. Legújabb megrázkódtatásaim abból erednek, hogy az ottani Crvena zvezda, úgy tűnik, kihasználja az átigazolási időszakot és új legényekkel frissíti fel a csatársort (kormányt). A második ligás csillagok az Ingatag Demokraták Magányos Szíve Klubjának középpályása, a fürgelábú Mićunović, a Társadalmi Tulajdon hűtlen csatára, Kovács I. (az Oszkár, aki eddig mindent kibekkelt) és a Szajtószabadság eddigi balfedezete, Kovács II. (a Mihajlo).
Hűtlen lettem azonban néhány pillanatra Ottóhoz, aki a Monarchia feketén sárguló viharfelhőjét hozta fejünk felé, és még nem is mondtam el, hogy miként látom én a Negyedik jövőbeni szereplését ebben a ligában. Én nem értek egyet Mesić csapatkapitánnyal, aki a Crvena zvezda karmesterét a Reich egykori kisbajuszú játékmesterével hasonlította össze. Az előbbinek ugyanis még bizonyítania kell – nemzetközi mezőnyben is.
A Negyedik nem járhatja elődjei útját. Neki van egy olyan ütőkártyája, ami többet ér egy egész csatársornál. Ennek a csodacsatárnak a neve DEM (mellesleg Puskás Öcsi is emlegette annak idején, az akkori időkre jellemző tájszólásban). A Demokráciát Emelő Monéta bejárta már az egész világot – ezúttal nem kísértetként. Neki jut majd osztályrészül, hogy meghódítsa a világot. Természetesen a Gyökérevők Érdek- és Dacszövetsége kivétel. Őket nem kell meghódítani. Megvannak magukban is.
Egyébként nem értem, hogy ebben a tomboló hazafiasságban és németellenességben, dicső honatyáink miért nem szólítják haza a DEM hazájában sínylődő hazafiainkat. Csak nem fogadjuk el továbbra is a nemzeti büszkeségünket beszennyező alamizsnát?!
De a GYÉD (Gyökérevők Érdek- és Dacszövetsége) számára a DEM nem elegendő ellenség, hanem közelebbi „partnereket” is kell találni. Először úgy tűnt, hogy a „Monarchia lázában élő” Ausztria a legmegfelelőbb alany erre a szerepre, de még a legkitűnőbb képzeleterővel megáldott „helyzetelemzők” sem tudták elénk varázsolni Habsburg Ottót, amint kivont karddal éppen a délszláv testvériség-egység egyébként idillikus gubancát igyekszik átvágni. Ezért hát maradt az egyetlen szomszéd, akivel még nem vesztünk össze halálosan. Kapóra jött az ottani történész-miniszterelnök Vajdaságra vonatkozó kijelentése, és fellélegezhettünk: végre megvan az új osztályellenség!
És most fogódzkodjanak meg: maga Vajdaság Főszerkesztője vette magának a fáradtságot, hogy történelemórát tartson az itt élő nemzeteknek és nemzetiségeknek. A legrosszabb tanulóknak természetesen a vajdasági magyarok bizonyultak, de hát mit is lehet várni tőlük – 1956-os idetelepedésük óta csak nem sajátíthatták el az itteni ősszlávság sajátos tudományát, a „történelmet nem csinálni, hanem írni kell tudni” elnevezésűt. Az említett Božović dr. sci. prof. Radoman alaposan megmosta a fejét Antall és Ágoston uraknak. Most aztán fuccs a szünidőnek, vakáció helyett majd gürizhetnek neves tudósunk legújabb tankönyve felett. Ennek pedig nem más a címe, mint Vajdaság, a szerbek őshazája.
Úgy látszik, ezt még mindig nem érzékelik a különben sem túl vásott fülű amerikaiak, mert olyan rezolúciót bocsátottak földkörüli pályára, amely sürgeti a szabad és demokratikus választások megtartását Kosovóban és Vajdaságban is. Na tessék, még egy történelmietlen lépés. A világ legdemokratikusabb választásainak egész sorozata után Szerbiában ugyan minek háborgatnák Radomanék a tartományok elégedett lakóit. Furcsán értelmezik Washingtonban az autonómiát, és ez valószínűleg csak azért van, mert még nem magolták be az itteni tudománydoktorok frappáns definícióját: az autonómia nem más, mint az önállóságról való lemondás. Ez történhet önkéntes alapon, és akkor taps jár érte (lásd vajdasági képviselőház, Anno Domini MCMXCI), vagy feloszlatással, mint Kosovóban. A lényeg az, hogy mindkét esetben érvényesül az osztálytudat meg a történelmi materializmus.
Ottó, érted te ezt?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbiában a helyzet fokozódik!
Hevülnek az ellentétek. Ez persze a nem demokratikus választások következménye is. Ennek senki értelmes nem örül, >
Minden tét nélkül
A vajdasági szellemi élet egyébként abban is különbözik a magyarországitól, hogy ott az írók és a >
A NER esztétái
Mert ha művészet a foci, akkor ezt a művészeti ágat például Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, Brazíliában vagy >
„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”
A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >
Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu
Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >
A hágai matt
Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >
Itt minden a párté
Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >