2024. november 8. péntek
Ma Zsombor, Kolos, Gottfrid névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Tisztelt Bódis Gábor!

Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számá­ban közölt vezércikkének néhány mondatára. >

Tovább

Pornó anziksz

Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pe­dig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >

Tovább

Csetnikek és usztasák

MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >

Tovább

Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért

A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >

Tovább

Tanmesék felnőtteknek

Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >

Tovább

Két kezünket összetéve…

Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >

Tovább

Szárnyát vagy combját?

Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >

Tovább

It's toasted

Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >

Tovább

Isten éltesse, Tanár úr!

Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készü­letlenül, soha nem >

Tovább

Tisztelt Ágoston András!

Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyál­talán levelére, amelynek felszólító hangne­me – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >

Tovább

Pásztornak, Végelnek egy a hangja

A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább

Lelkierő és türelem

Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >

Tovább

Gubancban

Gubás Ágota
Gubás Ágota

Mottó: „A politikának eszköz, az erkölcsnek cél az ember.”

(Herder)

1991. VII. 11.

Kinek a kezében van az újabb „információs bomba” gyújtózsinórja? A tartományi sajtó után most a helyit kell móresre tanítani! Ezek a gondo­latok cikáznak agyamban, amikor a Napló felkéré­sére megpróbálom tömören átgondolni, hogy mi­ért is váltottak le a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének egyéves főszerkesztő-helyettesi tisztségéből, amelyet 20 évi újságírói tapasztalattal a hátam mögött kb. fél éve töltöttem be. Hogy az eset csak ürügy volt az ügyeletes bűnbaknak, a VMDK-nak lejáratására, és kísérlet a félelem elül­tetésére a kisebbségi sajtóban, az a tények pon­tos ismeretében, remélem, nem csak az én szub­jektív megállapításom. S ha az újságírók többsé­ge, hál' Istennek – még a kisebbségiek közt is –, nem is olyan félős természetű, mégis az „üggyé” válásnak egy sokkal súlyosabb, s mivel megfogha­tatlan, bizonyíthatatlan, alattomos következményét tartom óriási veszélynek: az ÖNCENZÚRA fokozódását.

Tudósító újságíróként hasonló informatikai me­rényletkísérletet már átéltem, amikor a 7 Napot akarták szétzülleszteni a többpártrendszer kibonta­kozásának időszakában, de amikor a szer­kesztőség gerinces és egyöntetű kiállásának bari­kádjába ütközve nem sikerült rájuk bizonyítani, hogy a VMDK szócsöve a lap, nem sikerült az sem, hogy az uralkodó párt kiszolgálóját megte­gyék főszerkesztőnek. Ekkor a hatalom visszavo­nult. A rebellis városban, Szabadkán, ahol a VMDK-nak és a koalíciós pártoknak a népképviselő-jelöltjei sikert arattak, ahol a polgármester­re, annak ellenére, hogy magyar, nem lehetett rábizonyítani, hogy nem munkálkodik minden itt élő érdekében (bár minden megmozdulását ilyen szempontból is éber ügyeletesek ellenőrzik), ahol még az igazi bomba, amely a templomban robbant, sem tudta megfélemlíteni és összeveszí­teni az itt élő nemzeteket, most már az igazi „háborús hangulatban”, az idő szavának „megfelelően” a köztársaságban még uralmon lévő part, de itt háttérbe kényszerülő most militáns vizekre evezett, vagy fordítva?

VII. 7.

A hógolyó, amely a lavinát elindította:

Vasárnap, a dél órák. Dudás Károly felhív, hogy a főszerkesztőt nem találta meg otthon, ezért engem kér, hogy a Szabadkai Rádió segítsen egy értesítés közlésével MEGNYUGTATNI a Csantavérről és máshonnan is még pénteken este a szökőkútnál fölvonulni szándékozó szülőket, akik katonafiuk vagy behívott hozzátartozójuk miatt ag­gódnak. Habár a városelnök lebeszélte őket a provokációs veszéllyel is járó gyülekezőről, s azóta a VMDK tartományi és szabadkai elnökei is tár­gyaltak a szabadkai helyőrségben, a kedélyek mégsem csillapodtak. A VMDK tartományi elnök­sége pedig szombaton ülésezett és elhatározta, hogy az államelnökséghez küldöttséget meneszt, kedden pedig a szabadkai szervezet tart vitatri­bünt, s ha lehet, erről kétszer-háromszor olvassuk be az értesítést. Különösen azok aggódnak, akik­nek hozzátartozóit Pélmonostorra vitték, s számuk nem is lehet kevés. Ismerve a VMDK-nak az aznapi Magyar Szóban közölt szövegét, a békefel­hívást, megbeszélve a főszerkesztővel és jóváha­gyásával a következő értesítés hangzott el a rádióban:

„A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közös­ségének elnöksége értesíti azokat az aggódó szülőket, feleségeket, akiknek katonafiuk, férjük Szlovéniában vagy Horvátországban tartózkodik, vagy akiket a napokban mozgósítottak, hogy a VMDK mindent megtesz annak érdekében, hogy mielőbb hazakerüljenek.

Ezért azonnal küldöttséget meneszt az államelnökséghez és a Jugoszláv Néphadsereg főpa­rancsnokságához. A küldöttség a legerélyesebben követeli, hogy szereljék le a Jugoszláv Néphadsereg Kötelékébe beso­rozott vajdasági magyarokat, akik nem kívánnak részt venni a délszláv népek közötti fegyveres etnikai konfliktusban. A VMDK szilárd meggyőződése, hogy a konfliktusok csak a hadsereg bevetése nélkül, békés tárgyalások útjain oldhatók meg. A VMDK szabadkai körzeti szerveze­te értesíti a hozzátartozókat, hogy keddi, rendkívüli Nyitott ajtó elnevezésű rendez­vényén – amelyet ezúttal is 17 órakor tartanak meg a Népkör nagytermében –bővebb felvilágosítást kaphatnak ezekről a kérdésekről.”

Mivel az értesítést én diktáltam le a bemondónak, a nevemet írta alá, s azt, hogy telefonon kapta.

VII. 8.

Egy fél órával a 15 órai Híradónk előtt a főszerkesztő feldúltan érkezik az „ügyben” összehívott kollégiumi ülésről, kiveszi a már kész anyagomat, egy interjúmat, amelyben dr. Sepsey Csaba, az államelnökséghez ké­szülő küldöttség egyik tagja, a szabadkai szervezet elnöke bővebben megmagyarázza az értesítést. Gál Ottó elmondja, hogy frontális támadás ért bennünket az igaz­gatónő és a szerbhorvát szerkesztőség ré­széről. Zaklatott elbeszéléséből – s míg a Híradón végzi az utolsó simításokat – azt hámozom ki, hogy legfőbb bűnünk hogy nem adtuk át az értesítést a szerbhorvát műsornak (ami akkor már rég befe­jeződött), de egyéb homályos kifogásaik is vannak a közlemény tartalmával, s utalások történtek arra, hogy én mint VMDK-tag befolyást gyakoroltam ezúttal és nemrég is, például oktatáspolitikai témakörben. Mélyet sóhajtok és nagyon szomorúvá válok, mert alig tudhatjuk magunk mögött egy kb. húsz évig tartó egyfajta főszerkesztési, az önálló gondolkodást lehetőleg mellőző po­litikát, s végre egy másfajta szedtem juthat kifejezésre a magyar szerkesztőségben; s miután a többpártrendszerre való áttérés nem éppen vihar nélküli periódusában az új vezetővel igencsak derekasan helyt állt ez a poraiból feléledni látszó szer­kesztőség, s kívülről sem érte semmilyen bírálat, inkább elismerés, most íme meg­jelenik felette a gyanú árnyéka. Hogy mi­féle gyanúé? Másnapra kiderült.

VII. 9.

Az igazgatónő azonnali hatállyal levált funkciómról. Az indok: mivel nem tájékoz­tató műsorban (aznap nekünk nem volt – saját megjegyzésem), hanem a zenés üd­vözletek közt hangzott el az információ, ezzel leromboltam a Szabadkai Rádió tekintélyét. – Esztétikai jellegű volt a probléma? – kérdezem. Nem, hanem izgató – hangzott a válasz, s azt említette, hogy honvédelmi-katonai körökből ér­kezett a reagálás, hogy nyugtalanságot keltet­tünk ezzel.

Este elmegyek a Népkörbe, a VMDK vitafóru­mára. Az újságírók közül ott van a Szabadkai Rádió szerbhorvát szerkesztőségének riportere, aki korrekt és átfogó jelentést adott, és föltűnni látom a Subotičke novineból egy kollégát. Az előcsar­nokban a Magyar Szóból egy újságíró mássál van elfoglalva, „hivatalból” nem bízták meg, hogy fi­gyelemmel kísérje az ülést. A gyilkos testvérhábo­rú ellen emeli fel szavát több mint kétszáz, főként magyar, de más nemzetiségű szülő is. Izzik a terem a sok segélykiáltástól, s az attól való félelemtől, hogy a bajkeverők, a politikai uszítók, visszaélnek az anyák aggodalmával. Mindenki azt hangoztatja, hogy nemcsak a magyar gyere­kekért aggódnak. Egy törékeny asszony csaknem hisztérikusan kiáltja, hogy ő szerb, magyar, bunyevác… (Lásd a Herder-mottót.)

VII. 10.

Reggel a Magyar Szóban elolvasom azt a Tanjug-hírt, amiről előző este egy szegedi ismerősöm telefonhívásából értesültem először. Mégpedig az Újvidéki Televízióból. Előirányozták a főszerkesztő felelősségre vonását is. Hüledezve hallgatom. A Tanjug-hír még csak a „hallgatók körében észlelt nyugtalanságról” szól. (A magyar szerkesztőségbe valóban érkezett egy telefonhívás arról, hogy hol lesz az összejövetel, mert az érdeklődő nem je­gyezte meg százszázalékosan, hogy a Népkörben-e?) Az SZSZP községi bizottsága viszont már másként reagál. A közleményben többek közt elítélik bizonyos nemzeti jelleget viselő pártok kísérleteit, amelyek nyugtalanságra és a félelem­keltésre irányulnak, s amelyek nyíltan támogat­ják az ország szétzúzására törekvő erőket, s teszik mindezt az egyik nemzetiséghez tartozó gyerekek iránti aggódás örve alatt…”

A Politika Ekspres már-már (nem tudom más­ként fokozni) azt állítja, hogy a rádió dezertálásra szólít fel. A hógolyó növekszik.

VII. 11.

A Politikában megjelent írás címe: Politikai játékok a vajdasági magyarokkal. Szerzője: L. Ivković. Csokorba gyűjti a Szabadkán „lassan beszüremlő nyugtalanságokat”. Ebben a VMDK élen jár, s vezetői „a rádió hullámhosszát is kihasználták”. A cikk alcíme: A VMDK dezertálás­ra szólít. Többek közt azt is ecseteli, hogy a Népkörben a magyar szülőkkel hogyan manipulált a VMDK, hogyan vezette félre őket. Eléggé egyol­dalú nézőpont, nem tudom, a terem melyik szö­géből szemlélve alakította ki. A rádió szerkesztősé­gében most a cikket olvasva újra felidézem a szülők lelkiállapotát. Nem hagy nyugton a lelkiis­meret. Eldöntöm, hogy mégiscsak benyújtom a fellebbezést, habár már sokkal kevesebb az ener­giám az efféle harcra, pedig a régi szép boldog békeidőkből (nyelvművelés és a magyarság öntu­datának ápolását célzó újságírói törekvéseim gya­nús politikai megbélyegzési kísérletei stb.) még mindig „kondícióban” tartanak. Hátha majd egy kicsit megtorpan útján az a bizonyos növekvő hógolyó. Biztatást Ancsel Éva filozófus Bekezdé­sek az emberről című kötetéből veszek.

„Hogyan legyen az ember a helyzet magasla­tán, ha annak nincs magaslata? Egyetlen hely­zetnek sincsen magaslata. Csak az ember az, aki fölébe léphet. Mégha Solness mesterként le is zuhan.”

1991. július 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Egy illúzió múltja

Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >

Tovább

Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét

„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >

Tovább

Reagálás A szakma becsülete című írásra

Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >

Tovább

A város hangulatának megörzése nem kérdés

„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >

Tovább

Vargabetű

„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >

Tovább

Az eurómilliós botránylista

„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >

Tovább

Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye

A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >

Tovább

Ne ítélkezzünk előre!

Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >

Tovább

Nem rosszak, csak naívak

Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >

Tovább

A "biodekor" listáról

„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >

Tovább

Kár a bélyegért!

„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >

Tovább

Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?

"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >

Tovább