2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Politika és genetika

Németh János
Politika és genetika

Saját bölcsőmet kamaszként láttam vi­szont. Olajzöldre volt festve, és nem lát­szott már rajta, hány apró emberpalánta randított bele az évek során. Nem tudni, ki mennyit ordított benne, kit hogyan ringat­tak, kit fordítottak ki belőle. Szülőhelye­men azonban sokan mondhatják az én egykori bölcsőmre, hogy az övéké (is) volt.

Nem tulajdonítok túl nagy fontosságot ennek a ténynek, nem fáj, nincs nosztalgi­ám; nem akarom, hogy unokáim egyszer ilyesmivel foglalkozzanak. Az én gyereke­imnek különben már nem is volt böl­csőjük. Gyerekágy volt a divat, amikor megszülettek, szülőhelyük pedig nem egy bánáti város, hanem egy bácskai nagyvá­ros lett. Ha Szabadka annak nevezhető. Mondom, nincs nagy jelentősége éle­lemben a régi, szúette bölcsőnek, de átvitt értelemben, inkább bölcsőhelyként újab­ban gyakran eszembe juttatják. Emlékez­tetnek rá azok, akik a propaganda ügyele­tes konjunktúralovagjaiként egyre-másra emlegetik egész népek bölcsőjét és bölcső-helyét is azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ennek alapján jogot formáljanak bi­zonyos területekre.

A politikai kényszer

Századszor is ki kell mondani, le kell írni: értelmes ember számára ez periféri­kus, jelentéktelen dolog. Politikai érde­kekből azonban ismételten előtérbe kerül a kérdés, mivel megint az élettér, a német fasizmus korában elterjedt Lebensraum foglalkoztatja sok mai politikusunkat. Még Mihalj Kertes, az anyanyelvét nem beszélő „ősmagyar” is hangsúlyozta, hogy hol szü­letett. Igaz, csak kevesen figyeltek fel a nemrég szétkergetett parlamentben meg-tartott egyik szónoklatának erre a részleté­re.

Ugyanígy kevesen hallották augusztus­ban, Baranya „fölszabadítás”-ának máso­dik évfordulóján a Pélmonostoron, a vajda­sági magyarok képviselőjeként tetszelgő Halasi Tibor elvtársat is, aki elképesztően rossz szerbséggel hosszadalmasan ecsetel­te hallgatósága ősi jogát a bölcsőhelyre. Olyannyira, hogy több frissen betelepült hallgatója (rettentően unatkozva) be is kiabált: „Tako je!” Azaz: „Úgy van!” Ez a Halasi Tibor egyébként az egykori Újvidéki Televízió egyik műsorában is sze­repelt, és a stúdióból kijövet azt magyaráz­gatta e sorok írójának, hogy „kihülőben a Föld”. Állítólag komoly tudósok is erre a következtetésre jutottak, úgyhogy már most nem árt olyan űrbuszokat, űrjumbókat szerkeszteni, amelyeken bolygónk lakói egy másik égitestre menekülhetnek, ami­kor ez bekövetkezik.

Akkor viccesnek és szórakoztatónak ta­láltam ezt az elmélkedést, de most – stílusosan – fölmerül bennem a kérdés: vajon mi lesz akkor a jelenleg reklámozott bölcsőringási helyekkel, ha a Marsra vagy a Holdra kell költözniük utódainknak.

Aki manapság ebben a kaotikus világ­ban, ebben az őrült balkáni kocsmában politikával foglalkozik, azt ez a politika rákényszeríti arra, hogy a Halasi Tibor által hitt elméletet és következményeit is végiggondolja. Hátha rájön, hogy a vér­áldozatoknak, a rombolásoknak, a meg­ideologizált „felszabadítás”-oknak semmi értelmük.

„Borneó és Celebesz”

A szélsőséges bölcsőhelykutatók egyike-másika elképesztő és egyben tragikomikus következtetésekre jut. Nem tagadhatja egyikük sem, hogy népük előtt már más népek is birtokolták ezeket a vidékeket, így aztán rokonságot próbál kierőszakolni faj­tája és rég kihalt népek között. Innen a magyarok sumér meg szittya (szkíta) ere­dete, illetve eredeztetése, de hasonló meg­gondolások következménye az a felfogás is, hogy Európa bölcsője is itt ringott, a Balkánon. Hogy minden ókori civilizáció előtt is léteztek itt, Blagotin falucska köze­lében – egy ott feltárt lelőhely tanúsága szerint – nagyon értelmes lények. (A cini­kusok szerint az egyik lelet mellett megta­lálták a szocialisták választási plakátját is...)

Ahogy annak idején – nem mindig vic­cesen – azt énekelték, hogy „Jáva, Bor­neó, Celebesz magyar volt, és magyar lesz!”, úgy most mennyei népről áradoznak néhányan Belgrádban. Úgy látszik, valóban minden népnek megvannak a maga fasisz­tái, szélsőséges őrültjei, „bölcsőhelygeneti­kai” sarlatánjai. Az viszont már egyértelmű, hogy az ilyen elméletek térhódítására mi­lyen politikai és gazdasági helyzetben van esély. Itt, a Balkánon most már alkalmas, érett a helyzet ennek az ideológiának az elterjedésére. Végbe is megy ez a folya­mat, mégpedig mindannyiunk szeme láttá­ra. Az állítólagos nemzeti nagyságtól meg­szédült megbódult emberek ott voltak a tömegtüntetéseken, de ott voltak megvívni „a szerb nép igazságos harcát” Horvátor­szág és Bosznia területén is. Sokan a csontjaikat is ott hagyták. Hátrahagyott szüleiket, gyerekeiket most a bölcsőhelyük szerint illetékes anyaországnak kell eltarta­nia. Ha rokkantan, nyomorékként tértek vissza, akkor ők is (szülő)hazájuk támoga­tására szorulnak.

Az őrültek aránya

Vallom: emberi kapcsolataim alakításá­ban soha semmilyen szerepe sem volt annak, hogy ki hol született milyen vallású és nemzetiségű, milyen a bőre színe. Ugyancsak vallom, hogy az emberek több­sége ugyanígy gondolkodik. Hiszem, hogy mindössze kisebbségről, maroknyi félreve­zetett, rosszul tájékoztatott szándékosan és szervezetten indoktrinált embertársaim­ról kell beszélnem, amikor csetnikvajdák híveiről, szittyák utódairól, bármilyen más, felsőbbrendűnek tartott nép fiairól esik szó. Még mindig hiszem, hogy a túlnyomó többség józan és megfontolt ebben a kér­désben, hogy az együttélésben vagy lega­lább a békés egymás mellett élésben látja a megmaradás lehetőségét.

Persze tévedni is emberi dolog. Ennél csak az több, ha az ember belátja tévedé­sét. Ha képes arra, amire a legmagasabb politikai és közjogi méltóságként egy Willy Brandt képes volt Varsóban. Például. Ilyen Willy Brandtokra lesz szükség itt, a bérces Balkánon is hamarosan, ha egyszer elhall­gatnak a fegyverek.

Ki lesz vajon a szerb Brandt, vagy a horvát térdeplő vezető, netán a bosnyák elnök vagy kormányfő, aki (mennyei vagy kevésbé mennyei) népe nevében bocsána­tot kér mindazokért a kegyetlenségekért, rombolásokért, tömeggyilkosságokért, azért a mérhetetlen szenvedésért, amelyet egy­más népének okoztak? Vajon megszület­tek-e már ezek az emberek?

Willy Brandt halott. Most, ezekben a napokban emlékezhetünk halálának évfor­dulójára. Ilyen szomorú apropója van az emlékezésnek.

Nemrég egy televíziós játék szereplője nem ismerte fel Willy Brandtot, hiába emlí­tette a játékvezető a néhai politikus szü­lőhelyét. Ebből arra is következtethetünk, hogy nem a szülőhely határozza meg az embert. A bölcső nem determinál.

Magyarán: a politika nem a genetika következménye.

2009. szeptember 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább