Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
Politika és genetika
Saját bölcsőmet kamaszként láttam viszont. Olajzöldre volt festve, és nem látszott már rajta, hány apró emberpalánta randított bele az évek során. Nem tudni, ki mennyit ordított benne, kit hogyan ringattak, kit fordítottak ki belőle. Szülőhelyemen azonban sokan mondhatják az én egykori bölcsőmre, hogy az övéké (is) volt.
Nem tulajdonítok túl nagy fontosságot ennek a ténynek, nem fáj, nincs nosztalgiám; nem akarom, hogy unokáim egyszer ilyesmivel foglalkozzanak. Az én gyerekeimnek különben már nem is volt bölcsőjük. Gyerekágy volt a divat, amikor megszülettek, szülőhelyük pedig nem egy bánáti város, hanem egy bácskai nagyváros lett. Ha Szabadka annak nevezhető. Mondom, nincs nagy jelentősége élelemben a régi, szúette bölcsőnek, de átvitt értelemben, inkább bölcsőhelyként újabban gyakran eszembe juttatják. Emlékeztetnek rá azok, akik a propaganda ügyeletes konjunktúralovagjaiként egyre-másra emlegetik egész népek bölcsőjét és bölcső-helyét is azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ennek alapján jogot formáljanak bizonyos területekre.
A politikai kényszer
Századszor is ki kell mondani, le kell írni: értelmes ember számára ez periférikus, jelentéktelen dolog. Politikai érdekekből azonban ismételten előtérbe kerül a kérdés, mivel megint az élettér, a német fasizmus korában elterjedt Lebensraum foglalkoztatja sok mai politikusunkat. Még Mihalj Kertes, az anyanyelvét nem beszélő „ősmagyar” is hangsúlyozta, hogy hol született. Igaz, csak kevesen figyeltek fel a nemrég szétkergetett parlamentben meg-tartott egyik szónoklatának erre a részletére.
Ugyanígy kevesen hallották augusztusban, Baranya „fölszabadítás”-ának második évfordulóján a Pélmonostoron, a vajdasági magyarok képviselőjeként tetszelgő Halasi Tibor elvtársat is, aki elképesztően rossz szerbséggel hosszadalmasan ecsetelte hallgatósága ősi jogát a bölcsőhelyre. Olyannyira, hogy több frissen betelepült hallgatója (rettentően unatkozva) be is kiabált: „Tako je!” Azaz: „Úgy van!” Ez a Halasi Tibor egyébként az egykori Újvidéki Televízió egyik műsorában is szerepelt, és a stúdióból kijövet azt magyarázgatta e sorok írójának, hogy „kihülőben a Föld”. Állítólag komoly tudósok is erre a következtetésre jutottak, úgyhogy már most nem árt olyan űrbuszokat, űrjumbókat szerkeszteni, amelyeken bolygónk lakói egy másik égitestre menekülhetnek, amikor ez bekövetkezik.
Akkor viccesnek és szórakoztatónak találtam ezt az elmélkedést, de most – stílusosan – fölmerül bennem a kérdés: vajon mi lesz akkor a jelenleg reklámozott bölcsőringási helyekkel, ha a Marsra vagy a Holdra kell költözniük utódainknak.
Aki manapság ebben a kaotikus világban, ebben az őrült balkáni kocsmában politikával foglalkozik, azt ez a politika rákényszeríti arra, hogy a Halasi Tibor által hitt elméletet és következményeit is végiggondolja. Hátha rájön, hogy a véráldozatoknak, a rombolásoknak, a megideologizált „felszabadítás”-oknak semmi értelmük.
„Borneó és Celebesz”
A szélsőséges bölcsőhelykutatók egyike-másika elképesztő és egyben tragikomikus következtetésekre jut. Nem tagadhatja egyikük sem, hogy népük előtt már más népek is birtokolták ezeket a vidékeket, így aztán rokonságot próbál kierőszakolni fajtája és rég kihalt népek között. Innen a magyarok sumér meg szittya (szkíta) eredete, illetve eredeztetése, de hasonló meggondolások következménye az a felfogás is, hogy Európa bölcsője is itt ringott, a Balkánon. Hogy minden ókori civilizáció előtt is léteztek itt, Blagotin falucska közelében – egy ott feltárt lelőhely tanúsága szerint – nagyon értelmes lények. (A cinikusok szerint az egyik lelet mellett megtalálták a szocialisták választási plakátját is...)
Ahogy annak idején – nem mindig viccesen – azt énekelték, hogy „Jáva, Borneó, Celebesz magyar volt, és magyar lesz!”, úgy most mennyei népről áradoznak néhányan Belgrádban. Úgy látszik, valóban minden népnek megvannak a maga fasisztái, szélsőséges őrültjei, „bölcsőhelygenetikai” sarlatánjai. Az viszont már egyértelmű, hogy az ilyen elméletek térhódítására milyen politikai és gazdasági helyzetben van esély. Itt, a Balkánon most már alkalmas, érett a helyzet ennek az ideológiának az elterjedésére. Végbe is megy ez a folyamat, mégpedig mindannyiunk szeme láttára. Az állítólagos nemzeti nagyságtól megszédült megbódult emberek ott voltak a tömegtüntetéseken, de ott voltak megvívni „a szerb nép igazságos harcát” Horvátország és Bosznia területén is. Sokan a csontjaikat is ott hagyták. Hátrahagyott szüleiket, gyerekeiket most a bölcsőhelyük szerint illetékes anyaországnak kell eltartania. Ha rokkantan, nyomorékként tértek vissza, akkor ők is (szülő)hazájuk támogatására szorulnak.
Az őrültek aránya
Vallom: emberi kapcsolataim alakításában soha semmilyen szerepe sem volt annak, hogy ki hol született milyen vallású és nemzetiségű, milyen a bőre színe. Ugyancsak vallom, hogy az emberek többsége ugyanígy gondolkodik. Hiszem, hogy mindössze kisebbségről, maroknyi félrevezetett, rosszul tájékoztatott szándékosan és szervezetten indoktrinált embertársaimról kell beszélnem, amikor csetnikvajdák híveiről, szittyák utódairól, bármilyen más, felsőbbrendűnek tartott nép fiairól esik szó. Még mindig hiszem, hogy a túlnyomó többség józan és megfontolt ebben a kérdésben, hogy az együttélésben vagy legalább a békés egymás mellett élésben látja a megmaradás lehetőségét.
Persze tévedni is emberi dolog. Ennél csak az több, ha az ember belátja tévedését. Ha képes arra, amire a legmagasabb politikai és közjogi méltóságként egy Willy Brandt képes volt Varsóban. Például. Ilyen Willy Brandtokra lesz szükség itt, a bérces Balkánon is hamarosan, ha egyszer elhallgatnak a fegyverek.
Ki lesz vajon a szerb Brandt, vagy a horvát térdeplő vezető, netán a bosnyák elnök vagy kormányfő, aki (mennyei vagy kevésbé mennyei) népe nevében bocsánatot kér mindazokért a kegyetlenségekért, rombolásokért, tömeggyilkosságokért, azért a mérhetetlen szenvedésért, amelyet egymás népének okoztak? Vajon megszülettek-e már ezek az emberek?
Willy Brandt halott. Most, ezekben a napokban emlékezhetünk halálának évfordulójára. Ilyen szomorú apropója van az emlékezésnek.
Nemrég egy televíziós játék szereplője nem ismerte fel Willy Brandtot, hiába említette a játékvezető a néhai politikus szülőhelyét. Ebből arra is következtethetünk, hogy nem a szülőhely határozza meg az embert. A bölcső nem determinál.
Magyarán: a politika nem a genetika következménye.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >