2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

A népszámlálás (kivételesen) becsületes dolog

Az állam nem mindig csal és hazudik

Mirnics Károly
Az állam nem mindig csal és hazudik

Megkezdődött a népszámlálás. Két hétig tart. A népszámlálók benyitnak minden házba. Minden használható lakást (a hétvé­gi házakat, nyaralókat is), legyen az üres vagy lakott, megvizsgálnak és fölmérnek.

Általánosságban

Minden háztartást, legyen az családi jellegű vagy egyszemélyes, megkérdeznek, és megállapítják helyzetét. Összeírják a háziál­latok fajtáit és számát. Minden mezőgazda­sági birtokot számba vesznek, és a gazda­sági adatokat rögzítik a kérdőíven. S végül, hazánk minden állampolgárát összeírják ál­landó lakhelye szerint, attól függetlenül, hogy pillanatnyilag hol tartózkodik: az or­szágban vagy külföldön.

A népszámlálás első számú állami fe­ladat. Azonban eredményeiben nem az ál­lam, hanem éppen maga a társadalom a leginkább érdekelt. A népszámlálás ered­ményeinek az ismerete nélkül a gazdasági tevékenység óriási károkat szenvedhet, sőt meg is bénulhat egy időre; ugyanúgy a társadalmi szervezetek munkája is. A nép­számlálás az egész társadalom keresztmet­szetét adja. Korképet és kórképet – látlele­tet – nyújt az előző fejlődési szakaszról, ugyanakkor a jövő megtervezéséhez is a legnagyobb jelentőséggel bíró útmutató adatokat szolgáltatja. A mi népszámlálá­sunk legalább 130 millió dollárba (220 millió márkába) kerül. Látszatra rengeteg pénzről van szó, úgy tűnhet, hogy most, amikor annyi a baj az országban, ezt a pénzt megannyi fontosabb célra is elkölthetnénk. Csakhogy, ha nem lenne nép­számlálás, sokszoros károk keletkeznének a népgazdaságban, a társadalomban. Kü­lönben a népszámlálás megszervezése és lebonyolítása nem az itteni, hanem a legki­tűnőbb állami gépezet tudását is nagy próbára teszi. A népszámlálás nagy civilizá­ciós vívmány. Az állam kénytelen-kelletlen magára vállalja és megszervezi ezt a társa­dalmi önismereti funkciót. Noha az állam nagy „tolvaj” (adóztat, sarcol és dézsmál), ebben az értelemben mégsem mindig csal és hazudik; nem kótyavetyéli a pénzt.

Nemzetiségi vonatkozások

Az ország minden nemzethez és nemzeti kisebbséghez tartozó lakosát, így a magya­rokat is, nagyon érdekli a népszámlálás eredményei közül éppen a nemzetiségi összetételre vonatkozó adat Hányan le­szünk hogyan alakul arányunk a többiek­hez viszonyítva.

A népszámlálási személyi kérdőívben három kérdés van (a 8., 9. és a 10.), amelyek közvetlenül érintenek mindenkit. A 8. kérdés a nemzetiségi hovatartozásra, a 9. az anyanyelvre, a 10. a vallási felekezet­re vonatkozik. A szövetségi alkotmány 170. szakasza szerint mindenkinek joga van nemzeti hovatartozásának szabad megha­tározására és kimondására. Mindenki olyan nemzetiségű, anyanyelvű és vallási feleke­zetű, amilyennek érzi magát. Ennek alap­ján a népszámlálónak kötelessége, hogy olyan feleletet írjon a kérdőívre, amilyet a feltett kérdésre kapott. Ha a feltett kérdés­re nem kap feleletet, azt kell beírnia a kérdőívre, hogy az állampolgár nem vála­szolt.

A használatban levő kérdőív szerb nyel­vű, cirill betűs és fényérzékeny. A feleletet is fényérzékeny vegyi tollal kell bejegyezni a megjelölt vonalra. Mindenkinek jogában van ellenőrizni a bejegyzett feleletet. A nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgár­nak jogában van kérni az összeírótól az anyanyelvére lefordított kérdőívet is, hogy betekintést nyerjen a tartalmába, ha valami nem világos a számára. De ilyen kérdőív nincs és nem is lehet használatban (nem fényérzékeny). A nemzetiségi nyelven ki­nyomtatott kérdőívet a népszámláló egy példányban tartja magánál (ha magánál tartja). A polgár kérésére köteles megmu­tatni. Ha nincs nála a kisebbségi nyelven kinyomtatott kérdőív, az végképp nincs rendjén, de a polgár akkor sem tagadhatja meg az adatszolgáltatás kötelességét.

A személyre vonatkozó népszámlálási kérdőívet kivéve a többi kérdőív (vagyis a lakásra, háztartásra és a mezőgazdasági birtokra vonatkozó), sajnos, még csak le­fordítva sincs a nemzeti kisebbségek nyel­vére, így a népszámlálótól ilyen mintapél­dányokat nem kérhetünk. Aki nem érti a kérdést szerbül, hát nem érti, vigye kánya.

Felemás esettel állunk szemben. Ugyan­is mindez, ha nincs is éppen teljesen ellentétben a nemzetközi jog ajánlásaival, összhangban sincs azzal.

Többen kérdezték tőlem, hogy a nép­számlálók visszaélhetnek-e a feladatukkal, és esetleg nem azt a felelet jegyzik be a kérdőívre, amit kaptak a polgártól. Ezzel kapcsolatban azt mondhatom, hogy ugyannak a társadalmi jelenségnek sokféle vonatkozása van. Lehet ez a vonatko­zás jogi, gazdasági, lélektani, erkölcsi – s ilyen értelemben bizalmi is. Így vagyunk az összeírókkal is. Az összeírókat a községi­ helyhatósági szervek választják ki főleg is­kolázott munkanélküli fiatalok közül. Szív­szaggató, de így van. Az összeírók kiválasz­tásakor figyelembe veszik a becsület, a szavahihetőség és megbízhatóság mércéit is. Nem valószínű, hogy a nagyszámú nép­számláló tudatosan ferdítsen. Az előző népszámlálásokkor a népszámlálási bizott­ságok hatáskörébe tartozott a módszertani utasítások magyarázása is. Ez tényleg ma­gába zárta a tudatos elferdítés veszélyét, ami a szövegbe foglalt módszertani utasítá­soktól teljesen független, helyi kívánalma­kon alapuló, újabb utasításokat is lehetővé tett. Most nem így van. A módszertani utasítások magyarázata nem tartozik a népszámlálási bizottságok hatáskörébe. A köztársasági népszámlálási főbiztosok – va­lamennyien szakemberek – hatáskörébe utalták. Ők tartották a felkészítő tanfolya­mokat a községi biztosoknak; a községi biztosok (akiket az előzők ellenőriztek mun­kájukban) pedig az összeíróknak. Mivel jó­magam is köztársasági népszámlálási fő­biztos vagyok, s jó betekintésem van a folyamatokba, elmondhatom, nem valószí­nű, hogy ez alkalommal az összeírók má­soktól is kaptak volna utasításokat, hogy belemagyarázzanak a nemzetiségi hovatar­tozás megítélésébe, vagy hogy befolyásol­ják a polgár akaratát és választását. Efféle dolgok azelőtt sokkal könnyebben megtör­ténhettek, mint ma. A többpártrendszerben és a demokratikus légkörben mindez gyor­san kitudódna a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt. Ezenkívül a köztársasági főbiztos javasolhatja, hogy bármelyik erő­szakoskodót leváltsák.

Mégsem kell teljesen kizárni a félreérté­sek eshetőségét. Mint mindig, főleg a be­idegződések, a félelem és a propaganda következtében most is megtörténhet, hogy nagyon sokan a nemzetiségi hovatartozást, mint állampolgárságot fogják fel. Még ak­kor is, ha a kérdést jól teszik fel. Hát még ha ügyetlenkednek a kérdés megfogalma­zásakor (ha az összeíró nem ismeri a kisebbségi nyelvet). Sajnos, az utóbbi időben már sehol senki nem szentel sem­milyen figyelmet az arányos nemzetiségi összetételre, tehát várható, hogy a nép­számlálók kiválasztásakor sem ügyeltek er­re a szempontra. Alig lesz köztük (Észak-Bácskát és a Tisza-vidéket kivéve) nemzeti­ségi vagy kisebbségi nyelven értő összerój. A hiányos nyelvtudás lehet befolyásoló té­nyező, de nem olyan nagy mértékben, mint a tudatos belemagyarázás, elferdítés vagy félremagyarázás lehetősége az előző népszámlálásokkor. Ha nem létezik megfe­lelő nyelvi kommunikáció, szinte lehetetlen még csak megkérdezni is azt például, hogy valakinek van-e külföldön hozzátartozója.

S még valamit! Ugyan minek adtak volna bármilyen népszámlálási eredményt befolyásoló utasítást? Azon kívül, hogy ez rögtön kitudódna, nagyfokú ostobaságra is vallana. Hiszen miért van a politika? A politika hivatott elvégezni mindezt. A politika már több mint három éve igyekszik félelmet kelteni, s ezzel a neki megfelelő eredményt elérni. A nagyszerb nacionaliz­mus hisztériái és féktelen dühöngése egé­szen biztosan megfélemlítésként hat azok­ra, akik nem tudják egykönnyen eldönteni, hogy mik is valójában: inkább az egyik vagy a másik nemzethez tartoznak.

Sokan kérdezték tőlem, hogy hamisíthatók-e a népszámlálási kérdőívekre beírt, a nemzeti hovatartozásra vonatkozó feleletek a későbbi feldolgozás folyamatában. Le­het-e hamisítani a feleleteket a kódoláskor? Vagyis a statisztikai intézetben meg lehet-e hamisítani a feleleteket? Erre a kérdésre azt kell mondanom, hogy egy ilyen csele­kedet még az előzőnél (a befolyásolásra való utasításnál is) ostobább lenne. Telje­sen kizárt még csak a lehetősége is a népszámlálás útján begyűjtött feleletek hamisításának, akármilyen módon történő módosításának. A Jugoszláv Statisztikai In­tézet egy nagyon komoly, nagy tapasztala­tú szak- és tudományos intézet. Nemzetkö­zi szabványok szerint működik. A nemzet­közi társulásokban egymás munkáját a legszigorúbban ellenőrzik és bírálják. Sem­mi sincs, ami ne lenne ismeretes a másik előtt a másik munkájáról.

Mit várhatunk?

Röviden: azt, amilyen feleletet adunk a kérdőívekre. Ahányan valljuk magunkat magyarnak, ahányan valljuk a magyart anyanyelvünknek, ahányan valljuk magunkat katolikusnak, reformátusnak stb., annyian leszünk magyarok, magyar anyanyelvűek, katolikusok stb. Ebben nem kell kételkedni. A népszámlálás műveletét nem kell összekeverni az előző politika ilyen vagy olyan irányú hatásaival.

Egy rendkívül erős asszimilációnak és szétszóródásnak (kivándorlásnak és külföldi munkavállalásnak) kitett nemzeti kisebbség – márpedig a magyar ilyen – nem lehet egykönnyen „megjósolni” a számát csupán a természetes népmozgás (a születések, halálozások és az ebből következő természetes szaporodás és fogyatkozás) mutatószámai alapján. Ezt tette a NIN az utolsó előtti számban (Ruža Petrović cikkében), szerintem ez nem helytálló.

1. Az 1981-es népszámláláskor nem sikerült összeszámolni a külföldön dolgozó magyarok és családtagjaik számának lega­lább 30 százalékát. Semmi megbízható számszerű adatot nem ismerünk arra vo­natkozóan, mennyire erősödött fel a kiköl­tözések üteme és a külföldi munkavállalás. A családi tapasztalataiból ezt a jelenséget 'mindenki éppen így érzékeli, de ez ne elég.

2. Nem tudhatjuk hogy a mostani poli­tika mennyire hatott rémisztően:

a) a magyarság különböző társadalmi rétegeire és különösen

b) a szórványokban élő magyarságra (hiszen ők etnikailag jóval védtelenebbek mint a nagyobb számban és az egy terüle­ten többségben élők). A nagyszerb nacio­nalista tömeghisztéria kétségtelenül romboló hatású és megfélemlítő volt a ma­gyarság közhangulatára. A szórványokban élők ki vannak téve a néhányszorta gyako­ribb etnikai keveredés lehetőségeinek. Mindez nagyon sebezhetővé tesz bennünket.

3. Noha ismerjük a vegyes házasságok arányát, mégsem tudhatjuk, hogy a vegyes házasságokban szülő magyar anyák gyere­keinek hány százaléka marad (vagy nem marad) magyar nemzetiségű. Nem tudjuk ezt a vegyes házasságokban élő apák gyer­mekeiről sem.

4. Nem tudhatjuk, hogy azok közül, akik az életüket mint jugoszlávok élték le, há­nyan „tértek vissza halálukban” a magyar nemzetiséghez (a rokonság úgy jelentette be a halálukat, mint magyar nemzetiségű­ekét).

Én nem szívesen találgatom, jósolga­tom, hogy hány magyar van a tartomá­nyunkban most, 1991-ben, de ha már kell és kérik tőlem, úgy ezt megtehetem az előző fenntartások mellett.

A vajdasági magyarok születési ezreléke az elmúlt tíz év átlagában 10,6 körül lehe­tett, ugyanakkor a halálozások ezreléke 16-ra emelkedett. Két születésre három haláleset jutott. Ennek következtében tehát a természetes csökkenés ezreléke -5,5 volt, vagyis csupán a természetes népmoz­gás adataiból következően a vajdasági ma­gyarok száma több mint évi fél százalékkal csökkenhetett ebben az időszakban. Ennek az egy tényezőnek a hatására a vajdasági magyarok száma az 1981-es 385 000 főről 1991-re 357 000 főre csökkenhetett (25-26 ezrelékes csökkenés). Igen ám! Az 1971-1981-es időszakra vonatkozó adatok­ból már tudjuk, akkor a magyarság száma 423 800 főről 385 000 főre apadt. Vagyis 38 500 fővel csökkent, ami pedig 9%-ot mutat, holott abban az időszakban a ter­mészetes csökkenés még kisebb volt (a születések száma valamivel nagyobb, a ha­lálozások száma valamivel kisebb). Ha te­hát abból a feltételezésből indulunk ki, hogy továbbra is hatottak a magyarság számának alakulására a csökkenés más tényezői is, ugyanúgy, mint 1971-1981 között, abban az esetben nem marad­hatunk meg semmiféleképpen sem a 357 000-es becslésnél. Van-e alapos okunk feltételezni azt, hogy ebben az időszakban is hatottak a csökkenés egyéb tényezői? Azt hiszem, van. Ebben az eset­ben, ha erre az időszakra is feltételezünk egy 10 százalékos csökkenést, akkor a vajdasági magyarok száma újabb 38 000-rel csökkenhetett. Tehát a magyarok szá­ma körülbelül 345 000 fő körül lehet most, 1991-ben. Ebben a számban benne lesznek azok is, akik külföldön dolgoznak és azok is, akik magyarnak vallják magu­kat, de anyanyelvük nem a magyar (körül­belül 35-40 000 fő).

Nem kell ezen a sötét jóslaton meg­lepődni. „Alapos a gyanú”, hogy a magyar népesség korösszetétele is olyan volt már 1981-ben, hogy ilyen következtetések levo­nására ösztönöz. A 0-6 éves korosztályba a népességnek csupán 7,7 %-a, a 65 évesnél idősebbek korosztályába pedig a népesség 21,6%-a tartozott. A magyarok a 0-6 évig terjedő korcsoportba tartozó vaj­dasági népességnek csak a 14,6%-át ad­ták, ugyanakkor a 60 évesnél idősebbek vajdasági korcsoportjának a 27%-át adták. Ebből az következik, hogy hamarosan min­den harmadik ember, aki Vajdaságban meghal, magyar nemzetiségű lesz.

Egy nagyon ostoba gazdasági és de­mográfiai politika következménye mindez. Ez a politika végtére is minden vajdaságit egyformán utolér, ha eddig még nem ért utol. Ennek a politikának az eredményei kezdenek teljesen „beérni”. Ezt a mindenki számára sötét valóságot is szeretjük ide-oda taszigálni, odatuszkolni a másiknak abban a hitben, hogy a magunk sorsán könnyíthetünk. Ez nem más, mint illúziókergetés. Senki sem javíthat tartósan a maga sorsán úgy, hogy sietteti a másik asszimilációját.

A mérhetetlenül mély gazdasági válság még mindig előttünk áll. És mindenkit elér. Egyre kevesebb a házasság. Egyre korosabbak lépnek házasságra. A házassá­gokban mindinkább hátráltatják a gyer­mekáldást. Mindez ahhoz vezet, hogy csak egy gyermeket vállalnak, vagy még azt az egyet sem vállalhatják. Végül ez az állapot is tisztán demográfiai jellegű okokat kap. A társadalom süllyed a válság önmagát ger­jesztő „ördögi körében”.

1991. április 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább