2019. július 17. Szerda
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Ez itt Katanga

Csíkos Zsuzsa & Németh Árpád
Ez itt Katanga
Dudás Szabolcs fotója

Vuk Drašković szerb pártvezér nyilat­kozik a választásokról, az ország sorsá­ról, a szerbek és horvátok ellentétéről, Tudjman egyetlen emberi szaváról, a ma­gyarokról, a televízióról és a március 9-i tüntetésekről.

Vuk Drašković a legagilisabb az ellen­zéki pártvezérek sorában. Árnyékkormányt alakított, tárgyalt a szlovénekkel, kész tárgyalni a többiekkel is, most pe­dig tüntetéseket szervez szinte minden jelentősebb ellenzéki párt támogatásával a Belgrádi Televízió bevételére. A parla­menti kisebbséget kívánja támogatni, amely a szocialisták lehengerlő többségével szemben tehetetlenségre ítéltetett.

Napló: Hogyan készülnek a helyha­tósági választásokra?

Drašković: Nem tudom, mikor lesz­nek. Szerbiában nincsenek törvények. A választásokat akkor írják ki, ha majd megfelelőnek tartják a pillanatot, de eh­hez el kell veszíteniük a televíziót és a Politikát. Amíg viszont a kezükben van minden, nekünk nincs esélyünk. Ha a televízió tisztességes lett volna, a decem­beri választásokat is elveszítik. Decem­berben a hazugság és a félelem győzött. Ettől szeretnénk Szerbiát megszabadíta­ni. Utána már nem lesz több keresniva­lójuk.

Napló: Ön szerint mégis mikorra várható, hiszen említette, nincsenek törvények…

Drašković: Eltúloztam kissé, vannak, de azok két szakaszból állnak. Az első így hangzik: a bolseviknek mindig igaza van, a második pedig: amennyiben nincs, arra az esetre az első szakasz érvényes. Eredetileg áprilisban kellene, hogy sor kerüljön a választásokra, de már júliust is emlegették, de későbbi dátumról is hallottam. Minden lehetsé­ges. Az ő alkotmányuk szerint például nincs már Vajdaság és kormánya sem, de mégis létezik, különösen akkor, ha perelnie kell képviselőnket, Milan Paroškit. Tito nevének védelme mellett most ezt érvényesítik Božović esetében is. Nevetséges és szánalmas. Tegnap­előtt jöttem vissza Szarajevóból. Arról a városról két évvel ezelőtt azt állítottam, hogy Katanga itt Európában. Szégyellem magam. Rájöttem, hogy én érkeztem Katangából. Szarajevó messze megelőzte Szerbiát. Tegnap még onnan ide mene­kültek az írók, az emberek. Most mi szökünk Szerbiából. A belgrádi bolseviz­mus és a zágrábi nácizmus mindent felégethet.

Napló: Milyen szerepet kapott a saj­tó ebben a helyzetben?

Drašković: Egyszólamúság uralkodik a sajtóban, a televízióban, a parlament­ben. Ami már vulgáris méretű. Még Sztálin idejében is „megjátszották néha az eltérő véleményeket. A szerb parla­mentben díszlet vagyunk, alibiként szol­gálunk nekik Európa előtt a parlament többpártiságának formai bizonyítására.

Mondtam már valamelyik nap, ha fizikai­lag kivitelezhető lenne, akkor a szocialis­ta képviselők a kalapjukkal együtt a fejü­ket is nyugodtan a ruhatárban hagyhat­nák. Elegendő csak egy fej hozzá, hiszen mindent egy helyről, egyetlen személy irányít. Szerbia ilyen elnyomottan nem lehet vonzó a szerbeknek sem, hát még másoknak!

Napló: Az SZMM a kezdeményezője a televízió megrohamozásának. A tömegességre vagy a kitartásra építenek?

Drašković: Mindkettőre.

Napló: Mit várnak március 9-től?

Drašković: A televíziós erődítmény bevételét. Nem fegyverrel, csákánnyal és lapáttal támadunk a televízióra. Szívünk­kel akarjuk meghódítani. Hadd lássa Szerbia és a világ is, hogy létezik egy másik Szerbia is. Kitartunk mindaddig, míg nem teljesítik követelésünket.

Napló: Gondoltak-e párhuzamos új­vidéki tüntetésre is?

Drašković: Követeléseink az Újvidéki Televízióra, sőt a prištinaira is vonatkoz­nak. A lényeg pedig a következő: mind a három televízióban egy csatornát fel kell szabadítani, legyen pártatlan, a másik pedig legyen többpárti, és itt hallassák szavukat a pártok, elsősorban azok, amelyeknek képviselőik vannak a parla­mentben. A vezetőségek mondjanak le (mellékesen követeljük, hogy kérjenek bocsánatot a pártunkat lejárató kom­mentárért), továbbá, hogy a televíziók műsortanácsában (mind a háromra gon­dolok) ott legyenek az ellenzék képviselői is.

Napló: Mi a véleménye a parlamenti ellenzék együttműködéséről?

Drašković: Nem tapasztaltam eddig acsarkodást, de az egyetértésnek nem is látom sok értelmét. Mit tehet az ötven főnyi ellenzék, különösen így, hogy nincs egyenes közvetítés a parlamentből? Szarajevóban más a helyzet. A nyilvánosság nélkül ez nem is parlament, csak egy sötét barlang.

Napló: Hogyan ítéli meg Szerbia helyzetét a most folyó tárgyalásokban?

Drašković: A szerb nép sohasem kí­vánt leigázni más népeket, sohasem vol­tak erőszakos népirtó cselekedetei. Szin­te kellemetlen mondanom, hogy egyné­hány évvel ezelőtt még Belgrádban és Ljubljanában világítottak a balkáni sötét­ség demokráciát, reményt jelentő gyer­tyái. Ma minden érték gúzsba van kötve. Mindenki kitépte magát a balkáni sötét­ség karmából, csak mi vagyunk még a foglyai ennek a vezetőségnek, amely a bolsevizmus visszaállításának igyekezeté­ben túsznak tekint bennünket. Ezt nem engedhetjük meg. Mi nem veszünk részt egy ilyen háborúban.

Napló: Milyen álláspontra helyezke­dett az SZMM az 1944-es magyar­ellenes megtorlások kérdésében?

Drašković: Véleményünket az Ágoston úrhoz írt levelemben közöltem. A
szerb népet ért második világháborús kivégzéseket sohasem felejtjük el. A történtekért csak Isten bocsáthat meg. Nem értek egyet azzal, hogy arra a népirtásra magyarellenes népirtással válaszoltak volna. Az 1944-es és a többi események egyaránt sújtották a magyar és a szerb népet is. Voltak ártatlan áldozatok is, de, hogy ki lesz majd a döntőbíró, aki meghúzza a határt a bosszúállás és az ártatlanok kivégzésének bűntette között, nem tudom. A bosszúállás nem volt (szerb) nemzeti stratégia, nem az állam nevében történt, mint 1942-ben. Semmi kifogásunk sincs az ellen, hogy a szerbek hóhérait is eltemessék, de nem tartható egyszerre gyászszertartás az áldozatokért és a hóhérokért.

Napló: És mi van azokkal az ártatlan magyar áldozatokkal, akik az 1944-es kivégzésekben haltak meg?

Drašković: Minden ártatlan áldoza­tért, magyarért és szerbért, tarthatunk közös gyászszertartást, de az áldozato­kért és a hóhérokért egyszerre – soha.

Napló: Kiegyenlíthetők tehát a 42-es szerb és a 44-es ártatlan magyar áldozatok?

Drašković: Természetesen.

Napló: Mi a véleménye a szabadkai katolikus templomban történt robbanásról?

Drašković: Higgyék el, nem tudom, miről van szó, de semmi sem igazolhatja ezt a primitív cselekedetet. Amint a ma­gyarok ellen szólt, és magyar templom­ban történt, rögtön feltételezhető, hogy szerbek követték el. Ki kell vizsgálni, így van-e?

Napló: Csinálhatták magyarok is?

Drašković: Magyarok, horvátok, bárki. A csetnikek és más pártok között is vannak olyanok, akik mindent elvégez­nek a kommunisták megbízásából.

Napló: Felfigyelt-e arra, hogy a Kalasnyikov-botrány után hatalmas a nyomás a vajdasági magyarokra? A terepről naponta érkeznek a hajszáról szóló hírek. A sajtó egy része a magya­rokat bűnrészességgel vádolja, de mellőzi például azt a tényt, hogy a VMDK kérte először az ügy kivizsgálását.

Drašković: Ki mindenki vett részt ebben a gyanús fegyvervásárlási ügyletben, nem tudom, de azt biztosan tudták  az eladók, hogy a Kalasnyikovokat a horvátok a szerbek ellen szándékoznak felhasználni. Tudom azt is, hogy a szer­beket a Janka-puszta óvatosságra inti. Ez az eset egy kicsit ugyanarra a kapcso­latra, magyar-horvát viszonyra emlékez­tet.

Napló: Megvádolható-e emiatt az itteni magyarság?

Drašković: Nem. De tisztázzuk. Ez despotizmus, ez a szerb Katanga, és a bolsevista rendszer egyformán sújt szerbeket, magyarokat, mindenkit. A magyaroknak éppen Tudjman gyanús ügyletei miatt erélyesen el kell ítélniük a Kalasnyikovok vásárlóit és eladóit is.

Napló: Ön úgy gondolja, hogy a VMDK és a vajdasági magyarság nem adott elég hangot lojalitásának, vagy talán nem szórt elég hamut a fejére?

Drašković: Nem, ezt nem mondtam. A horvát-szerb viszonyok a háborús összetűzés határán állnak. Egy meggondo­latlan lépés a magyarok részéről, a leg­csekélyebb rokonszenv irántuk, csak egyféleképpen magyarázható. Mondtam Szarajevóban a muzulmánoknak, hogy minden tőlem telhetőt megteszek az összetűzés elkerülése érdekében, de megkértem őket, hogy harcunkba ne avatkozzanak bele.

Napló: Vonatkozik ez a magyarokra is?

Drašković: Nekik is néma szem­lélőknek kell maradniuk.

A Kalasnyikovokat a szerbek ellenében vásárolták. Hittük, hogy az usztasa Hor­vátország vereséget szenvedett, de úgy látszik, nem így van. Három nappal ezelőtt Paraga pártjának nevében beje­lentette, hogy a horvát nép Pavelićet fogja követni.

Napló: Nem tartja ezt a pártot ugyanolyan jelentéktelennek, mint a csetnik pártot?

Drašković: Nem állítom, hogy min­den horvát gyilkolt Jasenovácon vagy másutt, de azt tudom, hogy mindenki, aki ott gyilkolt, horvát volt. Az egész nemzet nem büntethető a bűnökért, de közösségként felelős a történtekért. És fokozottabban kellene ügyelnie arra, mint például a németeknek, hogy ne neveljenek újabb Hitlert, Göbbelst meg más tébolyultakat. A németek meg­bűnhődtek. Hitlertől eljutottak Brandtig, aki ott térdelt a zsidó áldozatok emlék­műve előtt. A horvátok? A másfél millió szerb áldozatért sohasem éreztek bűntu­datot és megbánást. Sohasem vártuk el, hogy Jasenovácon térdeljenek le bocsá­natért esedezve. De bűnbánat nem érke­zett sem a horvát néptől, sem a horvát államtól. A szerbek azonban túltennék magukat ezen, ha kell, holnap. Ha Tudjman elismerné Jasenovácot. Egyet­len tisztességes emberi szaván múlna és csökkenne a feszültség. A szerbek nem akarnak háborút, mert mindkét félről lennének áldozatok, habár elsősorban a horvátoknak lenne.

Napló: Megbékélhetnek-e a szerbek és a horvátok?

Drašković: Az usztasa Horvátország­nak sohasem bocsáthat meg a szerb nép.

Napló: Ez a mostani az?

Drašković: Egyre inkább arra emlé­keztet.

Napló: Lehetséges-e a megállapo­dás?

Drašković: Néhány hónappal ezelőtt még volt rá kilátás. Most már nem hi­szem, hogy a szerbek részéről bárki megállapodást köthet Tudjmannal vagy horvát részről Miloševićtyel. A belgrádi bolsevik és a zágrábi náci politika egy­mást támogatja és erősíti. Hiszem, hogy a horvát és a szerb értelmiség mégis­csak meg tudna egyezni, de most nem az övéké a hatalom egyik helyen sem.

Napló: Mi vár az országra?

Drašković: Minden felosztás tragédia lenne. Az ország etnikai, vallási térképén lehetetlen változtatni. Az ország most a leopárd bőrére hasonlít. Tiszta határok nem húzhatók. A megbeszéléseket tehát ennek a megváltoztathatatlan valóságnak a jegyében kell vezetni. Mi kantonokat akartunk kialakítani. Mindenütt, ahol szükség van rá, tartományokat létrehoz­ni, és ezzel értelmetlenné válnának a államalapítói törekvések.

Napló: Mi a véleménye a KSZ-Mozgalom Jugoszláviáért egyre na­gyobb térhódításáról?

Drašković: Úgy tervezik, hogy négy-öt év múlva uralkodó párt lesznek az országban. Nemcsak a szerb, hanem minden másik demokrácia is ezen a máglyán fog égni. A hadseregnek nincs helye a politikában.

Napló: Mit jósol a jelenlegi hatalom­nak?

Drašković: A háborús hangulat szítá­sával esélyük fokozódik. Ha csillapodik a helyzet, napjaik meg vannak számlálva.

Napló: A háborúban mindkét félnek fegyverrel kell rendelkeznie.

Draákovic A szerbeknek nincs fegy­verük, de pillanatok alatt szereznének a horvátoktól, a katonaságtól.

Napló: A keleti demokratikus folya­matokban nagy szerepe volt, van az íróknak, önnek milyen elképzelése van erről?

Drašković: Én most ideiglenes mun­kavállaláson vagyok a politikában.

Megjegyzés: Egy teljes órát beszélget­tünk. Utána a YUTEL riportere várta Vuk Draškovićot a parlamentben. A London kávéházig velünk tartott. Kíséret, testőrök nélkül. Vuk Drašković búcsúzóul megerősítette: sohasem adja fel a har­cot.

1991. március 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább

Az OZNA 35 000 embert ölt meg tervszerűen

Likvidálások voltak Magyarországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában is, de közel sem ilyen tömegesek, se nem vezettek nyilvántartást. >

Tovább