Ma Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
HadiNapló 2.
A belgrádi tavasz
Bódis Gábor
Vasárnap este van, hívnak Belgrádba, a független szakszervezetek tanácskozására. Útközben visszapergetem a történelmi március 9. mozzanatait.
24 órával később, ismét úton Belgrád felé
A tankok végigdübörgésével egyidejűleg letartóztatták Vuk Draškovićot. A szerb államfő beszédet intézett a nemzethez, és ebben a beszédben a leghangsúlyosabb szó az volt, hogy követelem. Az ellenzék 19 parlamenti képviselője, közöttük kollégánk Petar Petrović, éhségsztrájkba kezdett. Aztán az államelnökség is előrukkolt egy közleménnyel. Ebben egyértelműen elítélte a tüntetéseket, mert azok „csapást mértek a reformtörekvésekre és a demokratikus folyamatokra”. Nocsak.
Később kitudódott, hogy a közleményből szégyenlősen kifelejtették azt az aprócska mozzanatot, hogy az ülésen nem vett részt Szlovénia és Horvátország képviselője. Stipe Mesić még egy lapáttal rátett az államelnökségi közlemény „tárgyilagosságára”. Ő ugyanis már szombat éjszaka úgy nyilatkozott, hogy telefonon konzultáltak, de nem értett egyet a katonaság beavatkozásával. Hasonló hangnemben nyilatkozott Janez Drnovšek is. Eszembe jut – és ismét rosszullét környékez – a tankokkal őrzött Belgrádi Televízió tegnap esti híradója. Mintha csak az 1956-os eseményékről a Kádár-rezsim ideje alatt „összeállított” filmet látnám. Azzal, hogy ez a híradó még azt a propagandaanyagot is túlszárnyalta. A szerencsétlenül járt rendőr özvegyének filmezése pedig egyenesen újságírói bűntény volt.
Vasárnap délután az ellenzéki pártok sajtóértekezleteket tartottak. Zorán Đinđićnek, a Demokrata Párt főtitkárának a szavai maradtak meg bennem. „Egy ember, aki azt hiszi, hogy minden parancsát teljesíteni kell, megparancsolta egy másiknak, hogy vezényelje ki a katonaságot az utcára.”
Nincs időm tovább emlékezni, megérkezünk a Jugoslavija szállóhoz.
20 óra 30 perc, Jugoslavija szálló
Az egykori legelőkelőbb belgrádi hotelon ugyancsak meglátszik az idő vasfoga. Nomen est omen?
Felvonulunk az emeletre, vagyunk vagy harmincan. A szerbiai újságírás reprezentánsai. Itt vannak a Tanjug, a Borba, a Večernje novosti, a Belgrádi Rádió- és Televízió, az Újvidéki Rádió- és Televízió, a Vreme, és természetesen a Napló független újságírói. Régi haverok, a rendszer üldözöttjei. Csupán az különböztet meg bennünket hogy a gépszíj nem mindenkit kapott el egyszerre. Vagy, jobban mondva, kinek a gyomra bírta el tovább a szakma bemocskolását. Elhatározzuk, hogy mindennapos ügyeletet tartunk és közleményekben számolunk be állásfoglalásainkról. Nem új ötlet, mi már ezt gyakoroltuk az újvidéki tévében, de talán közösen többet tehetünk.
Jól esik, hogy mindenki érdeklődik a Napló iránt, és annak főszerkesztőjét – szerénytelenség, de elmondom – a kidobottaknak járó tisztelettel kezelik.
Most azonban súlyosabb dolgokról van szó. Nemcsak a hivatásunkat tiporták el a hernyótalpak, hanem emberéletet oltottak a tisztességes újságírásért meghirdetett tüntetéseken. Itt már nem szakmai, hanem emberi becsületről van szó. Az egyik kolléga elmeséli, hogy a rendőrség megszállta a Studio B és Studentski radio szerkesztőségeit és „szerkeszt”.
Várjuk a közleményünk megfogalmazását és tárgyalunk. A lehető leghevesebben magyaráz nekem egy belgrádi tévés kolléga, aki egy évvel ezelőtt még hatalom egyik leghangosabb szócsöve volt. „Én csak ismerem őket, egy évig viaskodtam veIük!”
Itt tudom meg, hogy a közeli egyetemi városban a jövő értelmisége talpon van, és a városba akar vonulni. A rendőrség azonban körülvette a városnegyedet.
Száva-híd, késő este
Megindultak az egyetemisták. Csak a Száva-hídnál tartóztatta fel őket a rendőrség, a már bevált módszerekkel, elsősorban könnyfakasztó bombákkal. Sikerült azonban áttömi a kordont, és a túlparton egyesülni a város többi kollégiumából érkezőkkel. A Terazijén már lehetnek vagy tízezren. Ismét hallatszik a „Slobo-Szaddám” jelszó, meg az, hogy „Szerbia felkelt!”. Az egyetemistákat bázisuknak tekintő Demokrata Párt vezetői a legaktívabbak. Dragoljub Mićunović pártelnök az újjászülető szabadságról beszél. Az egyetemisták éljeneznek, majd azt kiabálják, hogy tartóztassák le Slobodan Miloševićet. Mićunović erre azt mondja, hogy a szabadság mindenki számára érvényes. Majd elmegy tárgyalni a Képviselőházba. Az egyetemisták csak akkor nyugszanak meg, amikor visszajön és bejelenti, hogy fogadja képviselőiket a szerb államfő és délután rendkívüli ülést tart a kormány és a parlament Az egyetemisták követeléseit tárgyalják meg.
Megkezdődött a belgrádi tavasz.
Hétfő hajnal, Újvidék
Körülkocsikázom az egyetemista negyedet. Mindenki alussza békés álmát. A tél itt még tartja magát. De a felmelegedés feltartóztathatatlan.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A magyar autonómiáról, ami nem az
Tusványoson, tehát, Kovács is mondott valamit, csak nem az, amit egy felelős vezetőnek a magyar közösség >
Húsz milliárdos kerítésmagasítás, közben Magyarország „déli határa gyakorlatilag ostrom alatt áll”?
A szerb hatalom nem biztosítja a polgárok személyi biztonságát, sérthetetlenségét, a tulajdon és egyéb jogainak békés >
Tántorgunk az emberarcú szolgalelkűségbe
A jelek szerint a hatalom készül a személyes szabadság további megnyirbálására. Nem kell hozzá durva erőszak, >
Bálványosi akármi
Ha elemeznénk, hogy akkor mit is mondott Pásztor Pista, akkor – az első benyomás alapján – >
Csetepaté a szakadék szélén?
Egyre inkább kiélesedik a vita Orbán Viktor a Tusványoson előadott a fajkeveredésről szóló nézetéről. Nem hiszem, >
Kishegyesi Bálványos
A fiatal és tapasztalatlan parlamenti államtitkár nem először mond valótlanságokat a vajdasági magyar közösséggel kapcsolatban. Annyira >
A gyanús európai szellemiség
Még a jugoszlávságába is beszivárgott ez a történelmi emlék. Horvát volt, jugoszláv aurával. Miért ne lehetne >
A hatalom szolgálatában
A Titói korszaktól a mostani Vučić-Pásztor éráig vezető beosztásban dogozott a tájékoztatásban. Neki, tehát, már csak >
Putyinlelkű város lettünk
Mihal Ramač író és újságíró, a Danas volt főszerkesztője a Danasban (2022.07.25.) elkeseredetten kérdezi, hogy miért >
Mára alaposan megváltozott a Magyarország-kép
Az utcán többen is megállítanak. Mi történt Magyarországgal? Mindeddig respektálták ezt a megszenvedett országot és nemzetet. >
Nincs többé kocsonyás középút
Biztosra vehető, hogy Orbán Viktor mai tusványosi beszéde óriási felháborodást kelt majd. Nem vagyok véleményvezér, csak >
Ilonka tánti angyalkái
Egy effajta megállapítás például: „Magyarokná olyan szar a pálinka”, és a kommentár hozzá: „Én nemtom nem >