2019. augusztus 22. csütörtök
Ma Menyhért, Mirjam névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

HadiNapló 2.

A belgrádi tavasz

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A belgrádi tavasz
Vuk Drašković

Vasárnap este van, hívnak Belgrádba, a független szakszervezetek tanácskozására. Útközben visszaper­getem a történelmi március 9. moz­zanatait.

24 órával később, ismét úton Belgrád felé

A tankok végigdübörgésével egyidejűleg letartóztatták Vuk Draškovićot. A szerb államfő beszédet intézett a nemzethez, és ebben a beszédben a leghangsúlyosabb szó az volt, hogy követelem. Az ellenzék 19 parlamenti képviselője, közöttük kollégánk Petar Petrović, éhségsztrájkba kez­dett. Aztán az államelnökség is előrukkolt egy közleménnyel. Ebben egyértelműen elítélte a tüntetéseket, mert azok „csapást mértek a reformtö­rekvésekre és a demokratikus folyamatokra”. Nocsak.

Később kitudódott, hogy a közleményből szégyenlősen kifelejtették azt az aprócska mozzanatot, hogy az ülésen nem vett részt Szlovénia és Horvátország képviselője. Stipe Mesić még egy lapáttal rátett az államel­nökségi közlemény „tárgyilagosságára”. Ő ugyanis már szombat éjszaka úgy nyilatkozott, hogy telefonon konzultáltak, de nem értett egyet a katonaság beavatkozásával. Hasonló hangnemben nyilatkozott Janez Drnovšek is. Eszembe jut – és ismét rosszullét környékez – a tankokkal őrzött Belgrádi Televízió tegnap esti híradója. Mintha csak az 1956-os eseményékről a Kádár-rezsim ideje alatt „összeállított” filmet látnám. Azzal, hogy ez a híradó még azt a propa­gandaanyagot is túlszárnyalta. A sze­rencsétlenül járt rendőr özvegyének filmezése pedig egyenesen újságírói bűntény volt.

Vasárnap délután az ellenzéki pár­tok sajtóértekezleteket tartottak. Zo­rán Đinđićnek, a Demokrata Párt főtitkárának a szavai maradtak meg bennem. „Egy ember, aki azt hi­szi, hogy minden parancsát tel­jesíteni kell, megparancsolta egy másiknak, hogy vezényelje ki a katonaságot az utcára.”

Nincs időm tovább emlékezni, megérkezünk a Jugoslavija szállóhoz.

20 óra 30 perc, Jugoslavi­ja szálló

Az egykori legelőkelőbb belgrádi hotelon ugyancsak meglátszik az idő vasfoga. Nomen est omen?

Felvonulunk az emeletre, vagyunk vagy harmincan. A szerbiai újság­írás reprezentánsai. Itt vannak a Tanjug, a Borba, a Večernje novosti, a Belgrádi Rádió- és Televízió, az Újvi­déki Rádió- és Televízió, a Vreme, és természetesen a Napló független új­ságírói. Régi haverok, a rendszer ül­dözöttjei. Csupán az különböztet meg bennünket hogy a gépszíj nem mindenkit kapott el egyszerre. Vagy, jobban mondva, kinek a gyomra bír­ta el tovább a szakma bemocskolását. Elhatározzuk, hogy mindenna­pos ügyeletet tartunk és közlemé­nyekben számolunk be állásfoglalá­sainkról. Nem új ötlet, mi már ezt gyakoroltuk az újvidéki tévében, de talán közösen többet tehetünk.

Jól esik, hogy mindenki érdeklődik a Napló iránt, és annak főszerkesztőjét – szerénytelenség, de el­mondom – a kidobottaknak járó tisz­telettel kezelik.

Most azonban súlyosabb dolgokról van szó. Nemcsak a hivatásunkat tiporták el a hernyótalpak, hanem emberéletet oltottak a tisztességes újságírásért meghirdetett tüntetése­ken. Itt már nem szakmai, hanem emberi becsületről van szó. Az egyik kolléga elmeséli, hogy a rendőrség megszállta a Studio B és Studentski radio szerkesztőségeit és „szerkeszt”.

Várjuk a közleményünk megfogal­mazását és tárgyalunk. A lehető leg­hevesebben magyaráz nekem egy belgrádi tévés kolléga, aki egy évvel ezelőtt még hatalom egyik leghangosabb szócsöve volt. „Én csak isme­rem őket, egy évig viaskodtam veIük!”

Itt tudom meg, hogy a közeli egyetemi városban a jövő értelmisége talpon van, és a városba akar vonulni. A rendőrség azonban körül­vette a városnegyedet.

Száva-híd, késő este

Megindultak az egyetemisták. Csak a Száva-hídnál tartóztatta fel őket a rendőrség, a már bevált mód­szerekkel, elsősorban könnyfakasztó bombákkal. Sikerült azonban áttömi a kordont, és a túlparton egyesülni a város többi kollégiumából érke­zőkkel. A Terazijén már lehetnek vagy tízezren. Ismét hallatszik a „Slobo-Szaddám” jelszó, meg az, hogy „Szerbia felkelt!”. Az egyete­mistákat bázisuknak tekintő Demok­rata Párt vezetői a legaktívabbak. Dragoljub Mićunović pártelnök az új­jászülető szabadságról beszél. Az egyetemisták éljeneznek, majd azt kiabálják, hogy tartóztassák le Slobo­dan Miloševićet. Mićunović erre azt mondja, hogy a szabadság mindenki számára érvényes. Majd elmegy tár­gyalni a Képviselőházba. Az egyete­misták csak akkor nyugszanak meg, amikor visszajön és bejelenti, hogy fogadja képviselőiket a szerb államfő és délután rendkívüli ülést tart a kormány és a parlament Az egyete­misták követeléseit tárgyalják meg.

Megkezdődött a belgrádi tavasz.

Hétfő hajnal, Újvidék

Körülkocsikázom az egyetemista negyedet. Mindenki alussza békés ál­mát. A tél itt még tartja magát. De a felmelegedés feltartóztathatatlan.

1991. március 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az MNT mikor illetékes, és mikor nem?

Nem az a probléma, hogy Birkózóakadémia létesül, hanem, hogy az MNT nem az illetékességi körével összhangban, >

Tovább

Álmomban sem gondoltam volna...

De mit mondjon az elszegényedett kisember, akinek a gyerekei azokban az években külföldre menekültek, ő pedig >

Tovább

De mily lángot is gyújthassunk, amit el nem oltana ez a szél?

Az Új Symposion munkatársai, szerkesztői az utóbbi időben sokat nyilatkoztak, főleg saját érdemeikről, még a kocsmázások >

Tovább

Nincs szó

Amikor „kurvaanyázok”, nem is rájuk gondolok! Hanem mindazokra, akik úgy vélik, hogy kizárólagos, kirekesztő eszmék, faji >

Tovább

Nem ismerem a magyar vidéket...

Az elvándorló magyar értelmiségiek nagy része jobban kötődik a Vajdasághoz, többek között a szerb kultúrához is, >

Tovább

Egy csókoltatás népies diplomáciája

Persze a fővadász és főnöke még biztonságban van, jól bélelt bundákban és terepjárókkal járnak ők vadászni, >

Tovább

Ólomévek

Az egyik napról a másikra, meséli Tolnai, a hatalom jó és rossz fiúkra osztott fel bennünket. >

Tovább

„Út a keresztény szabadság korszakába”?

A haladó VMSZ képviselőinek tusványosi – minden valós elemzést és politikai meglátást nélkülöző – felszólalásai is >

Tovább

Száz év vendégszeretet

Hiszen mi másról is tanúskodik majd a száz esztendővel utánunk élőknek Jinglak Sinavatra egykori thaiföldi miniszterelnök-asszony >

Tovább

Az úri Magyarország visszatérése

A pesti centralizmus maga alá gyűrte a felvidéki autonómia eszméjét. Amig a Felvidék Csehszlovákiához tartozott, kívánatos >

Tovább

A demokráciákat a szavazófülkékben verik szét

Évtizedeken át reménykedtem a demokráciában, most belátom, hogy az autoriter rendszerekhez szabad választásokkal kikövezett út vezet. >

Tovább

A kisebbségek pápája is...

Elismerem, hogy a pokolba vezető út is hamis keresztekkel van szegélyezve, ám ezúttal nem a pártpapokra, >

Tovább