2019. szeptember 17. kedd
Ma Zsófia, Róbert névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Lúdtalpas ideászok nyomában

Kopeczky Csaba (Párizs)
Lúdtalpas ideászok nyomában

„A nép egy részét egész idő alatt be lehet csapni, az egész] népet az idő bizonyos része alatt át lehet ejteni, de az egész népet egész idő alatt nem lehet becsapni.” – Abraham Lincoln

Van úgy, hogy gubbasztok az ülőgumómon, és hagyom, hogy elvonuljon a menet. Mármint a fejemben. Ha szerencsém van, a gondolattársítások vitustánca után egy-két, a tombolásban kiful­ladt, tehát megragadható mondandó marad a porondon, ha meg pechem van, ott fickándozik továbbra is legalább egy fél tucat. A legbölcsebb dolog ilyenkor fel­hagyni a szerves egységbe szerkesztés szándékával és a terjedelemre, a cikk hoz­závetőleges idomaira bízni a válogatást.

Azok véleményét osztom, akik csak vi­szonylagos fontosságot tulajdonítottak a Kuvait felszabadításáért vívott háborúnak. Minden alaposabb elemzés azt mutatja, hogy Európa, sőt a világ jövője Keleten (nem Közel- vagy Közép-Keleten, hanem Európa keleti részén és Távol-Keleten) dől el. Észak és Dél esetleges konfrontációja csak másodlagos bonyodalom lehet Michel Serres akadémikus meglátása szerint: „Egy gazdag ország, az a fizika. A szegény, a biológia. Gazdaság a népességszaporulat ellen”. Az öbölválságban pedig a szövetsé­gesek szárazföldi hadművelete, melyet a „százórás csata” néven emleget majd a történelem, bebizonyította a fizika iszonya­tos túlerejét a szaporulattal szemben.

Alain Minc közgazdász, politológus és üzletember nagy port felverő új könyvének címe A nemzetek bosszúja, melyben a szerző igencsak borúlátóan ecseteli Nyu­gat-Európa távlatait a Japán gazdasági imperializmus, az Egyesült Államok elsze­gényedése, Németország egoizmusa, a Szovjetunió összeomlása, Kelet-Európa balkanizálódása tükrében. Annak, a Nyu­gaton mindinkább elharapózó vélemény­nek ad hangot miszerint „hiányzik három birodalom nyugalmunkhoz: az orosz, az ottomán és az osztrák-magyar”. Még a Jalta utáni hidegháborús időszaknak is megvolt a maga előnye, hiszen a „szabad” polgároknak rossz volt ugyan a lelkiismere­tük de „szorongás nélkül élhettek a ve­szélyegyensúlyban, míg lám a közvetlen veszély elmúltával min­dentől rettegniük kell”. Minc analízise szerint a hagyományos társadalomszervező értékek elsikkadását (vallás, család, politika, szindikalizmus stb.) csak a nemzet eszméje élte túl, így a közeljövőben a nyugati nemzetállamok fokozott befelé fordulásával, magukba zárkózásával kell számolni.

Nem az a lényeges tulajdonképpen, hogy a francia politikai szakembernek igaza van-e vagy sem. A hozzáállás érdemel figyel­met a hideg, mondhatnók gátlástalan elmefuttatás. A nemes érzelmek, a nekibuzdulás, a romantikus-nemzeti kéjképzetek (fan­tazmagóriák) helyett Minc számító józanságára, kiábrándult ridegségére volna szüksége a Keleten nyiladozó politikai gondolkodás­nak. Ha Clausewitznek maradéktalanul igaza van, amikor azt állítja, hogy a „háború a politika más eszközökkel való folytatása”, akkor a formális logika törvényei értelmében ennek fordítottja is potenciálisan igaz.

A reálszocializmus bukását nem haladó reformátorok emberba­ráti elérzékenyülése idézte elő, hanem tarthatatlan állapotának felismerése. A teljes gazdasági (tehát katonai) összeomlás az ezredforduló előttre volt várható.

Tetszik az vagy nem a lúdtalpú ideászoknak – hosszú távú gondolkodásból kiszuperált daliáknak – a kapitalista rendszeri diadalt ül. Az ésszerűség, a hatékonyság kegyetlen világában persze semmi helyük a szócséplés élmunkásainak, a szólampuffogtatás tűzszerészeinek.

Elidegenedés, zilált családi élet stressz, bűnözés, szociális bizonytalanság, erőszak, a kirekesztettek nyomora, a kábítószer (is) része a fogyasztótársadalomnak. És elidegenedés, zilált családi élet, stressz, bűnözés, szociális bizonytalanság, az erőszak, a kirekesztettek nyomora, kábítószer meghatványozott fokon – részei a harmadik világnak. Kancsal vagyla­gosság…

A „mindig többet, mindig jobbat” magá­tól értetődőnek tűnő követelés szükségessé­gének semmilyen gazdasági-történelmi meg­alapozottsága sincs. Már semmi sem szava­tolja, hogy Európában ne lehetne éhen halni. Az önzetlen segítőkészség pedig a nemzeti közi kapcsolatok terén mindig érdekből fakad.

Jugoszlávia területi egységének megóvása a Nyugat érdekét, hogy ne mondjam, kényelmét szolgálja egyelőre. Az ország életrevalósága senkit sem érdekel. Amennyiben a nagyhatalmi érdekek megváltoznának, biztos vagyok afelől, hogy hónapokon belül csak idejétmúlt térképeken találkoznak a mostani Jugoszláviával a jobb sorsra érdemes diá­kok.

Jobban belegondolva a dolgokba nem is olyan biztos az, hogy a vajdasági magyarság egyértelműen hátrányos helyzetbe kerülne e felbomlás következtében… Hiszen ha Szerbia egyetlen valós összeköttetése Közép-Eu­rópával csakis Magyarországon át vezetne, akkor az északi szomszéddal szembeni függő állapot jelentős mértékben megnövel­né az új államban a magyarajkú kisebbség politikai súlyát… De hagyjuk ezt a gyászos bábutologatást a többi – elsősorban horvát – nemzetiség helyzetére való tekintettel. Szívet tépő szózatok, humanista botránkozás vagy erkölcsi rökönyödés egy krízis (görög: krinein a.m. ítélkezni, dönteni) átvésze­lésekor fölös ornamentika, mint az a bizonyos vitézkötés a fingon: a lényegről vonja el figyelmünket.

Ha már az ógörögnél tartok, hadd üdvözöljem a Naplót magas társadalmi elismerése alkalmából.

A politikai pornográfia szócsövévé lépett elő!

Feltételezni sem merem, hogy egy újságírói életművéért rangos társadalmi kitüntetésben részesült egyén – e minősítés szerzője ne tudná, hogy porné görögül annyit jelent, mint ringyó, a graphé meg hogy leírás. Tehát ha szó szerint fordítok, akkor politikai kurvaságok leírásának, kupleráji jelentésnek; ha meg tágabb értelemben használom a kifejezést, akkor az államirányítási fajta­lankodás feltérképezésének kell értenem a lapban megjelent cik­keket – ideológiai ingerliknek.

Vagy netán szándékos elszólásról lenne szó, és… most üt belém a döbbenet, tán csak nem lepleztem le beépített ügynökünket?

* A szerző magát politikai lotyológusnak és rüfkerajznoknak nevezi

1991. március 5.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább