2019. november 23. szombat
Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Tébolydai napló

Balla Lajos - Laci
Tébolydai napló

Könyörtelenül múlik az idő! A vacsorát és az ebédet észre sem vettem (lehet, hogy átaludtam), de minden más elsuhan mellettem, fölöttem.

Első nap (1991. 09. 12-13.)

Egy tető alá zárva volt (vagy mi ma is azok) alkoholistákkal, minden sokkal, de sokkal egyszerűbbnek tűnik. Bal szememet, kezemet és lábamat, mint szükségszerű rosszat használva most jövök csak rá, hogy hiányos valóság is valóság lehet. Homokba dugva fejünket is át lehet élni a könyörtelen, szörnyű mindennapokat, legfeljebb kicsinyes túlélési vágyaink helyettesítik a világot megváltó, nagy gondolatainkat. Milyen könnyű új környezetet kialakítani. Itt nem hiányzik a napi húsz kávé, több mint egy doboz cigi, vitapartnerek Az, hogy nem jutok el Kavillóra, az azonos gondolkodásúak nagy találkozójára, nem családi körben nézem a Panorámát, nem is érdekes. Értelmetlenség azon töprengeni, hogy a békét megkötötték-e végre, hisz az békém, magányosságom teljes békéje megadatott! Hogy ennek mi lesz az ára, nem is érdemes e pillanatban fölvetni, hiszen környezetem (egy új, rám kényszerített környezet) szigorú játékszabályai mázsányi súllyal nehezednek rám, és ez még jól is esik most. Csak attól félek, ha azonnal kimehetnék innen, nem találnám meg sem régi önmagamat, sem a régi közösségemet, csak kóvályognék a látszatszabadság kitapintható ketrecében, és nagyobbakat ütnék magamon, mint amikor most a bal láb engedetlensége miatt a falnak ütközöm, vagy amikor teám legnagyobb része a tálba és az asztalterítőre kerül béna bal kezemnek köszönhetően.

Lassan sötétedik, a további események sorát is én szabom meg, mi is lesz velem ma este, csak akkor tudom meg, ha átélem annak minden pillanatát. Egyetlen dolog biztos, éjszakára jót fogok aludni.

*

Az elsötétült képernyőre és a kuka hangszórójára meredve lehet új híreket hallani, látni.

Második nap (1991. 09. 13-14.)

Végignézve a belgrádi TV kardcsörtető, harcba hívó híradóját, és annak mellékletét utána a Panoráma adása csak ügyefogyott ellenpropagandaként hatott, de később tényleg jól aludtam. A vérnyomásmérésre történő ébredés, takarítás, reggeli, mind-mind csak mint ködszerű kötelezettség maradt meg emlékeimben. Meglepetések napja! Először lányom, Anikó és Erika, akik a tanításról lógtak meg, hogy láthassanak, később Emil és fia, majd Jutka érkeznek. Így tudom meg, hogy várható egyik „nevelt lányom”, Tímea látogatása is holnap, ha már erre járnak! Most már semmi sem lehet olyan, mint ezelőtt! Kitörölhetetlenül bennem és környezetemben fogj maradni bénaságom, még ha csak átmeneti lesz is, és ez isi meghatározza majd az egyének és bármely kis- vagy nagyközösség viszonyát hozzám!

Eljött még Zita, Valika, Bori, Gyula és Otti, de itt éreztem azokat is, akik csak üdvözöltek. Ezért is határoztam el, hogy egy értesítést kell megfogalmaznom a lehető legsürgősebben, és jó lenne azt valahol meg is jelentetni.

ÉRTESÍTÉS

Nem 1991. 04. 02-én kelt, de áprilisi hangulatban értesítem összes ismerősömet, hogy 1991. 09. 11-én pontban éjfélkor elhunyt.

BALLA LAJOS – LACI

ügyeletes, profi lelki szemétláda.

Aki ismeretségét, barátságát továbbra is fönn szeretné tartani velem, a következő játékszabályok betartására kötelezze magát:

1. Valamit valamiért, azaz jó szóért jó szót, szeretetért szeretetet, ha pedig több is kell, azt kétoldali megegyezéssel szabályozzuk majd.

2. Az 1. pont betartását mindnyájan lelkiismeretünkre bízzuk.

Különben minden a régi, most pedig a zentai kórház ideggyógyászati osztályának 5. kórtermében találhatnak meg az érdeklődők.

Laci

Oromhegyes, Zenta, 1991. 09. 14.

 

Különben, hogy ez nem hülyeség, és nagyon is meggondolt cselekedet, bizonyítja az, hogy mielőtt leírtam volna, több mint egy órát vitatkoztam a szövegről ÖNMAGAMMAL!

Harmadik nap (1991. 09. 14-15.)

„Nevelt lányom” nem jött! De jöttek Otti, Anikó, Robus, később Oszkár, A. Ottó, öcsém, Gyula és végül „tg”. Nem akartam senkit sem megsérteni, de tegnap is, ma is sürgettem a vendégek elmenetelét. Nem azért, mert rossz velük, hanem csak azért, mert önző vagyok, magamban is jól elvagyok, különösen, ha ketten lehetünk, és jót vitatkozhatunk!

A napom azzal telt el, hogy átolvastam a Magyar Szót este fél füllel meghallgattam a belgrádi TV híradóját, meg közben végigolvastam újból az Angol pázsitot, és rájöttem, nagyon jó, hogy nem vagyok kinn, abban az óriási tébolydában, ahol kisreményű, demagóg, senki diktátorocskák a népre, nemzetre [hivatkozva leköpik az egész világot. Köpködésük, önteltségük, önnön értékes és értéktelen értékeik mindenek fölé történő helyezésével utálatossá válik a külső vagy (mint én) teljesen belső szemlélő előtt!

Ha belegondolok, mi történik, és még mi történhet azáltal, hogy egy diktatórikus csoportocska örökölt és „állítólag harcokban kivívott” előnyjogainak védelme, megőrzése érdekében újból a hősiességbe, mint egyetlen lehetséges alternatívába öltözik be, mindezt nemzeti jelképekkel díszíti, csak a mostani és leendő fiatal életek elveszését, a hullagyártás intézményesítését látom magam előtt! Örülök, hogy benn vagyok, hogy itt benn is ma­gamba zárkózhatok, önmagammal vitatkozom, és nem pró­bálkozom hiányos érvekkel hadakozva beteges egyéneket meggyőzni vezérecskéik tébolyultságáról!

Negyedik nap (1991. 09. 15-16.)

Megkezdődtek a kivizsgálások. Dr. Peczével beszélgetés, majd ugyanaz az orr-fül-gége osztályon dr. Molnárral. Az eredmény: kedden reggel 7 órakor ugyanott folytatás követke­zik. A röntgen hiába van csütörtök óta kiírva, hogy mikor kerülök sorra, ki tudja.

A látogatók a szokásosak Otti, Zita és Valika. Egy jó hírt is kaptam, Ilka írt, és jön a Vajdaságba október végén Emellett a többi rossz: Szvorák Kati lemezbemutatóját lemondta béké­sebb időkre, beindult a korlátozott mozgósítás. Amikor ma­gamra maradtam, ordítani szerettem volna, úgy, mint 11-ike előtt, de itt ennek nincs értelme, mert a gumifalak fürdőszoba­csempékkel vannak helyettesítve, tehát nem nyelnék el ordításomat, hanem megsokszorozva, újra és újra belém plántálnák a fájdalmat, amit az emberi őrültség, a társadalmasított téboly okoz mindenkinek akit nem vakít el a nemzeti kizárólagosság, az államba, az államhatalomba, a hatalmi pártba vetett feltétel nélküli vakhit!

Nem magamat sajnálom, hiszen kétszeresen is ketrec óv az esztelenségekbe történő bekapcsolódástól: alkalmatlanságom a hadseregben való szolgálatra, valamint az ittlétem. Jó lenne azonnal fölvenni a kapcsolatot a belgrádi békeharcosokkal (különösen Sonja Lichttel), hogy az egyszerű kisember rájöjjön végre, nem köteles részt venni minden esztelenségben, joga van az engedetlenségre is! Ha még ezen a héten kijutok innen, meg kell szervezni egy nagy észak-bácskai békeakciót!

A Titokfejtőkbe úgy belemélyedtem, hogy elaludtam mellet­te, vacsora helyett Mészölyről és Ottlikról álmodtam. Minő fintora az életnek, ébresztenek, látogatóm van, előttem áll Imre, aki azért jött, írjam alá a biztosítási papírját, mert a múlt szombaton szerencsétlenül járt. Azért jól is jött, mert elküldhet­tem Ilkának a válaszlevelet, hogy otthonról adják föl, és kérhettem rajta keresztül az írógépet.

Most már a reggelt várom, talán valami érdekes is lesz a kivizsgálások folyamán, és valami értelmes választ is várok már jelenlegi állapotomra.

Ötödik nap (1991. 09. 16-17.)

A délelőtti kivizsgálás alatt újból megtudtam, hogy a jobb fülemre nem hallok rendesen, de a röntgenen is voltam, ahol megállapították, hogy a tüdőmmel minden rendben, mert mást meg sem néztek. Az állandó látogatók (Otti, Zita, Valika) mellett itt volt még öcsém, aztán Marika Robus és Gabus csaj Macával (Rékával), aki hozzám hasonlóan, mivel bölcsődés lett, új környezethez szoktatja magát. Egész idő alatt hozzám bújva csak evett, hol sajtos ropit, hol pedig banánt. Itt volt még Vera, és egy kicsit dolgoztunk is, megbeszéltük az iskola évi tervének egyes részleteit. Miután elmentek, nekiláttam egy ujjal gé­pelni, mert a bal kezemet még erre sem tudom használni. Most, hogy eddig elju­tottam, az esti focimeccset várom, hiszen már aludni sem tudok, ráuntam a sem­mittevésre!

1991. szeptember 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább