2019. november 21. csütörtök
Ma Olivér névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Gospođa Jelena

Dr. Burány Béla
Gospođa Jelena

A dunai nagy víz idején laktam náluk, 1965-ben, Bácson. Két öregasszony lakott a házban. Egy gyönyörű, a leghagyományosabb beosz­tású délalföldi parasztházban.

Kurvára sajnáltam, amikor később hallottam, hogy lebontották. Az egészségház nő­gyógyászati részlege áll most a helyén. Mint a régi ház is, szabadon, egy nagy udvar közepén. Azt mondták, az épület valamikor „nadbiskupski letnjikovac” volt sokácul, azaz püspöki nyaraló. Legalább két méter széles, hatszög­letű, piros égetett tég­lából kirakott padlójú gangja végén, ahol a Tisza vidéki szálláso­kon „az apó”, „az öreg” elkerített kisszobája szokott lenni, hogy bü­dös bagófüstje senkit se zavarjon, ott volt a klozet. Használata közben mindig elfogott a röhögés. A méretei miatt. A beleképzelt, néhai püspöki seggek ana­lóg méretei nem hagytak békén. Meg az, hogy a ház gazdasszonya szerint „ott, ahol most az a verem van a ganggal szemben, onnan földalatti alagút vezetett a bácsi várba. A Mosztonga alatt…”. Nem nagyon hittem, hisz a mi száza­dunk elején annyira sem tudtak szigetel­ni az errevaló mesterek, hogy a házak ne legyenek ablakig vizesek. Mint a bepisált gyerekek. Nyakig. Rájuk hagytam. Higgyék. De azzal, hogy a Mosztongával kerített régi Bácson belül, a Kálvária-domb alatt most is üreg van (dobog a föld a talpad alatt, ha odaütöd), s hogy ott rég magyar régészek valamelyik Endre-kori termet bontottak ki, megőrzött faasztallal, aztán újra visszatemették, az­zal úgy voltam, hogy én erről hallgatok. Jó helyen van ott. Ha most kibontanák, azt írná róla a Politika, hogy Jovan Nenad cár annál az asztalnál ette utolsó reggelijét, mielőtt a magyarok oldalba lőtték pitykegombbal a szegedi várban, aztán a fejét vették a tornyosi nádasok közt, aztán meg szaré válna az is mind, mint a becsinált leves. Hogy az egész­ségházzal szemben, amikor azt az „új üzlethelyiséges házat építették, alapásás­kor több száz koponyát találtak a többi csont nélkül, kézből a Dózsa-ügy job­bágy-koponyáinak tudtam be. Pedig aztán jött még a török!… Szóval egész ottlétem idején sejtjeimmel éreztem át a szinte tapintható történelemszagot.

Gospođa Jelena valahonnan Bécsből került Bácsra. Úgy, hogy férjhez ment.

Férje valami miniszter volt a régi Jugo­szláviában. Még akkor meg is halt. Szerb volt, persze. A férje. Ő meg keverék. Saját szavai szerint volt benne osztrák, magyar, francia vér. Nem kérdeztem rá: „Zsidó van-e?”. Minden rosszízű hátsó gondolat nélkül. Mert azokra jellemző ez a…

Én „gospoda internacionalká”-nak hív­tam. Nevetve. Nemzetközinagyságosasszonynak.

Olyan volt mint a többi faluszagú, kisvárosi öregasszony. Csak egy kicsit

komolyabb. Kimértebb. Parancsolóbb.

Ült az asztalnál egyszer, amikor este hazaértem. Fáradtan, porosan, vállam fölött hozva karcsú, Petőfi-szabású, sár­ga hasított bőr zakómat, ujjal az akasztó­ban. Az a kurva Landróver olyan kemény volt, hogy már nem tudtam, melyik seg­gem partján üljek.

Csak ült az asztalnál, és nézett.

Azt mondja egyszer magyarul, vala­hogy nagyon szelíden (mert hol így beszéltünk, hol úgy):

– Tudja, maga engem nagyon emlé­keztet valakire…

– Kire? - kérdeztem én is, ugyanolyan hangon.

– A fiamra…

– Nocsak! Ő hol él?

– Meghalt.

Megállt minden mozdulatom.

– Mikor?

– Negyvenhétben. Már a háború után… Húszévesen…

– Atyaúristen! Hogy halt meg? – for­dítom orvosira a szót.

– Lelőtték… Katona volt. Lent Mace­dóniában. Őrségen… Ilyen visszama­radt… kóbor… hogy is mondják azt magyarul? Diverzánsok. Erdőből…

Hatalmas kövekkel labdázott bennem a döbbenet.

– Az nagy magyar volt! A fiam! – folytatja aztán. – Tudja, hazajött egy­szer a „leventéről”, úgy mondták akkor: „leventeoktatás”. Azt mondja nekem: „Anyám, mondhatsz te, amit akarsz! Nincs szebb nyelv, mint a magyar!”. Én csak nézek rá. „Hát mondd te azt nekem akármelyik nyelven, hogy ’Csókolom a csókos csöpp szádat!’”…

Aznap soká nem bírtam elaludni a két nagy ágy egyikében, amelyik másikában soha nem aludt senki.

Egyszer, a könyveket böngészve a szobámban, az egyikből kihullott egy ré­gi boríték. A címzett: Hedda… valami volt. A vezetéknévre nem emlékszem.

Reggel korán men­tem. A két „öreglány” még aludt a jobb felőli „nagyszobában”.

Amikor hazajöttem, köszöntem.

– Hogy van, frau Hedda?

Rám nézett meredt szemmel, aztán csak elkezdett sírni. Csak csorogtak a könnyei, végig az arcán, szótlanul.

Te jó isten! Nem jól szóltam? Tán nem is ő a Hedda!… Rég elhalt húga! lánya! vagy…

– Nem! Semmi, semmi! Csak… negy­ven esztendeje nem szólítottak engem így!… Heddának.. Tudja, a sokácoknak, szerbeknek itt én Jelena lettem. Az uram után…

Attól kezdve, mert megtudta, hogy nagyon szeretem a fagylaltot, minden este egy tál fagylalt várt a frizsi fagyán. És mert nehezemre esett eldönteni, hogy a tejes vagy a gyümölcsös fagyikat szeretem-e jobban, két kistál várt. Egy ilyennel meg egy olyannal.

Amikor eljöttem, Bács-Bodrog Várme­gye monográfiáját el kellett hoznom. A Dudás Gyula-féle első, szebb variációt. Emlékül…

Nem utasíthattam vissza. No meg… örültem is neki.

Azóta is őrzöm féltve. S mert fedele már akkor sem volt, vászonba is köttettem.

Amikor a házát eladta az egészségház­nak, (azt mondják, jutányos áron, hisz „Te ismerted! Tudod, milyen volt!”, meg ahogy ez mifelénk már szokás, ki is basztak vele), Szlovéniába költözött. A lányához, aki ott volt férjnél, s akivel mindig szerette volna, ha összeismertet.

Ott halt meg. Számomra úgy, mint a történelemkönyv olyan kiszakított lapja, amire már csak én emlékszem.

1991. április 9.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább